Pofonok és szájbaverettetések
Presser Gábor régi
slágeréből tudjuk, hogy „... az első pofon a legnagyobb, a többit lassan
megszokod”, csakhogy itt nem az elsőről van szó, és bizonyára nem is az
utolsóról, hiszen abból a rossz pozicionálásból, amelybe a rommagyar politikai
pártok belementek, csak pofonokra fog telleni, no meg szájbaverettetésekre. (Teljes
a klienteláris meghunyászkodás, hiszen a váradi Kelemen-Tőkés kötelező
összeborulás azt a benyomást keltheti – mivel Tőkés hamarabb tért meg Orbán
keblére, hogy durvábban ne fogalmazzak –, hogy Kelemen a tékozló fiú, aki végre belátta,
hogy csakis a fidesz a „nyerő”, a gesztus a végleges és ráadásul megalázó
behódolás gesztusaként értékelhető).
Most éppen az anyanyelven való kötelező
feliratozás településen belüli arányainak lecsökkentése kapcsán verték szájba,
saját bevallása szerint, a rommagyar vezért a kormánypártok (ne tévesszen meg
senkit a csúsztatás, amivel az egész román politikai mezőnyt vádolja Kelemen,
az ellenzéi pártok semmit nem ígértek,
helyzetüknél fogva nem is támogathatnak kormánypárti kezdeményezést, stb.),
amelyek megígérték a 15%-os küszöb parlamenti elfogadását, majd elbuktatták a
kezdeményezést. Az eset sajnos modellértékűnek látszik, lesz még itt
szájbavágás sűrűn, sőt egyre sűrűbben. Amíg a budapesti hatalom megpróbálja
Bukarestet bevonszolni az illiberális, EU-ellenes zsákutcába, és ebbe az itteni
kisebbség ügyeit is bevonja, addig Dragnea and Co. azt csinál velünk ami csak
tetszik, hitegethet naphosszat, és somolyoghat a bajsza alatt:
kiszolgáltatottságunk szinte tökéletes.
Ugyanis, amikor a legfontosabb
rommagyar politikai formáció eldöntötte – és ez nem ma történt –, hogy feladja viszonylagos
függetlenségét, ami a Markó-doktrína lényege volt, és „egyenlő közelségtartás” címszóval
keressük a korabeli krónikákban, akkor föladta a román-magyar viszonyban
kialakított közvetítő szerepét is. Naivság, sőt elfogult
politikai kommunikáció, különösen egy elezmői igénnyel fogalmazott szövegben arról beszélni, hogy a
Fidesz itteni fiókja pozícióból közvetíteni lehet Liviu Dragnea és Orbán
Viktor, és főképpen a mai román-magyar államközi kapcsolatokban. Képviseletünk (ha
ugyan még a vezérek érdekein kívül képvisel másokat is) politikai tőkéje
végletesen lecsökkent, hiszen nincs (ha hinni lehet az avatott beszámolóknak,
Budapest nem is engedélyezi számára a kormánybalépést) kormánypozícióban, és
nem is a mérleg nyelve a parlamentben, ugyanakkor Johannistól és az ellenzéktől,
a korrupciós ügyekben elfoglalt PSD-ista álláspontja okán, végletesen
eltávolodott. Ezért minden szájbavágás ellenére, az illiberális fordulat
reményében, mely Dragneanak nagyon bejönne, és amit Orbán legalábbis regionális
áramlattá szeretne fölfejleszteni (mondjuk Románia külső támogatásával a V4-ek EU
ellenes lobbijában), a fiókszervezet szövetségben áll és marad a jelenlegi román
kormánnyal, annak minden hátrányával, és annak minden előnye nélkül. Szóval a
Kelemen vezette szervezet nincs sem bent sem kint, kitéve a budapesti és bukaresti
szájbaveréseknek, de ami nagyobb gond, kiszolgáltatva az itteni és ottani politikai
széljárásnak a teljes rommagyarságot magát. T.i., ismerve a szereplőket, a
Fidesz fiókszervezet elnöke, Kelemen Hunor nincs abban a helyzetben, magyarán
politikai tőkéje nem elég ahhoz, hogy egyik vagy másik vezérre hatással legyen,
hogy harmadik félként közvetíthessen. Sem Orbánt, sem Dragneat meggyőzni nem
tudhatja semmiről, még a rommagyar kisebbséget érdeklő viszonylag egyszerűbb
ügyekről sem. Ráadásul európai hátszél sincsen, amennyiben az itteni politikum
egészét jogosan azonosítják az orbáni (NER) illiberális, EU-ellenes politikai
iránnyal (ezt a Minority SafePack sorsa fogja világosan megmutatni, ha ugyan
sikerül döntsére vinni az ügyet). Nem mellesleg ezt Orbán be is jelentette,
amikor itt járt, és a két ország diplomáciai kapcsolatainak utóbbi időkben
tapasztalható dinamikája visszaigazolja: nem, hogy közvetítőként fogadnák el a
Fidesz itteni fiókszervezetét (leánykori nevén az RMDSz-t, akinek elnöke
bizonyára megadta Orbán elérhetőségét Dragneanak katolikus gimnázium-ügyben,
oszt annyi), hanem Orbán és Dragnea, éppen hogy közvetlenül, egymást
kölcsönösen zsarolva, akarják kezelni még a kisebbségi
ügyeket is.
Aktuális téma a vásárhelyi
katolikus gimnázium ügye, ami a dolgok jelenlegi állása szerint, újabb
szájbaverést fog jelenteni, a rommagyar közösségnek. A dolog Dragnea és Orbán
telefonbeszélgetésének a függvényévé lett (Kelemen adta a telefonszámot hozzá),
és amilyen a zsarolás volt (Magyarország állítólag nem támogatta volna – néhány napig
– Románia OECD tagságát), olyan lett az ígéret is, hogy valahogyan,
valamikor rendezni fogják a gimnázium ügyét (ezt mind a román miniszterelnök,
mind az oktatási miniszter – gyakorlatilag – megtagadta, illetve hárította).
Most ott tart a dolog, hogy – Kelemen „meggyőződésének ad hangot” egy sajttájon,
illetve – három év után a Fidesz fiókszervezet speciális törvénytervezetet fog
kidolgozni a gimnázium meg-, illetve újraalapítására. Viszont elég, ha a
parlament két házának valamelyike picit késteti a törvénytervezet
megvitatását, mellyel újra „megalapítani” szeretnék (egészen rendkívüli módon,
hiszen az oktatási törvény világosan kimondja, hogyan kell új oktatási
intézményt alapítani, hogy ezt ezután minden alkalommal törvényben
szabályoznák, azt nagyon is kétlem, logikus sem lenne.) a gimnáziumot, és a
dolog legalább egy évet csúszik, addig meg ... ki tudja?
Így aztán mit ígér a rommagyar politizálás
közeljövője? Egyfelől kampány folyik a Fidesz-KDNP mellett (mindegy milyen témával,
és milyen eszközökkel), ráadásul az energiák nagyrészét éppen ennek elrejtése
fogja lekötni. Bár a Fiókszervezet – állítólag és papíron létező – „más elven
levő platformjai” (Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform, stb.), opportunizmusból,
vagy meggyőződésből maguk is támogatják a dolgot, a sajtó pedig bedarálva.
Azután, az egyelőre takaréklángon égő román nacionalizmus élesztgetése folyik,
amikor vezéreink a jövő évvel riogatnak, megelőlegezve, sőt néha egyenesen
kiprovokálva az amúgy is készülő centenáriumi cirkuszt. Erre és ennyire tellik
a rommagyar politikai osztálynak manapság (ja, és kitartani az említett a
nyilvánvalóan hazug álláspont mellet, hogy rommagyar politikai korrupció nincs
is),ergo ez
vár ránk: sanyarú kilátások.
Igy van. Valojaban tobbsegunk, emberekkent, nem is erdemel EU-s polgarsagot. Es csak leltarszeruen az.
VálaszTörlésMeggondolandó, hogy valóban "túl hamar" érkezett az EU-s tagság, nemcsak Románia, hanem a régió legtöbb országa számára, és ezért fordulhatott vissszájára az addig jól működő integráció.
Törlés