Bukta tulipánnal

Bukta tulipánbokrétával

MRU jó arc volt, bár volt benne valami egy szemügés, tornából felmentett, magolós kisdiákból, nem vele volt a baj.

Bizonyára sokan és sokféleképpen fogják még értelmezni a román politikai élet nagy péntekjének közvetlen előzményeit, mélyrehatóbb okait, és méregetik majd hídmérleggel, piacival és patikaival, hogy ki is a „hibás”, vagy ki mennyiben járult hozzá a hangzatos, zengzetes buktához. A balhét – jobb híján - a „magyarokon kívüli kisebbségek képviselőire” varrták, ők viszont csak pillanatnyi bűnbaknak jók amíg, az eddig kormányzó „nagyok” kardot előrántanak, és egymásra rontanak, legalább afféle fénykardot, na.

A magam részéről úgy látom, hogy MRU rosszkor jött, amikor a „kocka már el volt vetve” (http://systemcritic.blogspot.com/2012/02/alea-iacta-est.html), s a kockás vetést árvíz elől megmenteni már nem lehetett. A vihar, mely elseperte a kormányt és nem kétlem nem is áll meg itt, régóta készül, a szürke felhők régóta gyülekeznek. A volt miniszterelnök közvetlen „hibája” viszont az volt, hogy megtagadta – éppen választási kampányidőszakban – a pédélés és uneperés, valamint nem utolsó sorban udemerés klientúra etetését, anyagi igényeinek gyors kielégítését, az osztogató-fosztogató politika betetőzését. Ez pedig végzetesen meggyengítette pozícióját a Basescu-féle párt(maradék) befolyásos köreiben és a kapcsolt részek sem nézték jó szemmel a váratlan forrásvisszatartást, illetve a csucsú belengetését. Ez a zakó közvetlen előzménye.

           

Erdmagyar szempontból és az ex-kormányzó kisebbségi párt vonatkozásában a bűnnél is nagyobb hiba lényegében, tavaly márciustól készül megbosszulni, na nem elkövetőit, hanem mindannyiunkat. Ugyanis akkor lett volna az ideális pillanat az átálláshoz, a biztos bukás megelőzéséhez, és a politikai értelemben döglött PDL-s projekttől való „rugalmas leváláshoz”. Nem úgy történt, s az a vonat már rég kifutott állomásából, sőt utóbb is voltak kedvező pillanatok (a legutolsó talán ez év januárjában, http://systemcritic.blogspot.com/2012/01/elore-kell-hozni-aki-most-arra-biztatja.html), de a mainstream makacs következetességgel szaladt bele a lórúgással felérő pofonba. A választásokat pedig előre kell(ene) hozni zengi a vezér jobb híján most, csak elfelejti, hogy néhány hónapja, amikor az utolsó lehetőség volt a kiugrásra éppen az ellenkezőjét fújta, s szava már pusztába kiáltott halovány nyüszítés.

A helyzet viszont az, hogy az rommagyar szövetség, 1996 óta először, légüres térben lebeg, ráadásul úgy rúgták ki a szovjetből itt maradt „porzógépből”, hogy elfelejtették hátukra erősíteni az ejtőernyőt és sehol sem látni védőhálót. Szövetséges, sem román sem magyar, sem kint sem bent, sehol a széles láthatáron, s az a nyavalyás G, szigorúan egy egységgel és vészes sebességgel vonzza a pártot az anyaföld fele: nem, nem bölcs levitáció tanúi vagyunk, hanem ejtőernyőt mellőző tökéletes szabadzuhanásé. Gatyákat felkötni, vigyázat: itt politikai kommunikáció következik, politikai analfabétáknak, tizenkettő alattiaknak és ügyefogyottaknak ajánlott!

Ha csak hetyke vezetőink lennének a vesztesek, nem lenne semmi gond vele, kellemes becsapódást, és jó étvágyat kívánhatnánk nekik ahhoz, amit főztek – politikailag idiótának lenni, mindenkinek (magán)joga -, csak hát…. Következmények nélküli politikai életünkben veszíteni csak az istenadta tud, a meggazdagodott és fölfuvalkodott politikai felvilág, s annak kamarillája kösz, megvannak. Nekünk meg jön a sanyarú hét esztendő, képviselőink által megejtett nagy lakomák után, a nagyböjt, melyet viszont szigorúan a népek fognak elszenvedni. Csontra, bőrre fogyni sohasem a hatalmasak szoktak, ők majd politikai kommunikációs terápiát (értsd érvágást, melynek jelszavai máris zengnek: „miféle bukta”, „hogyhogy válság”?) alkalmaznak rajtunk, újabb cirkuszt szolgáltatnak nekünk, megpróbálják szétmaszatolni a felelősséget.

Márpedig az RMDSZ nagy zakó után újra kell(ene) szabni a testen lötyögős mellényt, mely azt mondatta, hogy mi aztán (örökösnek gondolt minisztereink legfőképpen) minden adhatók közül a legjobbak vagyunk (lásd.: http://systemcritic.blogspot.com/2012/02/we-are-bests.html), s ja, ideje újragombolni az immár testhezálló kisködmönt. Vissza kellene venni a gigantikus arcból, nagyurak.

Most jönnének jól az alkotó értelmiségiek (a klientúra minden csak nem kreatív), s most lenne helye a sok-sok konzultációnak, a megszüntetett belső demokratikus intézmények működtetésének, s most lenne szükség, például a valós politikai platformok kommunikációs képességének használatára. De éppen most nincs ilyen. Kuss van, amint a vezér kimondta, nincs ideje holmi eszkátézásnak sem ("Ahhoz kell az SZKT döntése, ha kormányzati szerepet vállal az RMDSZ, de ahhoz nem, ha a kormány elvesztette a politikai támogatottságát" - ígéri, hogy esetleg majd évek múlva, ha úgy adódik, hogy újra kormányba lépnek fő-főink, olyasmit is össze fog hívni). Szóval maradunk abban, hogy a főnökök – hacsak közülük egyesek az ügyészséget nem kényszerülnek sűrűn frekventálni – továbbra is mindent tudnak, és mindent megtesznek, ők aztán nem al(k)usznak, tessék fotelben hátradőlni: biztonsági öv sajna, nincs.

Vagy megeshet, hogy először röpke posztszocilista történetünkben, a felelősségre vonás bitter sweet ízét fogják megízlelni vezéreink?