Csuda
egy demokrácia
Mai rádiós jegyzetem
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=68116%3Amagyari-nandor-laszlo-csuda-egy-demokracia&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=68116%3Amagyari-nandor-laszlo-csuda-egy-demokracia&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
A politika szereplőinek sorozatos
tévedése, helyzetismeretük hiánya, a bosszú és a kaján cinizmus eluralkodása
miatt, no meg nem utolsó sorban a külső, EU-s
és AEÁ-s nyomásnak hála, Romániának
olyan elnöke van (ha meg nem viccel és lemond, mielőtt a gall kakas háromszor
kukorékol), aki nem mer szembenézni, sőt nem mer megjelenni sem „szeretett népének”
színe előtt. Elnök, akit a nép (szinte kilencven százaléka) elutasít, akit egyre
inkább csak az átpolitizált, zsarolható (így tehát megzsarolt) Alkotmánybíróság,
és saját közvetlen maroknyi, de létében érdekelt klientúrája támogat! A mindent
elöntő politikai manelizmus, a szimulált demokrácia eljutott, sajátosan hazai
fejlődésvonalának új állomásához, melyet stílusosan „smekker
(vagy gazember) demokráciának” nevezhetnénk, ahol a szabályok gátlástalan kijátszása
maga a legfőbb szabály (az Ab elnökének kedvenc kifejezésével, a törvények értelmezhetősége, teszi
érdekessé azokat).
Az utóbbi két hónapban nagy divatja lett a
„verbális aggódásnak” a vezető európai és az AEÁ kormányának körében, kishazánkkal kapcsolatban. Már-már páni
félelem uralkodott el a nagyhatalmak körében, a „demokratikus intézményrendszer
romániai veszélyeztetettsége okán”, csak éppen nem azért aggódnak, ami valóban
veszélyezteti a népfelséget és a kifejezett demokratikus akarat érvénybe
lépését, hanem épp ellenkezőleg: semmibe veszik az elnök menesztésére voksoló
elsöprő többség akaratát. Külföldön senkinek sincs szava az átpolitizálódott
Alkotmánybíróságról, mely a parlament legfelsőbb házaként kezd törvényalkotó
kezdeményezéseket tenni, vagy népakaratot cenzúrázni (ha éppen azt a politikát
egyengeti, melyet a nagyhatalmak elvárnak), ellenben lassan mindenki el kezd
egy fiktív, „megálmodott” román demokratikus rendszert félteni. Az sem számít,
ha ez
az aggodalommal körülvett ál-jogállamiság éppenséggel eltakarja a valóságot,
– hányan vagyunk, illetve hányan vannak, akik szavazásra jogosultak, és hányan
akik az állandó szavazói névjegyzékben kellene szerepeljenek? – vagy a
demokratikus rendbe vetett bizalmat fenyegeti.
A demokratikusnak mondott – és „otthoni”
körülmények között a jogállamiság legfinomabb szabályaira, még a PC beszédre is oly érzékeny – posztmodern
nagyhatalmak sajátossága, hogy azokat a népszuverenitást korlátozó politikai
lépéseket, amelyeket otthon meg nem mernének tenni, rendre elkövetik nemzetközi
téren, a kisállamokkal szemben. A belső viszonyait tekintve egyre
demokratikusabb, liberálisabb, illetve toleránsabb AEÁ, és nyomdokaiban az EU vezető hatalmai, külső kapcsolataikban,
úgynevezett „nemzeti érdekeik” (legyenek azok gazdaságiak, katonaiak, vagy akár
kulturálisak – lásd. Hans
Morgenthau) érvényesítésében egyre kevésbé mondhatók toleránsnak,
érzékenynek a jogállamiság, a demokratikus értékrend és a tolerancia fennen
hirdetett értékeire. (Ez történik többek között, az Unió gazdag tagállamainak esetében a bevándorlás, és a munkavállalási
jog korlátozása, a romák kiutasításakor, stb.). A nagyhatalmi „nemzeti
érdekek”, még ha geopolitikainak is mondják vagy más divatos kifejezéssel is illetik
azokat, fölülírják az odahaza féltve őrzött demokratikus vívmányokat. Összeszámlálni
is nehéz lenne, hogy példának okáért az EÁ
hányszor alkalmazott kettős mércét, „rövid” története során, belső- és külső politikájában,
és külföldön támogatott, olyan politikákat és politikusokat, akik nem a
demokrácia, hanem a diktatúrák irányába mozdultak el, éppen az amerikai
segítséget kihasználva. A létezett szocialista rendszerek, a kétpólusú világrend megszűnte
után, a népszuverenitásra oly érzékeny művelt Nyugat élen jár(t), más népek és nemzetek
szuverenitásának korlátozásában, és ez történt most Romániával is. Ne legyenek
illúzióink, „Barroso 11 pontja” és Gordon „intelmei” (melyeket mellesleg arra
alapozott, hogy a népszavazáson „észlelhető” visszaélések – ezekről azóta kiderült,
hogy még az Ab szerint is fiktív állítások – miatt kell visszaengedni hivatalába a
felfüggesztett elnököt), a népfelség és a demokratikus rend korlátozását
jelentik. Világossá lett, hogy az EU
vezető államainak és az AEÁ-nak nem
érdeke Băsescu, törvényes és demokratikus, a népakaratot
figyelembe vevő eltávolítása, ami nem világos az az, hogy mi is áll e mögött az
elköteleződés mögött? Magyarán, hogy mekkora és miféle árat fogunk fizetni
ezért a minden bizonnyal kölcsönös elköteleződésért, – hiszen Băsescunak, a feltétlen lojalításán túl, igérnie
kellett valamit ezért cserébe – az, hogy mit: a jövő zenéje. A számlát márpedig
be fogják nyújtani és kiderülhet ez fájóbb és nyomósabb lesz, mintha a jelenleg
regnáló pártok úgymond szembe mentek volna a külföldi nyomással, ha például nem
statuálják a népszavazáson a részvételi küszöböt (mint ahogy, „egyébiránt” azt
a Velencei Bizottság egyenesen
ellenzi).
Az elhibázott
politikai lépések, melyek az elnök elmozdítására és a népszavazás körül
történtek, de a nyugati beavatkozás is minden bizonnyal negatív
következményekkel járnak majd az élet minden területén, de visszahat Európa
megítélésére is. Egészen mostanig azt mérték az összehasonlító
közvélemény-kutatások, hogy Románia lakosságának túlnyomó többsége megbízik
Európában, sőt szinte kritikátlanul EU
párti. Most meg könnyen meglehet, hogy az euroszkeptikus és amerikaellenes
hangok és vélekedések kerülnek előtérbe és minden bizonnyal ez a nacionalista,
protekcionista, intoleráns, stb. eszmék egyidejű megerősödésével fog járni. Mert,
mint lenni szokott, ott
feslett fel az „európai demokrácia szövete”, ahol a leggyengébb volt, és ez
kies hazánk határaival esett egybe: a sokszereplős politikai szcénán
(mezőnyben) valaki(k) átlépték a Rubikont:
a háború csak most kezdődik, tökkelütött
ország egy fokkal mélyebbre került a pokol
tornácánál.