„Félelem és reszketés Las Vegasban”
Haboztam, hogy melyik vegasi
történet illik a leginkább ahhoz az abszurd és horror történethez, ami vasárnap
este történt[1]. Hiszen
mind a kiválóan alakító Nicolas Cage magát halálra ivó szereplője és filmbéli
története (Leaving Las Vegas, 1996), mind pedig Hunter S. Thompson „Félelem és
reszketés Las Vegasban” – című (1998) önéletrajzi regényét megfilmesítő hoollywoodi
produkció, őrült kábszereseinek (sőt, minő kifejezés, politoxikománjainak)
története jó bevezető lenne ahhoz, ami történt (nem kétlem, hónapok kérdése és
újabb Vegas-témájú produkciót dob a piacra a LA-beli stúdiók valamelyike),
szimbolizálhatná a mészárlás hátterét. Ez alkalommal az őrület leszállt a vászonról
vagy képernyőről, bár az áldozatok és társaik előszőr nem is hittek a fülüknek,
szemüknek, hogy ez most nem film, és nem is tüzijáték, hogy valóban lőnek
rájuk, a tragédia képei borzalommal töltik el a fél világot, s kajánkodik a
másik fél. A dolog nagyon is komoly és elgondolkoztató.
A terrorista merényletekkel és
tömegmészárlással kapcsolatban álhíreket gyártó és forgalmazó médiákat
bűnözőknek, a probléma és nem a mediatizálás, és főként nem a lehetséges
megoldás, részének kellene tekinteni, akként büntetni. Elképedve nézhettük,
ahogy a magyar állami tévé arról „tudosított” a Las Vegas-i mészárlás kapcsán,
hogy az elborult merénylő hónapokkal ezelőtt átállt az iszlám vallásra és ehhez
kapcsolódik őrült tette. Egyetlen más forrást sem találni, mely ezt a sanda,
sőt aljas hipotézist mégcsak meg is említené (a szélsőséges közösségi médiák
bejegyzéseit, hadd ne firtassuk), azzal együtt, hogy mint várható volt, a ISIS
ezt is magára vállalta, bár semmi köze nem volt/nincs a történtekhez. Mondom,
nem arról beszélek, hogy a nekivadult közösségi média, az interneten ücsörgő
csőcselék, aki mindig mindenben a szélsőséges hecc híve és elkötelezett
közvetítője, viccesnek találja és elhumorizál a tragédia körülményein, csakazértis
összehozza a tömegmészárlást a gyülölködés általános tárgyával az iszlámmal,
hanem egy hivatalos tévécsatorna ténykedéséről. És néhány óra múlva minden megy
tovább, mintha mi sem történt volna. Nem is arra gondolok, ugyan már, hogy
valakinek felelősséget is kellene vállalnia a félrevezetésért, a manipulációért
– ahol a korrupció bevallottan kormánypolitika, hogy és miért is történhetne
ilyesmi –, hanem arra, hogy kiáll valaki a stúdióban és legalább haloványan
elnézést kér, bevallva, hogy tévedtek. A dolog akkor is hallatlanul káros
lenne, a gyűlöletet tovább táplálták, a bejelentett álhír szubliminálisan is
megteszi a maga hatását, ugye-ugye, ha nem a menekültek, hát akkor is csak az
iszlamisták követnek/követhetnek el csupán ilyen gaztettet, a médiamerénylet
tehát megtörtént. Ha valaki azt gondolná, hogy a vegasi tömegmészárlás és elkövetőjének
„magyarországi magyarra való ilyetén lefordítása”, „megmagyarázása” mellékszál
lenne, biztosíthatom, hogy egyáltalán nem az. A kollektív emlékezet –
természeténél fogva, ahogy majd összesűríti és leegyszerűsíti, valamint
memorizálja ezt a rémtettet is – ezt a nem létező nexust fogja érvényes
magyarázatként, a gyűlöletkampányok „magától értetődő” vörösszálára felfűzni: „nekünk
így monta a tévé, így tuggyuk”.
Rátérve a tragikus eseményre,
függetlenül attól, hogy hogyan mediatizálják, miféle pletykák és álhíreknek ad alkalmat,
elsősorban egy nagyon is aktuális és súlyos politikai kérdéshez, a fegyvertartási
szabályozásokhoz kapcsolható, ami egy gazdasági érdekekeből megszállt és
fogvatartott téma, amelyel nem tud mit kezdeni sem a teljes amerikai, sem, és
különösképpen a demokrata/liberális politika[2].
T.i. őrültek és ámokfutók, instabil és elborult emberek – mindegy is milyen
okból azok – szép számmal vannak másfele is, viszont a tömegmészárlás bajnoka
az USA, és ez tagadhatatlanul, ha úgy tetszik szociológiailag, vagy a
statisztikák által igazoltan[3],
összefügg a fegyverviselés hagyományosan és jelenleg is megengedő szabályozásával.
A fegyverviselés joga – az Alkotmány 2-ik módosításának megfelelő cikkelye –
1791-ből datál, azaz egy olyan korból, amikor a kiterjedt, és nyugati felén
alig belakott, összefüggő adminisztrációval sem rendelkező állam hozott, hogy
polgárai megvédhessék magukat, családjukat és vagyonukat, még a
legelszigeteltebb településeken is, minden betüjében elévült. Ami helyesnek
tűnt a XVIII. sz.-i viszonyokra igencsak visszájára sül el (hogy stílusosan
mondjam) a XXI. sz-ra, a fegyvergyárak lobbija[4]
viszont, megakadályozza a szigorítást. Sőt, mivel az eredeti szabályozás nem
volt egyértelmű, egy 2008-as Legfelsőbb Bíróság-i határozat mondja ki a jogot kézifegyver
birtoklásáról és viseléséről, amivel szép számban élnek is az állampolgárok[5].
Most sokan azt mondhatják, hogy
ez a kérdés tipikusan amerikai és mi közünk hozzá?, de hát hogyne lenne közünk?,
és nemcsak azért mert sokan követendőnek és kívánatosnak tartják azt a
konzervatív politikai álláspontot, mely tradícióra hivatkozva akadályozza meg a
fegyverbirtoklás/viselés szigorítását és ellenőrzését. De, azért is mert itt –
szinte élő egyenesben – a lehető legrosszabb példa játszódott/ik le. A médiák
közvetítette borzalom képei nem arra ösztönöznek sokakat – nem is biztos, hogy a
többségben ezt váltják ki –, hogy elszörnyűlködjenek, hogy a szigorítást
helyeseljék, hogy elképzeljék a félelmet és átéljék ártatlan emberek halálát,
vagy súlyos sérülését. Hanem a gyűlölködés nevében, anti-amerikanistaként (mint
ahogy a terrorszervezetek most magukra vállalják a mészárlást), tapsikolnak és
kaján módon kommentálják, mondván: úgy kell az amcsiknak.
Márpedig ha kivész a
szolidarítás, az együttérzés emberi érzéke, és a mások szenvedését nemcsak
távolságtartó módon, hanem közömbösen tekintjük, előgyártott összeesküvés
elméletek megerősítésére, a gyűlölet további szítására, magunk alatt vágjuk. Ha
nincsenek könnyeink az ártatlan halottakat elsíratni, és erős akaratunk a
terror és horror megakadályozására, a világ bármely pontján is történne a
vérengzés, emberségünkből vetkőzünk ki, a humanizmus veszít, az összemberi
szolidarítás. Aki a gyilkosokkal tart az az emberiség immunrendszerét gyengíti,
mindenkiét: a terror és tömeges gyilkosságok globális problémák. Nemcsak azért
mert bármelyikünkkel megeshetik, hogy rosszkor, rossz helyen vagyunk, hanem,
mert a félelem általános szétterjedése, az embertelenség térnyerése,
antropológiai alapjainkat kezdi ki, eleljasít.
[1] Sok hiteles kép, hang és írott beszámoló
van a sajnálatos eseményről, itt az amerikai tömegmészárlások történetéhez is
elvisz egy link: http://nypost.com/2017/10/02/las-vegas-massacre-death-toll-increases/
[2] Nem mellesleg a jelenlegi amerikai elnök a
fegyverlobbi fő szószólója
[3] Obama elnök mondta, még 2012-ben, a fegyverbirtoklási és viselési szabályozás
megszigorítása mellett érvelve: Here are the stats: Per population, we
kill each other with guns at a rate 297x more than Japan, 49x more than France,
33x more than Israel.
[4] A tőzsde máris beárazta a tömegmészárlás
várható hatását, nőtt a fegyvergyárak részvényeinek ára: http://hvg.hu/gazdasag/20171002_A_tozsde_bearazta_a_Las_Vegasi_terrort_megugrott_a_fegyvergyartok_reszvenyeinek_arfolyama
[5] Hihető becslések szerint mintegy 270 millió lőfegyver van magánkézen az államokban,
vagyis tízből kilenc polgárnak van lőfegyvere, ha egyenletesen szétosztjuk e
horribilis számot. Persze, a valóságban csak kevesen birtokolnak lőfegyvert
(úgy minden harmadik polgár), akinek van, annak viszont több is van, illetve
rengetegen illegálisan tartanak ilyesmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése