We are the bests?

We are the bests?

Megvan az új kormány, mely a novemberi választásokig próbálja elhúzni az időt. Mondom, amolyan vegetáló, menedzselő kormány alakult, amely egyfelől eltakarni vagy feledtetni szeretné a vezető kormánypárt kudarcát, levegőhöz juttatva a pártot a választásokig terjedő időszakban. Másfelől, meg időt adni a mainstream-nek, hogy a rebrand sikerüljön a késő őszre. Komoly kormány-tevékenység nem várható, legfennebb a klientúra és a visszavonult első vonalbeliek (akik immár a fő klienseket jelentik)  kiszolgálása, hiszen a szenátusi többség elvesztése koncepciózus, törvényhozáson, önálló döntéseken alapuló kormányzati munkát lehetővé sem tesz. A költségvetés maradt és az IMF, valamint az EU monitorizálta gazdálkodás is marad.

            A PDL megpróbál elhatárolódni, legalábbis valamiféle választóvonalat, kommunikációs falat húzni a mostani hallatlanul népszerűtlen és hiteltelen politizálás valamint az új szakasz között, igyekszik új kommunikációt, hangokat, arcokat mutatni a választásokig. Hogy manővere sikerrel járhat máris jelzi Ponta „pillanatnyi megzavarodása”, amelyet parlamenti beszéde jelez és amellyel sikerült is szembemenni, főként a partner PNL-vel.

Nem kétlem, hogy jó politikai húzásnak bizonyulhat a kormányváltás, a fiatalítás, az „öregek hátrébb vonása”, elrejtése a Basescu-féle pártnak, de mit keres(het) itt és most az RMDSZ?

Nemrég arról írtam, hogy az előrehozott választások jó alkalmat teremtettek volna a rommagyar szövetségnek arra, hogy maga is kikeveredjen a „nehéz örökség” súlya alól, hogy demokratikus elkötelezettségét igazolva, megszabaduljon a leghálátlanabb feladatoktól, (http://systemcritic.blogspot.com/2012/01/elore-kell-hozni-aki-most-arra-biztatja.html), és hogy versenyelőnyre tegyen szert potenciális rommagyar vetélytársaival szemben. Nos, nem tették meg, amiért még nagy árat fizethetnek. De ami ettől is furcsább, hogy meg sem próbáltak szabadulni a leghálátlanabb tárcáktól, s mindenekelőtt a környezetvédelmitől. Ennek feladata lesz ugyanis a verespataki bánya-projekt engedélyezésének kibocsájtása, ami megosztja a társadalmat, sőt nagyon népszerűtlen döntés, nemcsak a román, hanem a rommagyar társadalom nézőpontjából is.

A környezetvédelmi tárca elmúlt időszakban kifejtett tevékenységét pozitívan értékelni meglehetősen nehéz, hiszen a kudarcos szabályozás (regisztrációs adó, mely nemcsak roppant népszerűtlennek hanem az EU-konformitás szempontjából is szabálytalannak bizonyult), és a levegő-kvóta elvesztése aligha nevezhető pozitív hozadéknak. Nem is szólva arról, hogy a miniszter és egyik munkatársa korrupció-gyanús ügyletbe keveredtek, melyet máig sem tisztázott senki, legfennebb sejtjük hogy ezáltal zsarolhatókká váltak.

Faramuci helyzet alakult ki egyszeriben, hiszen míg a kormánypárt minden volt miniszterét leváltotta az RMDSZ minden miniszterét és minisztériumát megőrizte, ezzel a legkonzervatívabb és legidősebb összetevője az új kormánynak: Markó a doyen, de a másik párt fiatalító szándékával összevetve, ez nemhogy előre mutatna, hanem következtében visszahúzó erőként tűnik fel a szervezet. A jövő zenéje, hogy ezt hogyan fogadja a rommagyar választó, de tartok tőle, nem feltétlen pozitív jelzésként fogják fogadni, kommentálni, és elkönyvelni rommagyar ellenzéki berkekben sem.

Hogy a „mi embereink” lennének a legjobbak, nagyon kétlem. Érdemes összevetni például a majdhogynem elfogadott egészségügyi törvényt a szervezet programjába fogaltakkal, hogy láthassuk, nem ezt ígérték, mint ahogy a fizetés-elvonás és Áfa emelés sem volt kampány-prioritás az utóbbi választásokkor.

Valaki(k) el fogják vinni a balhét a kormányzásért, Boc és társai megszabadulni látszanak a malomkeréktől, megtörténhet, hogy mi – rommagyarok -  leszünk a bűnbakk, esetleg az áldozati bárány?

S aztán várjuk az utca hangját, a Basescu leváltását követelő vehemens, már-már „lázadás-szerű” megmozdulásokat. Jön a tavasz és a tüntik is jönni fognak, folyt. köv.