Elő helyha

Hejj, ha -  helyha

(Pikírt megjegyzések egy Caragiale stílusú előkampányhoz)

Nem vagyok a soronkívüliség, a megveszekedett egyediség, csak velünk- csak itt - csak most- szerű megszállottság híve, de mégis különös, ami a helyhatósági választásokra való készülés okán politikai életünkben történik. Az ugyanis nem mondható ritka esetnek, ha egy párt (vagy több is) választásokat veszít, de hogy pártok jelöltállítási „harcban” valljanak kudarcot, azaz már a jelöléseket elveszítsék, hát egyedi jelenség a javából. Van ebben valami ismerősen magyarosch na, és meglátásom szerint éppen ez a helyzet jellemzi a rommagyar politikai mezőnyt napjainkban.

            S, még mielőtt a politikai paletta valamelyik fele rám zúdulna, árulózni, stb. kezdene (ez úgyis be fog következni: megkerülhetetlen, s eddig sem volt másként), hadd kezdjem a jobbnál is jobbik oldallal, nézzünk szét az MPP és EMNP háza táján, s aztán vessünk egy múló pillantást az RMDSZ ténykedéseire is.

            Talán a szászjenői (fantom)formáció helyzete a legegyszerűbb, ők a biztos lúzerek, ők akik indulásból elkúrták: képtelenek jelölteket felhajtani és állítani, magyarán a kutya sem akar már rossz szagú és ocsmányul rikácsoló társaságukba keveredni. Ha maga a pártvezér harcba nem száll, zászlóshajójuk az éppen szabadlábon tébláboló Rácz (mondják még helybéliek Rácsnak is) Károly (le)bukott kézdivásárhelyi polgármester, ki most muskátliosztogató jókedvében makulátlannak képzeli magát, ja s a megújulás, tisztesség, stb. bajnokának. Szóval ők sehol senkivel egyezségre nem jutottak közös jelöltállítás felől, elszabadult dacosságukban, tán még magukkal sem értenek egyet a legtöbb dologban. Kicsit még fröcskölnek, de minden bizonnyal eltáncolnak a jobboldalon, a fenékre. Kampányukat az agyagfalvi réten, vagy eső esetén, a Vigadóban tartják, ja ha Rác(s)z éppen szabad, hanem valamely fogda beszélőjéből üzennek az istenadta népeknek.

            Aztán mindjárt itt vannak az „új fiúk” (MPP – 0.0?), kik leváltani szeretnék a „régi gárdát”, azaz jószerével magamagukat. Élükön az örök pásztorral, akik újdondász néppárti hevületükben a Nagy Testvértől félig-meddig elnyűtt nagy mellénnyel, másként egész pályás letámadással, vágtak bele. Akik szemmel láthatóan egyre inkább úgy járnak, mint az egyszeri maratoni úszó, aki még a parti homokban fulladásos halált hal. A szép új jobboldali és autonomista pártnak nem hogy szavazói, de polgármesterjelöltjei sem kerülnek, s nem a sáros kis Felsőbiharbasznádfalván nem kerül, de még a Székelyföld büszke szívében, Szentgyörgyön sem. Ezért aztán skizó van, mert amennyiben az RMDSZ jelenlegi polgármesterét támogatják, de saját tanácsosi listát indítanak, különös kampánynak lehetünk tanúi, Székelyhon büszke várában. A tanácsi listáért kampányolva majd átalányban mocskolják az udemerájt, de a közös polgármester-jelöltet (aki RMDSZ-es) meg naphosszat fogják magasztalni, hát nem lájkolni való, hajrá pszichiátria. Ahol meg szükség lenne a közös jelölt támogatására, na ne, ... magyarok (székelyek) vagyunk elvégre, s mint ilyen idiótáknak néz(het)nek bennünket. (Egy szövegükben az a két szép kerek kijelentés található, egymásután, hogy: „Az EMNP nem valami ellen, hanem valamiért dolgozik, már a megalakuláskor az volt az elv, hogy a megfelelő embereket támogatjuk." és "az EMNP azért alakult, hogy önállóan méretkezzen meg".) Álljon itt egy röpke beszámoló egy éemenpés képzeletbeli szentgyörgyi kampány valamely napjáról. Reggel zászlófelhúzás, aztán a kötelező székelyhimnusz-magyarhimnusz-székelyhimnusz (három a magyarrr igazság és a székely dac), aztán az emelvényre lépő huszonhároméves szakértőnő (köldökigérő székely-szoknyácskában) felolvassa a Nagy Testvér (OV) üzenetét nemzeti légyottról, meg esszefogásról, miegymás. Ezt követi a (mega)pásztor ciánosbélázó intermezzója, különös tekintettel a velejükig korrupt eddigiek, az emúthuszonkétév magyar-székelyt rontó összeesküvésivel, stb. Úgyhogy TTT-nek csak két dolog marad, apró kis öndicsőítő szövegek recitálása, hogy mi majd, s megmutatjuk, s együtt, s autonómúl, s nem mint “ezek”, s le a korruptakkal, s a mindenit az emúthuszonkét évinek, stb. És ja, a hangulat tetőfokán, felvezetni az új és mindenben olyanabb, stb. párt polgármesterjelöltjét, az udemeráj üdvöskéjét Antalt, a jelenleg is regnáló primuszt. Majd lesznek kampány T-shirtök, azzal az épületes felírással, hogy "Skizók vagyunk, nem piskóták"! Csupa száll a kakukk fészkére, nemde?

            De az RMDSZ háza táján sem mennek zökkenőmentesen a dolgok, minden bizonnyal már startból veszítenek polgármestereket és tanácsosokat, gyakorlatilag sehol nem sikerült sem közös nevezőt találni, sem egyszerűen jelöltjeik mellé állítani a többi rommagyar pártot. Nem is törekedtek, és be kell látnunk nehéz is lenne átfogó, kompromisszumokat és közös fellépést tető alá hozni az acsarkodó ellenérdekelt pártokkal, nemcsak elvi, hanem főként személyes okokból: kiterjedt az etetendő klientúra, kevés a fóka, izé elosztható zsíros állás, na. De ennél is faramucibb a helyzet, mióta Borbély lemondásra kényszerült miniszteri posztjáról. Mert megértem én, hogy a kormányt nem kompromittálhatta, tehát lemondott, de az RMDSZ-t nem járathatja le, ha alelnök marad? Nocsak, a kormány finnyásabb jó hírnevére, mint az RMDSZ? Ki gondolta volna? S, mit szóljunk a kormány magyar tagjaihoz, kik miniszterként (sőt miniszterelnök-helyettesként) jobbnak látták, ha Borbély lemond, de pártvezérként erkölcsi priuszt igazolnak és falat építenek köréje? A politikai alelnök, aki a más pártokkal való tárgyalásokért is felelős, így hát karanténból, társai védőfala mögül kukucskál a világba. Ügye is meglehetősen zavaros, s leginkább az különös, hogy rövid sajtájon csak annyit mondott a dologról, hogy “minden ok nélkül mondok le”. Talán ez magyarázza azt az abszurd helyzetet is, hogy Antal – “elsöprő támogatottságának” (?) tudatában -, miért folyamodott a vetélytárshoz támogatásért Szentgyörgyön? Kérdésre sem érdemes, hiszen nyílván: “minden ok nélkül”, vagy saját pártján belül akarja lejáratni magát, mint "Tőkés bérenc"? - Ez sem rossz, és kizárni sem lehet.

Csupa Caragiale, reloaded.