Önfeledt tusványozásaink korszakának vége
A Tusnádfürdőn ismétlődő nyári
dzsembori, mára mindenestől a közszórakoztatási ipar (entertainment industry) műfajába sorolódott, ahol egy hoppmester
évről-évre egyre blődebb és a valóságtól elrugaszkodottabb, egyre képtelenebb
ötleteket ad elő. A fő-fő szórakoztató, megfellebbezhetetlen stílusban
nyilatkoztat ki, hol ilyen, hol olyan közhelyeket, felturbózva persze olyan
bombasztikus „bejelentésekkel”, melyek még a Hyde-park hordószónoklatokra éhes közönségét is pukkasztanák, s
amelyeket magukat „konzervatív keresztyénnek” mondó „előzenekarok” és nem
kevésbé jobboldali médiák felerősítenek és tovakiáltanak: hadd lásson a
paraszt a pénzéért. A csápoló közönség pedig eufórikus állapotában (az alkohol
is szépen fogy a sátrak alatt, és egyéb tudatmódosítók sem kizártak) hajlamos
mindennek hitelt adni, mi önjelőlt és álpróféták száján kicsusszan, hiszen egy
kis nackós önfényezés, az „arany-múltba” révedő kiadós és önelégült böfögés
hízlalja a májat, és elborítja a fej amúgy is kétes tartalmát. A bódult
közönség pedig már sem a bűvész kezére, sem mondandójára nem figyel, azt sem
tudja, mi jön ki a kalapból, sőt - mint
beszámolókból kiderül – mindez nem is érdekli, a buliért jön,
s aztán, ha már ott van, hát úgy táncol, ahogy húzzák neki.
A könnyűnek feltüntetett nyári
dumák, a „tusványosi purpárlé” aktuális témája, a hivatalos magyar politika
euroszkepticizmusa, még pontosabban fokozódó Európafóbiája és -ellenessége,
melyet a határontúliakra is megpróbál ráoktrojálni a magyar kormányfő,
ami viszont példátlanul kontraproduktív lehet. Felülni az orbánus jelszónak, h. t.i.
„Európán kívül is van élet”, egyenesen életveszélyes a kisebbségi – és
mindenekelőtt – a rommagyar politikai közösség számára. Szögezzük le,
Magyarország kormánya ideig-óráig elhajolhat a nemzetállami kizárólagosság, az
etno-nacionalista ideológiai és propagandisztikus diskurzus[i],
az Európaellenes populizmus irányába, de mi, kisebbségben élők ezt nem tehetjük
meg, mert azonmód ellenünk fordítható. Számunkra nem lehet vitás, hogy Románia
és a rommagyarság esélye az egyre szorosabb európai integráció, mégpedig úgy,
hogy érzékennyé tesszük (lásd. Kisebbségvédelmi
Kezdeményezés) az uniót sajátos problémáink iránt, miközben
kövekezetesen kiállunk a progresszió mellett. Nekünk nem kevesebb, hanem több
„Európára” van szükségünk, nem egy kisállam és annak identitászavarral küzdő
vezére lehet garancia[ii]
arra, hogy dolgaink, valóságosan és hosszú távon is, jó irányba haladnak, hanem
az unió növekvő integrációja és végső
soron egy föderális európai berendezkedés. Megtapaszatalhattuk, hogy Románia az
utolsó pillanatban és a lehető legalacsonyabb szinten teljesíti az EU-s
elvárásokat, de ami történt az európai integráció folyamán az az ország számára is haladás, számunkra
is, sőt az Európához való felzárkozás az egyetlen lehetséges forrása
a progressziónak. Bármely kisebbség esélye és érdekérvényesítésének sine qua non-ja a progresszió oldalára
állni, azzal haladni, nincs más út, az akár rövidtávú elhajlás is végzetes
lehet: a fehérorosz, azeri modell eddig kivívott jogaink végét jelentené,
elakasztaná a lassú, de mégiscsak előremutató folyamatokat. Ha percig is komolyan
vennénk a tusnádfürdői dumákat, rosszul döntenénk, ismétlem: amit a kis, de
szuverén Magyarország még megengedhet magának, - unortodox (valójában elzárkózó
és elhibázott) gazdaságpolitikában, népnyúzó szociális politikákban,
nemzetállami kizárólagosságban, kulturális regresszióban, és elzárkózásban,
stb.[iii],
bár ennek veszteségei ott is nagyok lesznek -, mindez számunkra már végzetes
lehet. Ha, a rommagyar (establishment)
politikai elit nem ismeri ezt fel, kilátásaink ugyanolyan sötétek lesznek, mint
amilyenek Magyarország jövő évi sanyarú kilátásai, ahol a választások
kimenetelét tekintve, már szinte nincs is pozitív forgatókönyv.
Sok reményt a józan ítélet
visszatérésére és a helyes kisebbségpolitikai alternatíva kidolgozására nem
látok, a Tőkés nevével fémjelzett pártocskákban sem, különösen a
„kurucozó-labancozó” Tóró szállt el[iv]
fidesznek megfelelési túlzott igyekezetében. De még az első sorban csápoló
székelyföldi kiskirályokban sem, akik
ugye egyéni döntés alapján távolmaradást hírdettek, majd szintén
egyéni impulzusuknak engedve tüntetőleg az első sorból, ütemes tapsukkal
zavarták meg a vezér nacionalista, Európaellenes handabandázását. Nekik a
történelmi dinoszaurusz temetőben a helyük. A szövetség kétfele, illetve
többfele való kommunikációja és ingadozásai[v]
sem ígérnek könnyű álmot. Olyan év következik, melyben hosszú távra eldőlhet,
merre tart a magyarság. A rommagyarságnak, a kettős állampolgárok szavazói
jogának megadásával sincs igazi beleszólása az ottani politikai folyamatokba, ezért
is ajánlatos józan eszünk megőrzése, legalább „itthoni dolgaink” tekintetében.
Egyre világosabb, hogy csak magunkra hagyatkozhatunk, az eddigi eredményeket és
az uniós integrációt pedig feladnunk öngyilkos cselekedet lenne, a józanság ad
esélyt a modernizációra, a felzárkozásra, a haladásra: ceterum censeo, az itteni magyarság a progresszió mellett kell, hogy
kitartson, ezt pedig reális énképre és identitástudatra kell alapozni, a habos-hagymázas
tusványosi önfeledt szórakozás ideje lejáróban.
[i] Érdemes lenne románra fordítani Orbán szavait
a nemzetállami szemléletmódról, talán úgy észrevennénk hasonlóságát a
Funar-Vadim nacionalista hőzöngéseivel:"az uniós intézmények
alkalmatlanok arra, hogy az Európa előtt álló kihívásokra válaszokat
fogalmazzanak meg. Ilyen válaszok kizárólag nemzetállami alapon születhetnek
meg ..." (“instituțiile
uniunii sunt inapte pentru a formula răspunsuri la provocarile care
stau în fața Europei. Astfel de răspunsuri se pot naște exclusiv pe
baza statelor naționale....”)
[ii] Az EP képviselő Tőkés „védhatalmi státuszt” (sic) követel az
EU-ellenes Magyarország számára, Erdély fölött, ja és közben autonómiát,
föderális Romániát, ... van aki érti ezt?
[iii] Orbán egy megkésett XIX-századi
nemzetépítési folyamat kulisszáit igyekszik kialakítani, nemzeti burzsoáziával,
urhatnám magyharr és keresztttyén polgársággal,
klerikális befolyással, avitt kulturális klisékkel, elzárkózással,
dölyfös idegengyűlölettel, stb.
[iv] Kuruckodni, Habsburg-ellenes harcot és
ellenállást szervezni, megvívni akkor kell(ett) (és ezt Rákóczi megtette),
amikor azok uralmát sínylette a magyarság, ma fellépni „Bécs ellen”,
lelabancozni és ezzel vegzálni egyeseket szélmalomharc, persze szélmalmok
hiányában, netto eszement donquihoteskedés.
[v] Apropó, a kulisszák mögött már gondolom
készül az a „politikai kommunikációs” (értsd hazug) panel, mely elfogadtatni
hivatott Tőkést a közös EP-választási lista első helyén, miután az ex-püspök
ismét jól „lemaffiózózta” a szövetség vezéreit. Nem gondolom, hogy ingyen adnák
a helyet, cserében máris kérték, hogy a magyar kormány az RMDSz-klientúrát anyagiakban is támogassa.