Ilyen-olyan politikai
performanszok
„Egy valóságosan
a feje tetejére állt világban az igaz a hamisság mozzanata.”
Guy Debord
A politikacsinálás posztmodern –
de sok más poszt-al kezdődő jelzővel
is illethető – populista szakasza, melyben élünk, stílusát tekintve allegorikus diskurzusok sorozata. Vagyis
egy dolgot mondanak a politikusok, és más dolgot kell érteni alatta, ha el
akarunk igazodni, ha értelmet akarunk tulajdonítani a politikacsinálás
folyamatának. Önmagukban sem a diszkurzusok, sem a politikai gyakorlatok nem „állnak
meg”, már-már értelmetlenek és értelmezhetetlenek, mankóra „második”, illetve
sokadik jelentésre van szükség, hogy értelmet nyerjenek. Ezen kívül pedig a
politika célja, sőt öncélja a spektákulum (Guy Debord), úgy is mint egy
hiperreális, szimulált világ (Jean Baudrillard)
valóságában zajló előadás, illetve folytatásos performansz, amolyan
valóság-show, ami a tévéhez köt milliókat.
Márpedig, ha a politika
spektákulum, végső soron egy vége nincs forgatókönyv, változó színészekkel való,
hullámzó színvonalon előadott, végenincs eljátszása, akkor a két előadás,
úgymint a DNA-t vezető Laura
Codruta Kövesi, és azután a Tudorel Toader
miniszteré, igencsak eltérő színvonalúra sikeredtek. Mielőtt a performanszokat
elemezném, hadd jegyezzem meg, az elemzés ezen a szinten nem a forgatókönyv, a szöveg
(a script-um) tartalmáról, hanem az előadás minőségéről szól. És hát, ég és
föld. A főügyésznő elegáns visszafogottsága, korrekt nyelvhasználata, egyenes,
de nem merev testtartása, (amúgy is jó fél fejjel magasabb a miniszternél), tekintete,
mellyel mindig a kérdezőt kereste, és fiatalos állóképessége, amivel minden
kérdésre nyugodt és átgondolt válaszakat adott, igazán jó performansz volt. Ezt
bizony még utánozni sem tudta a miniszter. Toader lassú, szájbarágós, öreges és
színtelen „felolvasása”, másik történelmi korszakot, más retorikai időket
idézett. Merevsége és zavarodottsága arra utalt: nem érezte jól magát szerepében,
nem rá szabták a szöveget, melyet felolvasott. Silány játékos ő, aki egy elmúlt
korszak retorikai elemein kívül más regisztert nem ismer, kérdésekre nem
válaszolt, látszott, hogy kínlódott a mikrofonok mögött, izzadt és vörösödött,
legszívesebben menekült volna a sajtó és a nyilvánosság elől.
Ha a DNA-vezér sok követőt, és
népszerűséget szerzett hosszú, de cseppet sem unalmas sajttájával, a miniszter
éppen ellenkezőleg, a korlátoltságának lassú előadásával, megújulásra való
képtelenségének megannyi jelével, lassú és körülményes stílúsával pedig, egy
igazi kuka (olyan Iordache-szerű) képzetét ébresztette, ellenszenvet. A
főügyésznő ezen a szinten minden bizonnyal kiütéses győzelmet aratott, ezt már
nem is lehet visszacsinálni, főként a nyilvánosság utólagos értékelését
követően, mely kiemelte és megerősítette a performanszok közötti minőségi
különbséget. Ha a főügyészasszony image-ben van valami, ami a jótanuló diákra
(geek) emlékeztet, aki flottul megvédi álláspontját, megmagyarázza bizonyítványát,
a miniszter a vaskalapos és fölöslegesen tudálékoskodó (a diákok körében
rendszerint közutálatnak örvendő) régimódi tanárt adta.
Másfelől viszont, a textusok
szintjén, a főügyészasszony volt a hagyományosabb, azaz szakszerűbb, igyekezett
a jogi nyelvezet keretein belül maradni, (kivétel talán, az a kijelentés, hogy:”a
megvádoltak, elkeseredett fesztiválja folyik”) még akkor is, amikor személyesebb
hangnemben, vagy a céhszerűség nevében szólt. Ez érdekes módon kapcsolódott
egyfajta (későmodern?) jogi
tudatossághoz, homogén, racionális és egyéb regiszterben hozzáférhetetlen
nyelvezethez, ami viszont nem vált unalmassá. Mert a kérdések egyfelől
tagolták, másfelől az érdeklődés eleve nagy volt, hiszen ritkán tartott hasonló
sajttájt, harmadszor pedig, mert nem ismételte önmagát, és nem volt nyegle, vagy
elútasító (emlékeztetőül hasonló témában Iordache ex-miniszter, hírhedt
sajjtáján három perc alatt 26 x mondta, hogy „altă întrebare?” /”más kérdés?”/,
anélkül, hogy egyre is érdemben válaszolt volna).
Ha a szövegszerűség (textualitás)
felől közelítünk a miniszter politikai diszkurzusához, akkor azt fogjuk
találni, hogy a posztmodern kollázs, az összevágások, ismétlések és átfedések, zavaros szerkezetű és műfajú szöveg és ennyiben
divatosabb ellenfeléénél. Toader, hol különféle jogi szabályozásokra (nem is
mindig a tényállásnak megfelőre: alternatív tények), Ab-döntésre, törvényre,
etikai kódra, stb., hol sajtóértesülésekre, hol bizonyíthatatlan leleplezésekre
utalt. Előadásának szövege erősen eklektikus és vitatható volt. Csak egy határozottan
kiemelt dolgot említenék. Arra hivatkozott egy adott pillanatban, hogy a
főügyészasszony „rontotta Románia nemzetközi megítélését”. A kijelentés nem
csak azért nem áll (alternatív igazság), mert rettentően rosszul hangzik, mert ceausiszta
bikkfanyelven fogalmaz, hanem azért sem, mert a DNA és vezetője, vélhetően minden
lehető kitüntetés és elismerés birtokosa, amit csak a politikai nyugat ismer.
A Kelemen Hunor által, hogy úgy
mondjam csípőből és azonmód „korrektnek”
és „logikusnak” mondott miniszteri jelentés, melyet Tudorel
Toader innen-onnan összefércelt és, olyan nyolcadikos képességvizsga
szintjén megírt jelentése a politikai ágenda új és érdekes fejezetét nyitja
meg. Vége a jogi diskurzus tisztaságának, és egész érvrendszerének, még a
kormányzat szintjén is, a populizmus elszánta magát a szakszerűség kivégzésére,
végletes leértékelésére. A jogi, és általában a szakmai, nyelvezet végzetesen
keveredett a napi politika, a médiadiskurzusok és politikai kiáltványok elemeivel,
eklektikus stílusával, és ezzel el is vérzett. Nehéz feladat vár a (CSM-re)
jogi felügyeletre, ha pusztán jogi szempotok szerint akarja ma megítélni a miniszter
„elbocsájtó szép üzenetét”. Ezért – legalábis szakmai hitelének fenntartása érdekében
– el kell utasítania azt. Ezt minden bizonnyal Liviu Dragnea and Co. is sejtik,
ezért nem vállalják a jelentést, kihátráltak Toader mögül és kivárnak. (Formálisan,
a kijelentések szintjén csak a fidesz itteni fiókpártjának elnöke áll nyiltan Toader
és jelentése mögött, t.i. „partnerei” neki nem szóltak, hogy az már nem
aktuális, felejthető.) Csakhogy egy
negatív véleményezés a (CSM) jogi felügyelet részéről Johannis dolgát könnyíti
meg, amikor el fogja utasítani a DNA-főügyészének leváltását. Ezzel még az új –
Dăncilă – kormány könnyű és gyors elfogadásával elveszített népszerűségét is
helyrehozza, valamint második mandátumának esélyeit növeli.