Anastase (Roberta) – magyarul
A választói (köz)bizalom és
hitelesség visszaszerzését tűzte ki célként a legutóbbi
kongresszuson az RMDSz, ezért ildomos az azt követő
politikáját ehhez viszonyítani. Politikai/közéleti értelemben (köz)bizalmat
építeni állandóan új, és mindenkor kőkemény kihívás szakértők és politikusok
számára egyaránt, különösen nehéz a helyzet akkor, amikor régi és rossz beidegződéseket
– nevezetesen, amikor üres
ígérgetéseken és etnonacionalista jellegű homályos jelszavak meghatározatlan
közönséghez való eljuttatása jelenti a politikai kommunikációt – kell
leépíteni és új stratégiákat kialakítani a helyükön. A kommunikációs
technológiák, a közvetítési rendszerek – értsd, közvetlen digitális hálózatokon
keresztül történő interaktív kommunikáció – világában, új kihívást jelent a
politikai kommunikáció maga, hiszen demokratizálódik a politikai
osztály és a választók kapcsolata, ez utóbbiak egyre inkább
interaktív módon vesznek részt a játszmában, és nem pusztán passzív szemlélői a
történéseknek. A politika gyakran bizonyos nemkívánatos információk
elrejtéséről, elhallgatásáról is szól, viszont az internet korában nem könnyű a
közönség feledékenységére és alulinformáltságára épülő populista szövegelést
eladni: a net ilyenkor (instant wikileaks) leleplez, feleleveníti a kollektív memóriát,
aminek egyébként is roppant hatékonyan működő tárházává (digitális arhívum) vált.
Hatékony politikai kommunikáció pedig nem jöhet létre valamiféle dinamikus, és
mozgosító vízió (legyen az ideológia, utópia, átfogó cél, stb. – és nota bene
az állagmegőrzés, az őrizzük meg „eddigi vívmányainkat”, amivel az RMDSz és a
kelemenizmus kísérletezik, egyik felsorolt rendszer kritériumait sem meríti ki,
nem vízió! Ráadásul szembemegy azzal a politikai tettel, hogy önként távoztak a
kormányból, kormányon ugyanis a szintentartás nem is jelentett volna feladatot,
az előrelépés módozatairól lehetett volna tovább alkudozni: tetszettek volna kormányon
maradni!), által nyújtott háttér nélkül, amelyre vetítve értelmet
nyerhet, ami nélkül közönséges manipuláció csupán, mégpedig olyan, mely éppen a
közbizalom leépítését/elvesztését és nem annak építését szolgálja. A bizalom
ugyanis kétlábon jár, egyik terminusa a terv, a vízió, a stratégia, amihez
képest bemérhető, amivel összehasonlítható a másik terminus, a politikai tett (a
politikai kommunikáció, ebben az értelemben tett: beszédcselekvés!), a kettő
közötti interakció, a célok követésében megjelenő következetesség és
felelősségvállalás minősíti a politikai stratégiát és teszi hitelessé vagy
hiteltelenné a politikusokat.
A kongresszust követő ötödik 7
után ismét politikai szónoklatokkal álltak elő a szövetség vezetői, a beígért
“újratervezés” ugyan még várat magára, akárcsak a bizalomépítés és a “választók
felé fordulás” legkisebb jelei teszik, viszont szófordulatokban és újabb
“helyzetértékelésnek” mondott üres frázisok pufogtatásában nincs hiány. (Talán
az elnök beharangozott amerikai útján fog ötletet és ihletet beszerezni a
szükséges, és elodázhatatlan reformok, az újratervezés elindításához!). Az önkritikus hang viszont ezúttal sem talált
utat a nagyon gyéren benépesült gyűlésterembe, talán a távolmaradók – félházzal
is jól elvolt az SzKT – lehettek volna egy reálisabb politikai önkép
felvázolásának szóvívői, csak hát bokros teendőik éppen távol tartották őket
Marosvásárhelytől. (Tudom, ezt is elhallgatják majd illetékesek, akárcsak azt,
hogy a kongresszuson miért nem szavazott a küldöttek usque egyharmada?).
A 7végi SzKT legfontosabb célja
az volt, hogy ügyvezető elnököt és elnökséget nevezzen ki és ezzel – nevében
legalább, ha tartalmában aligha – visszatérjen a 22 évvel ezelőtti intézményi
struktúrához, amit formálisan átneveztek Kelemen regnálásának kezdetén, most
meg visszakereszteltek „lyánykori nevére”. (Egyszerű formalitás a dolog, nem
csak azért, mert maradt a régi főtitkárság legénysége/leánysága, kiegészítve a pénzosztó
személlyel, aki majd fidesz pénzeket zudít a területi szervezetekre
– persze, ha lesz amit, hanem és elsősorban azért, mert ma már nincs igazi
politikai vita, az SzKT az apparátus tagjaiból áll, ideológiai alapú különbségek
és platform-viták helyett csupán lojalitásfelmutatás folyik az SzKT-ban, ezért
a végrehajtók is csak bábuk, az igazi vezérek a SzÁT-ban üldögélnek). Csakhogy
van egy kis gond a határozattal, melynek alapján szombaton kinevezték az új
testületet, ahogy azt Caragiale mondaná „éspedig a leglényegesebb ponton”,
mégpedig az, hogy akárhogyan is számoljuk, az éppen elfogadott szövetségi Alapszabály
szerint érvénytelen a szavazás, hiszen az 53 igen szavazat, amennyit Kovács
Péter és új/régi csapata kapott nem elég a sarkalatos határozat elfogadásához,
ezért a szavazás érvénytelen! A levezetés nem nehéz, és akárki elvégezheti (a
számok makacs dolgok!), kis odafigyeléssel. Az SzKT küldötteinek száma változó,
viszont mindig legkevesebb 160 fős a testület[i],
ebből összesen 76 fő
vett részt a szavazáson[ii] (volt 2
érvénytelen szavazat is), közülük 53-an igennel és 21-en nemmel szavaztak az új/régi
ügyvezető elnökre és csapatára. Márpedig az ügyvezető elnök és alelnökök sulyát
tekintve, elvi alapon[iii],
de az alapszabályzat szerint is[iv]
a döntés sarkalatos, és ilyenkor a teljes SzKT küldöttséghez viszonyított
többség szavazata dönthet, ami (sacc kábé, és) legkevesebb, 80-83 szavazatot
feltételez!
Megőrizve a léptéket, olyasmi
történt a szombati marosvásárhelyi SzKT ülésen, mint a néhai (pédélés) parlamenti
elnök Roberta Anastase alatt, amikoris duplán
számolták meg a szavazatokat, és ezzel egy a nyugdíjasokra hátrányos
törvényt erőltettek át a parlamenten (az RMDSz azóta sem kommentálta az esetet,
illetve botrányt!), az elnök és vezetőtársai. Ráadásul (feltéve, de meg nem
engedve, hogy egyáltalán
létezik) a rommagyar média ingerküszöbét el sem éri a történet,
nekünk minden mindegy? A saját szabályok betartása sem fontos már a
szövetségnek? Akkor miért a sok kirakatvita alapszabályzat ügyben, mire való a
szabályzatfelügyelő bizottság (a hangzatos és zengzetes SzSzFB)? Botrányos
műhiba, megengedhetetlen szabálysértés történt, melyet egy új SzKT gyűlés
összehívásával lehet korrigálni, egyébként a bizalom feléledése helyett még azt
gondolhatja a nagyérdemű, hogy maga a kelemenizmus a műhiba!
[i] Az SzKT tagok mandátumának megszerzését, az összetételt a
szövetség Alapszabályzatának
Melléklete tartalmazza. Ez szerint egyenlő mandátummal rendelkező SzKT
tagnak számítanak: a megyei/területi szervezetek által küldött tagok – 74; a megyei/területi elnökök – 27;
parlamenti képviselők – 17; szenátorok – 8; megyei tanácselnökök és alelnökök,
municípiumi polgármesterek – 11; ifjúsági frakció – 11; belső platformok és
nőszervezet – 12; EP képviselők – 2; elnökök – 2; főtitkár/ügyvezető elnök – 1.
Ez összesen 165 fő!
[ii] Problémás már az a kérdés is, hogy
határozatképes volt-e maga a szombati ülés, hiszen az Alapszabályzat 49.
cikkelyének 2. Bekezdése azt mondja: ”Az SzKT tagjai többségének a jelenlétében
határozatképes”, ezért lett volna fontos az összlétszám tisztázása, még az ülés
legelején, és a kvórum meglétének rögzítése!
[iii] Az SzKT sarkalatos határozatairól azt
mondja az Alapszabályzat, hogy „alapvető és hosszú távú, a szövetség
Programjából levezetett stratégiai döntéseket hoz” 51/2/a. Ez meglehetősen
zavaros fogalmazás, viszont a józan értelmezés ilyen stratégiai döntésnek kell,
hogy értékelje az ügyvezető elnök(ség) kinevezését, hiszen a legfőbb végrehajtó
szervről (mini-kormány) és annak fejéről (mini-miniszterelnök) és tagjairól
(mini-miniszterek) van szó.
[iv] Van egy kis trükközés az alapszabályzatok
szintjén az ügyvezető elnökség SzKT általi kinevezésének ügyében (is), t.i. az
SzKT SzMSz-ében, vagy az Alapszabályzatban, nincs expresis verbis kimondva az,
hogy sarkalatos határozattal kell a kinevezési határozatot meghozni (ami az
összes SzKT tag többségét jelenti). Viszont
az Alapszabályzat 67. Cikkelyének 2.
bekezdése kimondja, hogy
az ügyvezető elnök visszahívásáról „az SzKT összlétszámának több mint a fele
szavazatával dönt”. A tükörszabályozás elvének megfelelően tehát, logikus, hogy
a kinevezésről is az SzKT összlétszámának több mint a felével lehet érvényesen
határozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése