Nyolcadik utas: a korrupció
Szomorú évfordulója van a bukaresti
Colectiv-klub
tragédiájának. A média megemlékezett, a politikusok – tisztelet példáúl az
amerikai nagykövetnek, aki részt vett a megemlékezésen – viszont nem, látni sem
akarják felelőtlenségük megrázó képeit, hallani sem akarják a túlélők elszomorító
beszámolóit. Napirendre tértek a dolgok fölött (Iordache fő-fő korrupciót
támogató parlamenter, a közfelháborodást kiváltó ominózus 13-as kormányrendelet
kezdeményezője, annyit bír mondani az eset kapcsán, hogy „ilyen az élet”), sőt elfelejtették,
a két év előtti tragikus esetet, akkori ígéreteikkel együtt.
Viszont a klub neve kifejező, nemcsak
egy mulatóhelyen történt 65 fiatal halálát és további mintegy kétszáz
szenvedését hozta a korrupt ignorancia, hanem ettől szélesebb értelmet nyert:
valóban közösségi nyomorúságunk, az egészségügy, az (i)gazságszolgáltatás és az
egész román adminisztráció működésképtelenségét mutatta meg.
Sem a helyszíni mentés, sem a
korházi nem sikerült, illetve a román hatóságoknak ugyanazokat a gyengeségeit,
kudarcát mutatták meg, mely szinte minden téren föllelhető: a föllépés elmaradt
az elvárhatónál, megkésett és kaotikus volt. És főként az jelzi a kudarcot,
hogy a megégett fiatalok felerészt a kórházi fertőzéseknek, a malpraxisnak és
felelőtlenségnek estek áldozatul. A példátlan nemzetközi segítségnyújtás mutatta
meg, hogy akinek, vagy rokonságának, esélye (pénze, összeköttetése) volt
külföldön kezeltetni sérüléseit meggyógyult, akik idehaza maradtak vagy
elhunytak, vagy csak hosszas szenvedéssel gyógyultak úgy ahogy meg.
A tragédiára, a gyilkos tűzesetre
adott első, az ortodox egyháztól jövő reakció, a rockzene sátántól való voltát
emelte ki és ördögűzést ajánlott a mentés és a szolidarítás helyett. És bár a klérus
– társadalmi nyomásra, és a népszerűségvesztést mutató közvéleménykutatásokra válaszként,
és egyáltalán nem humanitárius meggondolásokból – kénytelen-kelletlen visszakozott,
az ügy annyiban maradt.
Azóta az ügy az (i)gazságszolgáltatás
tehetetlenségének a jelképévé is előlépett – ki tudja immár hanyadszorra –
azzal, hogy felelősöket sem megnevezni, sem megbüntetni nem volt képes az
elmúlt két évben. Ímmel-ámmal kivizsgálások folynak az ügyben, ha igaz, és
húzzák-halasztják a vizsgálatokat, szemmel láthatóan senki sem érdekelt a dolog
alapos és szakszerű kezelésében, elmúlt a tragédia nyomán föllángolt
közfelháborodás, és elfelejtődött a dolog.
Ami úgy tűnt, hogy fölébreszti,
tudatosítja a közönségben a román állam és annak adminisztrációja korrupt és
szakszerűtlen működését, és ez utcai mozgalmakban meg is mutatkozott, mára már
csak újabb kudarc, minden maradt a régiben. Pedig zengett akkor a jelszó, hogy „A
korrupció öl!” és napokig tartottak a tüntetések, a gyász és szolidarítási
megmozdulások. A civil társadalomnak sikerült elzavarni az akkori kormányt, és
helyette egy szakértőinek mondott kormány jött, viszont ezzel semmi meg nem oldodott,
sem az egészségügyben, sem a jogszolgáltatásban, és általában a politikai
korrupció sem hagyott alább. Hiába próbálta Johannis akkor, a tragédiát a korrupcióellenes
föllépés prómózására, társadalmi mozgalom kialkítására használni, ma sokkal
kevésbé motivált a vox populi arra, hogy követeljen, hogy határozottan
föllépjen, a korrupció ellen, mint két éve volt. Igaz, hogy a múlt télen még
volt egy nagy megmozdulás
a korrupció ellen, melynek gyökerei a Colectiv-tragédiát követő
tüntetésekből származott, de mára elaludni látszik az éberség, kihúnyni a
pillanatnyilag föllángolt szolidarítás: business as usual, minden a régi
kerékvágásban halad.
Ismétcsak úgy tűnik a médiák
egyrésze csupán az, ami éberen figyel, ami időről-időre – a maga képességeihez
és lehetőségeihez mérten – napirenden tartja, sőt tevőleg föltárja a korrupciót,
föllép ellene. Így derült fény egy felelőtlenségében hallatlan méretű
korrupciós sorozatra, ami Hexi Pharma-ügyként került be a köztudatba. Történt
ugyanis, hogy az azonos nevű, monopolhelyzetet élvező, a kórházak többségét
fertőtlenítőszerekkel ellátó cégről kiderült, hogy sokszorosan felvizezett
fertőtlenítőt árult a kórházaknak, egészségügyi egységeknek, és ezzel a százmillió
eurós kár mellett, veszélyeztette a kórházi fertőzés megelőzését. A cég mindenható
vezére öngyilkos
lett (vagy balesetet szenvedett – azóta sem derült ki) és az egész
ügy azóta is stagnál, ismétcsak nincsenek felelősök, és elképzelni is nehéz,
hogy lesznek, hiszen a dologban százak érintettek, mégpedig olyan hatalmasok,
akik a jó román státusztársadalom hagyományai szerint, „érinthetetlenek”.
A tragédia következmények nélkül
maradt mindezidáig és amilyen hirtelen föllángoltak akkor a kedélyek és
megmozdult a civil társadalom, különösen a fiatalok, éppen olyan gyorsan elült
és a hétköznapok közönyébe fulladt a korrupcióellenes föllépés. Nem is az az
érdekes, hogy felelevenítsük – már persze a gyász és megemlékezés mindenkor
civil kötelesség – az akkori történéseket, közhangulatot, stb., hanem nézzük,
hogy ki hogyan emlékezett meg az évfordulóról. Azt hiszem nincs beszédesebb
dolog, minthogy szemrevételezni, hogy a kormánypártok – akik akkor is kormányon
voltak, amikor a tragédia történt – közös ünnepi
vacsorán tárgyalták meg, éppen az évforduló estéjén, saját titkos kis dolgaikat.
Az egészségügyért, a mentésért felelős államtitkár önfelmentő nyilatkozatot
adott a tévéknek, az égettek kórházának jelenlegi vezetőjével karöltve, kifejtve:
más, mások a hibásak a történtekért, a körülmények (sőt, egyesek szerint maga
Soros György, aki sajátkezűleg rakott tüzet a mulatóhelyen, és ezt nem viccként
mondják!), a múlt és a jövő, a fű és a fa, az éghajlat és földrajzi viszonyok, minden
és mindenki csak ők nem.
Véletlen egybeesés lehet, mégis jelképes,
hogy a tegnap a parlament két, korrupcióval vádolt politikusokat mentő
indítványt is tárgyalt, először, hogy ne
mozdítsák el hivatalukból a megvádolt bürokratákat, mely kezdeményezés, minősített
többség (sarkalatos törvénymódosítási kísérletről lévén szó) hiánya folytán, elbukott a szenátusban. Jellemző módon nemcsak
a Fidesz itteni fiókpártjának a támogatását élvezte a modosító, hanem az egyik
kezdeményezője is rommagyar szenátor volt. Ugyanúgy, mint ahogy bizottságban
azt is megszavazta egy másik kisebbségi szenátor, hogy véglegesen
elítélt, büntetett előéletű személyt is jelölni lehessen az államelnöki
választások közelgő alkalmával. Ez a kezdeményezés – mely immár minden
köntörfalazás és álca nélkül a PSD-vezér Dragnea jelölését támogatja – átment a
bizottsági szavazáson.