Tavasszal virágzik a konteó

Tavasszal virágzik a konteó

(Virágzó alaptalan összeesküvés-elméletek)

Az általános műveltségről (general knowledge) sok minden elmondható, azért is mert igen változó tartalmú háttértudásokból tevődik össze, és nemcsak társadalmanként, vagy kultúránként eltérő, hanem időben is változó jelenség. Pontosabban, olyan többé-kevésbé strukturált ismeretekből kialakított keret, mely eligazít a világban, alkalmassá tesz arra, hogy a társadalmi érintkezések során hatékonyan és sokféleképpen integrálódjunk, és végső soron, hogy miközben sajátos céljainkat követjük, hasznos tagjai legyünk társadalmunknak. Gyakran tapasztalhatjuk – és itt nem a mesterkélt és torzító, valamint próba-szerencse alapon működő vetélkedőkön való sikeres szereplésről beszélek, hanem a valós köznapi élet (real reality) dolgai között való eligazodás, tájékozódás képességére gondolok –, hogy az általános műveltség fontossága éppen hiányában válik érzékelhetővé. Szociológiai értelemben talán abban mérhető egy társadalom (köz)műveltségi szintje, hogy mennyire megalapozott, érveken, és többé-kevésbé tudományos ismereteken és világképen alapul az, amit józan észnek tekintenek. Hiánya pedig abban, mutatkozhat meg, hogy a rugalmas és kérdőjeles, azaz egészséges kételyen és kritikai szellemen alapuló józan ész helyett, egyre inkább hiedelemalapúvá és előítéletessé válnak a közgondolkodás bevett mintázatai, a mainstream nyilvános diskurzusok.

A józan („paraszti”) észt igen gyakran tekintjük, természetesen adott, vagy akaratlanul is elsajátított, közvetlen tapasztalaton alapuló működő, praktikus, tudásnak, mely magát a „megtapasztalható világhoz” méri, és közben a „világot úgy jeleníti meg, mint egy ismerős világot, melyet mindenki képes, sőt mindenkinek illik felismerni” (Geertz, A józan ész, mint kulturális rendszer). Holott a józan ész bonyolult és mind tartalmát, mind terjedelmét tekintve változó kulturális rendszer (mi az, ami a közművelődés, és aztán az aktuális józan észhez hozzátartozik? Milyen mennyiségű és minőségű ismeretet kell elsajátítani, hogy ezt a képességet birtokoljuk? Hol, és hogyan sajátítható el a műveltség és a józan ész képessége?, stb., stb.), mely a nyugati világ vonatkozásában egyre inkább a modern tudományok eredményeire alapoz, és egyre kisebb mértékben hiedelmekre, előítéletekre és babonákra. Keveset beszélünk róla, de az „általános iskola” (a nyolc, vagy kilenc „általános”), alapvető célkitűzése (mely sajna a curriculumok szintjén is elvesztődik, vagy kézen közül és a sok tantárgy mellett háttérbe szorul, de a tanárok nagyrésze sem lát tantárgyának horizontján túl, nemhogy integrált oktatásban gondolkodna. Megesett már, hogy az eredetileg matektanár tanügyminiszter bevallottan képtelen megoldani a nyolcadikos kepességvizsgán használt matekpéldát!), a korszerű racionalitáson, tudományos világképen alapuló, általános műveltség, és józan ítélőképesség megszerzése kell(ene) legyen. Az általános műveltségnek és a józan ítélőképességnek – (poszt)modern társadalmakban, a globális könyvtár elérhetősége mellett, stb., és persze elvben – nem kellene „úri huncutságnak”, afféle kiváltságnak lennie, viszont szemmel láthatóan mégis az, mert sem az iskola, sem a család, sem a ground (vagy a peer group), de még az internet virtuális világa sem tanítja meg a hangadó többséget, tanulni. És főként nem tanítják meg azt a képességet, hogy a lényeget a felszínestől, a lényegtelentől meg tudják különböztetni, hogy átlássanak helyzeteket, hogy a manipulációt és előregyártott, „stratégiai kommunikációt”, az irányított hülyítést, stb., felismerjék és leleplezzék. (Nem tudom, hogy ma több vagy kevesebb, esetleg csak más jellegű az előítéletesség, és a balgák aránya társadalmunkban? Nem tudom, hogy szaporodott, vagy éppenséggel apadt a kiművelt fők száma, alig mérték/mérik megbízható szociológiai módszerekkel. De azt tapasztalom, hogy egyre hangosabb és szembetűnőbb a fél-, illetve teljesen műveletlen szónokok száma, a nyilvánosságban, nem is reflektálva a kvázi-nyilvános közösségi oldalak terének tartalmára. Nemrég még arra is képes volt az „egyszerű” olvasóközönség, hogy a sorok között olvasva /intel-ligencia – inter ligero citirem/ azokat, a cenzúrát kijátszani szándékozó, leheletfinom nyelvi-kifejezésbeli nüanszokat és apró jelzéseket is megértse, melyet írók/költők, elemzők, stb., szövegeikbe rejtettek: a kontextusból, mint egy puzzle-játék kirakós darabjaiból összerakták a nagyobb képet. /Aki itt a cenzúra dícséretét olvassa, az tovább ne is kínlódjon olvasni ezt a szöveget!/ Ma meg csupa vaskos és gátlástalanul kimondott „aranyköpéseket” hoz a média, amit ha nem értenek félre, akkor is csupán az előítéletesség – „magyar embernek” egyre inkább kötelezővé tett –, és gyűlöletbeszéd indulati tartalmát képesek átvenni és esetleg még grobiánusabb kommentekben tovagörgetni, a népek (persze, tisztelet a csendes kivételnek), és szövegértési készségeik, valamint műveltségük hiányának okán, kölcsönösen ki is tüntetik egymást.)

Ahol viszont a józan ész „alszik” – és nota bene, altatásán egész hatalmi gépezet és indukált morális pánikba esett álértelmiségi (a valódi értelmiségi tudása, műveltsége transzkontextuális, egyik területről a másikra átvihető, illetve transzformálható – Konrád-Szelényi) hadosztály munkálkodik! – ott a legkülönfélébb hiedelmek és babonák, a legelrugaszkodottabb, és alaptalanabb összeesküvés-elméletek kapnak lábra (Én itt és most az alaptalanokra, és mindenekelőtt a kimódoltakra, az előre eltervezettekre és módszeresen terjesztettekre reflektálok, de nem minden konteó alaptalan, sokukról bebizonyosodott már a történelem során, hogy van igazságtartalma, vagy esetleg „megalapozott hiedelem”. Ugyanakkor, episztemológiai értelemben, „megvilágíthatják a teoretikus magyarázat természetét”, azt hogy milyen elméleteknek hiszünk, és milyen magyarázatoknak nem: „Ha megértjük, miért nincs alapunk hinni bizonyos összeesküvés-elméletekben, az is világossá válik, miért kell elhinnünk azokat a dolgokat, melyeket amúgy hajlamosak vagyunk elhinni.” – lásd. Brian Keeley, A konspirációs elméletekről; továbbiakban konteók – lásd. www.konteo.blog.hu), és uralják a közgondolkodást. És mindez persze nem független politikai/hatalmi érdekektől és a társadalmilag elérhető tudás megosztásának egyenlőtlen és igazságtalan voltától, a kiterjedt és hangos médiamanipulációs eljárásoktól, melyeken jól megfizetett „szakértők” hada dolgozik. És ott van másfelől „az üzenetek elemzésének hiányos kultúrája” („Napjainkban talán a társadalmi egyenlőtlenségek egyik legfontosabb forrása, hogy valaki képes-e elemezni a kapott üzeneteket, vagy hatásuk rabja marad” – Philippe Breton, A manipulált beszéd), a manipulált beszéd leleplezéséhez szükséges általános műveltség, és kritikai szellem akut hiánya.

Mondanom sem kell, hogy a mi kis rommagyar társadalmunk halmozottan ki van téve annak a „nem konvencionális” háborús pszichózisnak és manipulációs közegnek, mely a konteók terjedésének és kritikátlan elfogadásának a melegágya. Előszőr a geopolitikai politika viszonylagos egyensúlyának a felborulása hozza, hogy az orosz pszichológiai hadviselés (psy ops) termékeit, az éles és esztelen amerikaellenességet, egy az egyben befogadják, sőt terjesztik, sűrűn mediatizált megmondóink. Aztán a magyar kormányzat konteóit az idegenekről, a hanyatló és értékvesztett Nyugatról (jellemző, hogy azok a nyugati világ alkonyának hirdetői,  akik értékeit: szabadság, emberi jogok, a mindenkit megillető emberi méltóság, nemek közötti egyenlőség, liberális demokrácia intézményei, stb., stb. ki nem állhatják, pedig nyugati értékek vannak, függetlenül „keleti barátaink” be- és elfogadás képtelenségétől!) az EUról, a liberálisokról, a baloldaliakról, a homoszexuálisokról, stb., (közben olyan arany, viszont értelmetlen kifejezések, a verbális agresszió kellékei, meg szövegbeli köpések születnek, mint a kedvencem a „liberálkommunista”, hát LoL!), pontosabban azok vélt magyarellenes összeesküvéséről, egyre öbben szentírásként kezelik. Hogy a hagymázas rétorok számára mindenütt fölsejlő nemzetközi judeo-plutokrata összeesküvésről, vagy a trianoni döntés körül burjánzóakról, mint hosszútávú és mélyen gyökerező előítéletes és alaptalan konteókról, már ne is szóljak. Ehhez adódik, hogy hangadó, nyilvános diskurzustermelők és forgalmazók, mindenhol és mindenben képesek a „románok ármánykodását”, és egyáltalán mindenféle „ellenességüket” látni és láttatni.

És így már ugye világos, hogy a kelet-Ukrajna fölött lelőtt maláj gépet amcsik küldték oda, megtömték holttesttel és távirányítással (vagy hogy a búbánatban?), lelőtték, hogy ezzel az ártatlan Putyint bemózerolják és az orosz nagy medvét provokálják? Hallom a helyeslő kórust egyetértőleg hozsannázni: tavasszal virágzik a konteó, kárát egész évben tapasztaljuk!