Politikai entrópia

Politikai entrópia, itt és most

(Rádiósjegyzet)

Sokat tűnődtem, hogy káoszként vagy entrópiaként írjam le a politikai történések területén észlelehető jelenségeket. Végül az entrópia, a rendezetlenség tűnt megfelelőbbnek, mert ezzel szemben a káosz mindenre kiterjedő, ha úgy tetszik végzetes fejetlenség, és zűrzavar képét vetítené előre. Nem kétlem, hogy a politikai szereplők agyában inkább a káosz uralkodik, mint a viszonylag kontrollált entrópia, de reményeket fűzök a választók józan eszéhez, ami alapján, választásokkor, vajmi rendet lesznek képesek bevinni a rendszerbe, csökkenteni a politikai entrópia mértékét.

            Demokratikus viszonyok között mindig is marad egy kis – akár izgalmasnak vagy érdekesnek is tekinthető – rendezetlenség és bizonytalanság a politikai életben. Mint tudjuk, például Franciaországban, vagy éppen az Egyesült Államokban is kampány van és ilyenkor nagyobb figyelem irányul a politikára és a jelöltekre és sok olyan kérdés, amire edddig senki sem figyelt az érdeklődés homlokterébe kerül. Kérdések fogalmazódnak meg és válaszkísérletek, melyeket politikusok egymás közti csatája indukál, és persze a média folyamatosan és felfokozott érdeklődéssel pásztázza a mezőnyt, kérdez, elemez, találgat, stb. Ezen a téren ugyanis soha nincs “végső nyugalmi állapot”, a rendszer maga mindig nyitott a változásra, akár a meglepetésekre is.

Esetünkben félő, hogy mégsem csak erről van szó. És érdemesnek tetszik itt, néhány entrópianövelő elemet felsorolni, magától értetődően, a teljesség igénye nélkül. Mindenik az általános bizonytalansággal, a politikacsinálás számtalan tényezőjének a gyors megváltozásával, a fejetlen és ki nem számított átalakításokkal kapcsolatos. Kezdjük azzal, ami az általánosabb keretet illeti: az elmúlt négy év alatt példátlan mértékben erodálódott, eltorzult és megváltozott a politikai mezőny összetétele. Lehet még sokan emlékeznek, arra a törvényesség határán táncoló eljárásra, mellyel a jelenlegi kormánypártok parlamenti többségét az elnök kierőszakolta, nem beszélve a stabilitást ígérő “Johannis-terv” elszabotálásáról. Nos attól kezdve a választói akarat és a parlamenti hatalmi viszonyok enyhén szólva “elváltak egymástól”. Most meg ott tartunk, hogy nem tudni van-e még többsége a kormányzó pártoknak, vagy már az ellenzékiek vannak többen a parlamentben? A kormánypárti többség meglétének bizonytalansága miatt, no meg a csaló alsóházi elnökasszony leváltásának megelőzésére, kényszerű törvényhozói szünetet rendeltek el. Az a faramuci helyzet van, hogy az ellenzék a közvéleménykutatásokat olyan mértékben “megnyerte”, hogy az átállások, átülések a hatalomtól az ellenzék fele vették irányukat, katasztrofális méretű vereséget előrevetítve, kormányoldalon.

Aztán mintha senki nem figyelne arra, hogy – ha minden igaz éppen a kormánypártok előnyére – megváltoztak a polgármesterválasztás szabályai, azaz egyfordulós voksolás lesz, a relatív győztes mindent visz, és elbukott a választások összevonására tett kísérlet. Ez viszont alapvetően megváltozott taktikai, illetve politikai kommunikációs feladatokat ró a versenyző pártokra, hiszen koalíciókat a választásokat megelőzően kell kötni, utóbb – az eddig érvényes két forduló között - már nincs lehetőség. Ez szűkebb házunk táján azt jelenti, hogy polgármester-jelöltjeink esélyeinek növelése érdekében elő-választási egyezséget kellett volna kössenek a versengő romániai magyar pártok. Különösen olyan településeken, ahol a versengés biztos vesztést hoz, mint Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Kolozsvár, stb. Ez viszont szemmel láthatóan nem jött össze. Egyetlen az összefogással – legalábbis elvben – megszerezhető polgármesteri székkel kecsegtető településen sem sikerült összefogni, bár mindenki ennek fontosságát hangoztatta. Így aztán az a szokatlan helyzet állt elő, hogy meglehet még a kampány sem kezdődött el, máris vesztésre áll mindhárom romániai magyar alakulat, és végső soron mi választópolgárok, vagy legalábbis azok akik szerettek volna magyar polgármestert látni az említett városokban, és máshol is. Az nem mondható ritka esetnek, ha egy párt (vagy akár több is) választásokat veszít, de hogy pártok jelöltállítási „harcban” valljanak kudarcot, azaz már a jelöléseket elveszítsék, hát egyedi jelenség a javából.

            Nehéz lenne felsorolni, hogy miért, milyen apró de téves lépések sorozata okozta a jelenlegi politikai entrópiát, de minden esetre egy dolog kitűnik: a politikában nincs „következmény nélküliség”. Minden elhibázott lépés, rossz számítás, végső soron önző és a hatalmat koncentráló, másokat hátrányba hozni szándékozó tett, megbosszulja magát. Az említett entrópia, a sarkaiból kifordult világ - egyesek közvélemény-kutatásokkal sikeres politikusokat egész megye szavazóit „nyerik meg”, mások meg jelöltállítási harcot „veszítenek el” - csak első lépés a még teljesebb kudarchoz. Két következményt látok sötéten előrevetülni, az egyik a nagymértékű távolmaradás az urnáktól, éppen a fejetlenség fogja eltántorítani a választókat, csorbítani a demokratikus részvétel intézményét. A másik meg az őszi parlamenti választásokon, a toxikus kétharmad létrejöttének reális esélye, a mai ellenzék oldalán.

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=53731%3Amagyari-nandor-laszlo-politikai-entropia-itt-es-most&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu