Mozaikok a második fordulós kampányból

Az elmúlt két hétben apró bejegyzéseket tettem a Pluralizmus Erdélyben fb csoport felületén és úgy vélem érdemes ezeket apró mozaikokként, blog formátumba összegyűjtve, megjelentetni. Nem egyféle önfényezés, hanem a továbbgondolás ötletétől vezérelve. mert tényleg mi következik most, miután elsüvített a szélsőséges (alt right) ágyúgolyó a füleink mellett? Van új európéer, vagy „nyugatos” és „civil”, és nyitott, megválasztott elnök, de mi a teendő? Abban reménykedem, hogy az itteni gondolatfoszlányok adhatnak néhány pillért a helyzet átgondolásához (is).

 

Én azok közé tartozom, akik nem veszítették el a reményt, hogy a román politikai rendszer összeomlása jót is hozhat. Ha Nicușor Dan győz, az a civil társadalom győzelme lesz és elkezdődhet a politikai establishment rekonstrukciója. Ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni, természetesen, mert ahogy Ralf Dahrendorf bon mot-ja mondja: "Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell" - mindenesetre az első 35 nyilvánvalóan nem volt elég. (2025, május 6.)

 

A mostani politikai válság, a politikai pártok és bevett gyakorlataik beomlása és a szélsőjobb (alt-right) térnyerése csak a jéghegy csúcsa. A strukturális problémák hátterében az a mintázat sejlik föl, hogy az elmúlt 35 évben a román társadalom pusztán formális szempontból a liberális demokráciákhoz csatlakozott, viszont nem polgárosodott. Most pedig az igazodási pont - az euróatlanti blokk - recseg-ropog és ilyenkor lenne szükség a polgári attitűdre, a civil társadalom erejére, az informális kapcsolathálók erejére, állampolgári szolidarításra és lojalitásra, civil kurázsira. Romániára fokozottan érvényes az, amit a túl korán távozott Szalai Júlia, a magyarországi társadalomról mond. Ti. történt - gazdasági értelemben vett - középosztályosodás, de polgárosodás nem, márpedig a válságból való kilábalás hajtóereje a (nem, vagy csak nyomokban létező) polgárság lehetne. (2025, május 7.)

 

Crin Antonescu nyilatkozatai teszik világossá, hogy az őt jelölő (ne feledjük KH hívta haza és ajánlotta elnök-jelöltnek CA-t), szervezet milyen szarvashibát követett el, azután az eredmény teljesen hiteltelenné tette a magát romániai magyar érdekképviseletnek mondó pártot. Azt hiszem ezzel, de facto, elveszítette mandátumát, eljutott addig a pontig, amikor már nem lehet a kisebbségi érdekek képviselője, nem beszélhet a közösség nevében: beismerik vagy sem zombifikálódtak (a kifejezést Achille Mbembe által adott értelemben használom, ő az Afrikára jellemző posztkolonialista politikai berendezkedést azzal jellemzi, hogy már csak kényszerűség a vezetők és az alattvalók egy térben való (túl)élése: a tehetetlenség oda vezet, hogy eltűnik önálló akaratuk és csupán a "kölcsönös zombifikáció aktorai"). Most látszik igazán, hogy a romániai magyar politikai közösség a rendszerváltást követően is egypártrendszerben él(t) és az is, hogy ez nemcsak elvi, de gyakorlati - a képviseleti rendszer egészére kiható, azaz strukturális - problémákat vet föl: ki beszéljen a közösség nevében, ha az előljárók hiteltelenek és hallgatnak? (2025, május 9.)

 

Szóval a fal adta a másikat, miután a Crin Antonescu mellet való kampányolás és Nicusor Dan feketítéséből jött a nagy "saller", (hogy egy élő izét idézzek). A NER-nek való kiszolgálása a fiókpártnak, meghozta az eredményét zsákutcába vezették a kisebbségi magyarságot és továbbra is folyik a gátlástalan hazudozás, a köntörfalazás, a megvezetés, a kettős beszéd. Az a szóvivő ágál és terel, hogy ti. nem látja az ellentmondást Orbán Simion-pártisága és a független jelölt támogatása között, aki fake felvételekkel támadta az első forduló előtt Nicusor Dant, aki sem maga, sem pártja nem határolódott el az aljas húzástól. (2025, május 9.)

 

Most, hogy a politikai osztály azonmód levitézlett, a hatalom visszaszármazott a szavazópolgárokhoz, most van igazán jelentősége a vox populinak, most kell átérezni a választás fenségét. Van még lehetőség a békés újrakezdésre, a politikai rendszer alapjaitól való újjáépítésére, a demokrácia, szabadság és jogállamiság megvédésére. Ehhez az kell, hogy a közelgő választásokat senki ne úgy tekintse, mint szokványos (párt)politikai gesztust, blazírt hatalomátruházást a politikusokra, hanem, mint népszavazást (bázisdemokrácia), civil-, állampolgári aktust, amelyen hosszú-hosszú idő után, valóban stratégiai döntés születik. Ebben a kontextusban és ha nem szeretnénk, hogy ez legyen az utolsó szabad választás, világos, hogy a nyugati demokráciák útját és nem a moszkvai zsarnokságét kell követni, és biztató jel, hogy a szavazópolgárok sokszor kifejezték már nyugati orientációjukat népszavazáson és hiteles közvéleménykutatások során is. (2025, május 10.)

 

Számomra az egyik legfelháborítóbb dolog a jelen politikai helyzetben - persze az itteni magyarság érdekeinek a feláldozása mellett, a "szuverenizmusnak" mondott szélsőjobb oltárán -, hogy Orbán továbbra is azzal számol, hogy sikeresen felszámolta a magyarországi demokráciát, bebetonozta örök uralmát. Ez minden diktátor álma, paradox módon még Trumpnak is, akinek mandátuma véges, viszont Putyin (Hszi Csin-Ping?) gyakorlatilag meg is valósította. És azután meg azt gondolja, hogy Fico és Vucic is örökre hatalmon marad és apró személyes jellegű különalkukkal meggyőzheti őket a kisebbségi magyarokkal szembeni viszonylagos toleranciára. Ugyanezt előlegezi meg Simionnak is, cserében a széljobb európai támogatásáért. Csakhogy nemcsak Fico és Vucic uralkodásának lesz sürgősen vége, hanem, nagy valószínűséggel Orbán is hamarabb lelép, mint az esetlegesen megválasztott Simion, és akkor? Cinikus játszma a bőrünkre, és világosan mutatja, hogy a fiókpárt teljességgel tehetetlen, nincs semmiféle autoritása, miután Orbán átnyúlt a fejük fölött és uralja a rommagyar társadalom kollektív tudatát. (2025, május 12.)

 

Nagyjából így fest, amikor a populizmus saját farkába harap, mint amit a fiókpárt, Nicușor Dan melletti pszeudo-kampánya mutat. Sokféle definíciója lehetséges a jelenkori posztkommunista populizmusnak (lásd még illiberalizmus), én ezt használom: morális korlátok nélküli kollektív egoizmus politikai programjának" összefoglaló kategóriája (Magyar-Madlovics: A posztkommunista rendszerek anatómiája), mert jól kifejezi, ami most történik. Történt ugyanis, hogy a rommagyar politikai párt "megfordítva fegyvereit' gyártott egy plakátot, melyben Simiont szeretné "megállítani" ki nem mondva ellenjelöltje nevét. Csakhogy a plakátot az Orbán-féle gyűlöletkampányokból vették át, amivel ott az EU-t és egyéb kreált ellenségeket (persze, persze mindenekelőtt Sorost), szerették volna megállítani. Lehet-e hiteles egy ilyen kampányfogás, miféle mozgosító erővel bírhat? Költői kérdések ezek, de nemsokára választ kapunk rájuk. (2025, május 13.)

 

Azt hiszem azok érdemlik a pezsgőt és a megkönnyebbülést, örömteli felsóhajtást, akik nem az utolsó másodpercben ijedelemből szavazták meg Nicușor Dant, hanem akik meggyőződésből tették. Azok, akik hisznek az európai út helyességében, a demokrácia, a környezetvédelem, a tolerancia és a békés együttélés projektjében. Egyszóval a civil társadalom erejében és a kiegyensúlyozott polgári értékrendben, és itt Romániában, Erdélyben, és ebben a csoportban is, sokan vagyunk ilyenek! Chapeau! (2025, május 19.)