Agyő, nagy Ő, s oszt meglátjuk
Amit az elnök újabb politikai
ámokfutásával ország-világ előtt a hét végén bemutatott, olcsó komédiába illő,
gyengén sikerült performansznak, harmadosztályú vidéki fellépésnek nézhetnénk,
ha nem egy ország sorsával való játszadozás, pontosabban a politikai kultúra
nyomorúságának kétes ízlésű patetikus megjelenítése lenne. Mindig
kételkedtem azok szakértőinek mondott véleményében, akik Băsescut már-már tökéletes animal
politicus-nak mondták és titkon csodálták is stílustalan stílusáért, sőt
ellenfeleinek azt sugallták, hogy legyőzéséhez hozzá hasonló viselkedési mintát
kellene követniük. Ezzel szemben én azt láttam és látom, hogy az elnök egy pillanatra
sem volt képes felnőni magas funkciójához, nemhogy „államférfivá” nem érett, de
még saját jól felfogott érdekében sem képes szenvedélyein uralkodni (képtelen
felismerni, hogy „az erény gyakorlása haszonnal jár” a kapitalista
demokráciában: a hitelesség és bizalom alapja), vagy netán azokat a közjó
érdekében háttérbe szorítani, esetleg előnyre váltani. Márpedig egy vérbeli
politikusnak éppen az ilyenféle tulajdonságok: az önuralom, a nehéz körülmények
között is szilárdan követett célok, a higgadtan mérlegelő magatartás, a
hivatásnak való megfelelés, stb. - vagy legalábbis ezen viselkedésformák
látszatának keltése és tudatos fenntartása – az elfogadott ismérvei. Persze a
mi politikai kultúránkban a hitelességhez, illetve a hitelesség látszatának
fenntartásához elég néhány stratégiailag elcseppentett könnycsepp („dragă Stolo”),
vagy egypár megjátszott műfelháborodás, az áldozatiság látszatának keltése: a
politikai színpadon nem elsőosztályú színészek, hanem afféle Muppet-showból kimaradt ripacsok,
festett szőke dívák, és képzelt forradalmárok bohóckodnak, „hadd lásson a
paraszt a pénzéért”(!) felkiáltással. A
közéletben és a köztudatban tapasztalható demokráciadeficit ugyanis,
befogadó oldalon sem igényel többet és jobbat, vidéki foci, provinciális
nézőknek, igénytelen szappanopera az arra még fogékonyaknak. Ezt mutatta be az
elnök és bukott pártja a hétvégi pédélé-show mediatizált és hiszterizált kulisszái
között, és erre tette fel a koronát a mélyen frusztrált Băsescu esti, „konyhájából” közvetített, (élet)mentőmellényes
klipjével; az
elnöki szőke bukott, magával csődítette pártfogóját, aki – még ráadásul –
időnap előtt búcsúzott, a szombat délelőtjén még „drágáimnak” mondott
pártaktívától és a konyhai függöny ezzel, szemmel láthatóan, legördült, immár
ki tudja hányadszorra bebizonyosodott, hogy az elnök több, mint pőre, alkatilag
alkalmatlan.
De
nem csak az elnök önmagában is cinikus és önsorsrontó, az alkotmányban
rögzített státuszának újboli meg-, illetve áthágása – ami természetesen a
legnagyobb gond az ország demokratikus fejlődésének, a sokat emlegetett
jogállamiság szilárdságának tekintetében – miatt jutott újabb mérföldkőhöz a
hazai politikai folyamat. A kérdés az, hogy vajon egy elhibázott felfüggesztési
kísérlet sanyarú politikai következményei felhatalmazzák-e a politikai osztályt
arra, hogy szemet húnyjon az elnök egészen nyilvánvaló, alkotmányt, a
demokratikus jogi és politikai intézmények önállóságát sértő magatartása
fölött? Hogy az elnök törvények és intézmények fölöttinek álmodja magát, hogy
elhagyta politikai érzéke és csak a szőke ciklon vonagló hastáncát vízionálja
nem először bizonyosodik be, de hogy az egyébként menesztésén fáradozó
politikusok hada szemérmesen szemet húny legnyilvánvalóbb alkotmánysértése
fölött (t.i. az elnök pártsemlegesnek, a pártok és intézmények közötti semleges
közvetítőnek kellene legyen), egyfajta csendestársként asszisztál mindehhez,
hát több mint bűn, ez politikai hiba. Az a meggondolás, hogy az elnök parlament
általi fölfüggesztése – itt és most – esetleg nem örvendene nagy
népszerűségnek, (drága, vagy kimenetele beláthatatlan, esetleg
presztízsveszteséggel járna, szóval azok az álérvek, melyeket váltig
hangoztatnak) vajon mentheti-e a politikai osztályt és mindenekelőtt a
parlamentet az alól a kötelessége alól, hogy megvédje az elvet, miszerint senki
sem lehet a törvények fölött, az alkotmány mindenkire, és annál is inkább az
alkotmányos rendet garantálni hivatott elnöki intézmény számára érvényes kell
legyen. A kérdés nem az, hogy a szombati vidéki Muppet-show keretében vétett-e - ki tudja hányadszorra - az elnök, semmibe véve
az alkotmányos rendet, hanem sokkal inkább az, hogy van-e mérlegelési joga a
jogállamiság megvédésére és a demokratikus rend fenntartására hivatott
intézményeknek akkor, amikor a jogtiprást észleli? Ha elengedik Băsescunak a törvénytelen magatartást, ezáltal
mindnyájan, de legfőképpen a demokratikus rend van veszélyben. A törvény
betűjétől és szellemétől való eltekintés azt üzeni, ha valami zsenáns vagy nem
hoz szavazatokat a konyhára, a törvényeket és szigorú alkotmányos előírásokat
bárki, bármikor megbecstelenítheti, ez a
jogállamiság vége, és nem a
múlt nyáron (különösen külföldön) hangoztatott „parlamenti puccs”, az elnök
szabályos fölfüggesztése.
És ide kívánkozik az is, hogy az
újraválasztott pédélé elnök és csapata csak akkor tudná hitelesen feltölteni a
jobboldali-konzervatívnak mondott pédélé által üresen hagyott politikai helyet,
- ha ugyan a pédélé helyét még pédélével lehet feltölteni? - ha maga Blaga kiáltana a leghangosabban az elnök
példás megbüntetéséért (egyéb kihágásainak felfedése is esedékes lenne,
természetesen), de vajon miért is kételkedem ebben?