Mi
vezetett a pokol tornácára[1]?
Mai rádiós-jegyzetem
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=64801%3Amagyari-nandor-laszlo-mi-vezetett-a-pokol-tornacara&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
Mai rádiós-jegyzetem
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=64801%3Amagyari-nandor-laszlo-mi-vezetett-a-pokol-tornacara&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
A népszavazás újra bebizonyította, hogy egyfelől
a nép, az istenadta képtelen a manipulációnak ellenállni, nem rendelkezik azzal
a tájékozottsággal, és kulturális felvértezettséggel, mely lehetővé tenné, „a
demagógia átlátszó trükkjeinek leleplezését”. Sem a nagyon színvonaltalan
oktatási rendszer, sem a médiák, sem a közbeszéd, nem alakítja ki azt a
kritikai szemléletet és elemző készséget, mely a manipulált beszédet
leleplezhetné: magyarán megvezethetők vagyunk, sebezhetőek a mindenféle
politikai manipuláció és demagóg-populista diskurzusokkal szemben. Másfelől az
is kiderült, hogy továbbra is Băsescu
a fő manipulátor, ő ismeri legjobban a trükköknek és gazemberségeknek, a
manipuláció eszközeinek minden fortélyát és eléggé gátlástalan ahhoz, hogy
bevesse azokat, nemcsak a köznép, hanem az őt leváltani akaró politikai
vezérekkel szemben is. Az ideiglenes elnök és a parlamenti többséget adó pártok
éppen úgy meg lettek vezetve, mint az istenadta, hiszen fiktív szavazói listához
viszonyított kötelező választói részvételi küszöböt fogadtak el (saját
számításaim és a Központi
Választási Iroda a szavazók számát, kb. 2-2,5 millióval alacsonyabbra
teszi, mint a „hivatalos” listákon szereplők száma) következésképpen a
népszavazást minden bizonnyal – az Alkotmánybíróság nem fogja érvényesnek
tekinteni.
A romániai magyarok és különösképpen a
székelyek megvezetésében nem csak a heherésző elnök (megérne egy komoly
elemzést a Băsescu és a székelyek
közti affinitás hátterének felderítése) és pártjának üres ígéretei (ezúttal, ha
akarnának sem adhatnának semmit), hanem Orbán Viktor, a szinte tökéletes rábeszélőgép[2], az apró néppártok
és Tőkés, valamint az RMDSZ kettős
beszéde (egyet mondott a szövetség központi vezetősége és mást például a Hargita megyei tanácselnök)
is közrejátszott. Lehetetlen szétszálazni, hogy mondjuk a magyar kormányfő
beszólása mennyit nyomott a latban, vagy mit ért a távolmaradás motiválásában a
néppártocskák propagandája, - kibic számára nincs igazi tét - az árat, az RMDSZ
mellett, minden bizonnyal a megvezetett szavazó, a romániai magyar közösség
fogja megfizetni. Meglepő továbbá az RMDSZ mozgósító kampányának hiánya, hiszen
a népszavazásnak azáltal is sajátos téttje lett, hogy a két „ellenzéki aprópárt”
távolmaradásra buzdított (most nehogy valaki el akarja hitetni, hogy nem
lehetett, ha az elhibázott
népszámláláskor lehetett kampányolni – igaz minden haszon nélkül). Akkor
most értsük úgy, hogy kiderült: a helyhatósági (túl)győzelem mámora eddig
tartott, a szövetség szavazói hirtelen elpárologtak, a romániai magyar
politikai viszonyok fejük tetejére álltak? Ezt az értelmezést nem fogja
megúszni a szövetség, hiszen bizonyosan defenzívába fog szorulni mindhárom
(romániai magyar-magyar, romániai magyar-román, és magyar-magyar vonatkozásban)
szinten, és a következmények nélküli kettős beszéd, az őszi választások
előestéjén, kínos helyzetek sorozatát okozhatja nemcsak a szövetségnek, hanem
mindnyájunknak.
Aztán, ha egyfajta laissez faire[3] nacionalizmus
nevében megpiszkálják a kettős állampolgárok helyzetét, a MOGYE magyar tagozata
kerül napirendre, vagy netán a megyehatárok átszabása kerül terítékre,
maradhatunk bátran otthon, nélkülünk és ellenünkre változnak majd a dolgok, s
akkor majd Băsescuval nyakunkban
vonszolhatjuk tovább, sanyarú sorsunk. Akkor majd eszünkbe fog jutni a
referendumon elbaltázott magatartásunk, a mostani orbános-tőkéses-borbolyos, és
szászjenős és tórós sunyítás. Tartok tőle, a romániai magyarság elleni vendetta nem marad el!
Tökkelütött
ország megvezetett népe a káoszra, pontosabban a most következő anarchiára
szavazott! Az elnök megcsappant legitimitása, hallatlanul alacsony hitelessége
– a távolmaradók, és a választói névjegyzék fantomjai, meg az átpolitizált
Alkotmánybíróság, és nem a politikailag aktív, tudatos polgárok kifejezett
szavazatai, tartják meg posztján – csak a cirkusz fenntartására, illetve
folytatására elég, ebből pedig sem társadalmi béke, de még minimális gazdasági
stabilitás sem telik.
Mint sejteni lehetett a népszavazással
mindenki veszített. És most majd kiderül van-e visszaút a pokol tornácáról, de
az is mekkora árat kell fizetnünk a normalitás útjára való visszatérésért:
állandósult politikai instabilitással, véget nem érő politikai háborúval,
gazdasági hanyatlással.
[1] Dante, Isteni
színjátékának első köre, a pokol tornáca, akik itt várakoznak, azoknak még
van esélyük, vagy halovány lehetőségük a szabadulásra, a felemelkedésre.
[2] Pratkanis és Aronson, híres elemzésében A
rábeszélőgép-ben, azt írják, hogy a meggyőzés és a csűrés-csavarással és
hazudozással elért rábeszélés közötti különbségen múlhat a demokrácia sikere
vagy bukása. A becsületes versenyt a csalástól a kommunikátorok és a befogadók
oldalán is, a rábeszélés tisztességes érveinek és a rábeszélőgép hazudozásainak
a világos elkülönítése különbözteti meg.
[3] A kifejezést a neves
amerikai szociológustól, Lawrence Bobo-tól
kölcsönöztem, aki laissez faire rasszizmusról
beszél. Itt: a nem folyamatosan és
következetesen agresszív, vagyis inkább következetlen, csak konkrét politikai
ügyekben fel-felvillanó nacionalista diskurzusok által éltetett nacionalizmus
értelmében használom.