Zátonyok közt sodródva
Azt hiszem eljött az ideje egy névváltoztatásnak,
mégpedig egy lényegesnek, t.i. a jobb időkben magát RMDSz-nek nevező mostanra a
Fidesz itteni fiókpártjává átvedlő párt érett meg a névváltoztatásra. És senki
ne mondja majd, hogy nem láttuk, nem hallottuk, hogy meglepett ami történt,
hiszen én csak megírtam, de több százezren szavazataikkal támogatták és
sunyításukkal továbbra is fenntartják a folyamatot . Demokrata, már rég nem (ha
valaha is volt), szövetségi jellegét már néppárti besorolása is cáfolta, és ma
már semmilyen más alternatívát el nem fogad, csak a Fideszt és vezérét.
Mondjuk ki világosan:
ez a párt ma egy etno-nacionalista, populista, sőt alt-right, EU-ellenes,
promoszkovita és diktatúrapárti, illiberális és reakciós néppárt.
Amikor azt mondja Kelemen Hunor, hogy a
magyarországi ellenzéki pártoknak nincs helye az itteni politikában, mert minden
igyekezetük fölösleges időtöltés „hiszen én
azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire
szavazzanak … az RMDSZ a Fidesz-KDNP nemzetpolitikáját jónak és folytatandónak
tartja”. Akkor magára, illetve pártjára húzza a Fidesz(-kádéenpé) programjának
(Sic!) és tevékenységének jelzőit. Beleértve a sovinizmus – az idegenegyülölet
– szélsőséges formáit is, ami ellen váltig hadakozik, ha román mezőnyben üti
fel a fejét. Miközben a magyar kormányhoz
egyre nagyobb mértékben hasonlító bukaresti pártszövetséghez köti itteni
politikáját. A fiókpárt és a (pontosabban a Dragnea-féle) PSD viszonya nem
valamilyen ideológiai alapon, vagy elvszerű politikai megegyezésen, hanem a
közös zsákmányszerzésen alapul, valamint az illiberális állam bevezetésének
törekvésén. Nehéz elfogadni ugyanis, hogy míg a magyarországi kormánypártokkal
a néppárti együvé tartozást hangoztatva elfogult, sőt kizárólag azt támogatja a
kampányban, stb., addig Bukarestben a reakciós és illiberális, de formálisan a
szocialista pártcsaládhoz tartozó párttal menetel, annak minden kudarca
ellenére. Kelemen Hunor és fiókpártja ma a híd, illetve előretolt helyőrség,
szerepét tölti be Budapest és Bukarest között, csak nem a kisebbségi jogok, az
európai értékek, vagy a jószomszédság, stb., nevében, hanem az illiberalizmus,
a diktatórikus vezetés, és az autokrácia kiépítésének a szószólójaként.
De nemcsak a fiókpárttá válás, a szervezeti és politikai
autonómia (a reális és nem az autonómiázás közben föl-fölmerülőt, de hiszen a
Fidesz bevallott ellensége mindenféle helyi, vagy intézményi autonómiának,
centralizál, és államosít, stb.) feladása okán, hanem, ha úgy tetszik, saját
jogon és közvetlenül is kiérdemli a fenti minősítést, a jelzők sorozatát.
A decentrált fiókpárt, ellentmondva saját programjának
is, diktatórikus, hiszen már semmiféle belső demokrácia szabályaihoz nem tartja
magát. Programjában az szerepel, hogy: „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
a romániai magyarság különböző autonóm, területi, politikai és
rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten
ellátja a romániai magyarság politikai és közképviseletét, egyezteti és
ösztönzi a társadalmi önszerveződés különböző formáit. A Szövetség tiszteletben
tartja a politikai sokszínűség elvét.” Ezzel szemben Kelemen Hunor ellenzi még
az ártatlan és udvariassági kapcsolatokat is magyarországi demokratikus
pártokkal. Semmibe veszi saját szervezete platformjainak álláspontját, lesepri
a palettáról politikai pluralizmus mindenféle kísérletét, kizárólagos módon
tart igényt, olyan hatalmi monopóliumra, amit diktatórikus vezetésnek
nevezhetünk, jogosan. Az már kezd
természetessé válni, hogy minden olyan emberjogi és a társadalmi szolidarítással
kapcsolatos ügyben – szembemenve programjával – Budapest hatalmi érdekeinek
megfelelő álláspontot képvisel, ami minden csak nem következetes, nem demokratikus
és nem európai. Kelemen Hunor és fiókpártja határzárpárti, idegengyűlölő, homofób
és hímsovén, reakciós, és mindenek fölött etno-nacionalista és populista.
Közben a sunyító politikusoktársak hallgatása azt „üzeni”,
hogy a pénz, hogy a realpolitik, azért kell elfideszesedni, mert onnan jön a
zsé (valójában a magyarországi adófizetők pénzének átláthatatlan és
méltánytalan, klienteláris újraosztásáról van szó, amit a határokon is
átcsorgatnak), csakhogy. Szerény számításaim szerint a múlt decemberében a
fiókpárton kívüli személyek és szervezetek több támogatásban részesültek, mint
a párt az elmúlt „hét bő esztendőben” öszesen (az „akadémiákat” és egyéb
láthatatlan klienshízlaló juttatásokat nem számítva, Kató Béla-Demeter Szilárd
elhozott, illetve elvitt, vagy százmillió eurót). Aztán a reálpolitikának
mondott árulással két gond is adódik. Egyrészről, mert az árulót nem fogadják
bizalmukba azok sem, akik javára az árulás történt, valójában megvetik és adott
alkalommal megszabadulnak tőle, hiszen ismét árulhat, mostmár a mások javára. Az
a modortalanság, amivel a magyarországi ellenzék vezetőit fogadta a pártvezér, csak
a jólneveltség, a diplomáciai érzék, a morális tartás hiányának tudható be (a
rózsaszín pantalló átka?). Mert – egyelőre úgy néz ki – nem az a nagy veszély,
hogy Orbán áprilisban veszít és jönnek azok, akiket most megalázott Kelemen Hunor,
és akik ha hatalomra kerülnek bosszút állnak. Tapasztalat, hogy azok megengedők
és elnézők lesznek, hiszen demokraták, és nem gyarmatosítani, kiszolgáltatni,
foglyul ejteni akarják a rommagyarságot, hanem saját céljai elérésében segíteni.
Viszont egészen más kockázat van itt, amitől Kelemen
Hunor joggal szoronghat. Ha nem sikerül elég rommagyart mozgosítani a Fideszre
szavazáshoz, akkor lesz az igazi gond, hiszen bosszúállóbb politikusról nem
tudunk az elmúlt lassan harminc esztendőben, mint Orbán Viktor. És akkor mi
rommagyarok hova álljunk? Mutatnak-e majd utat, vállalják-e a felelősséget Kelemen
Hunor és tsai? Ma a pluralizmus ígéretének a feláldozásával és a rommagyarság
jórészének félrevezetésével, a demokratikus politikai kultúra elfojtásával,
stb., fizetünk a fideszpártiságért, ha rosszul sül el az átszavazás, akkor majd
anyagiakban is fizetünk a vezér(ek) téves politikájáért.
Azzal a „bölcs”
de főként voluntarista meglátással utasítja el a párbeszédet a mai magyarországi
ellenzék képviselőivel Kelemen Hunor, hogy „én úgy gondolom”, felesleges az
itteni jelenlétük, hiszen ő tudja kire
szavaz a rommagyarság, és ezzel vége mindenféle toleráns és demokratikus
politikának. Hiába teszünk úgy, mintha mi sem változott volna, a rommagyarság
nagy része (eltekintve attól a torz statisztikától, amit hangoztatnak, hogy
t.i. akik átszavaznak, azok szinte mind fideszpártiak, csakhogy a rommagyar
összpolgárokhoz képest számuk elenyésző volt, és minden bizonnyal marad) képviselet
nélkül sodródik az árral. Nincs „szövetség” és nincs egyetértés sem, ma az
egyedüli vezér, „Karcfalva hangja” hallatszik: Felcsút és Teleormány
között, féluton.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés