Farkas netez az akol körül?
A nano-másodpercenként farkast kiáltó
juhászlegényt, egészen biztos felfalják a farkasok. Ezen egyszerű logika
alapján is visszafoghatnák túlzott kampányindulataikat és aránytalan
kirohanásaikat a volt rommagyar kormányzó párt vezérei, szóvivői és csatolt
média-munkásai. A frusztráltság nem jó politikai tanácsadó. De vegyük sorra a
dolgokat, egy kis számadást készítve az ellenzékbe pottyant szervezet politikai
megnyilvánulásairól.
A Smaranda Enache-ügy, egyre inkább a vásárhelyi
politikai vezérek rossz ízlésének, és téves politikai számításainak, elsőrendű
kifejezőjévé válik. Mert mi ha nem ízléstelenség – a jelölési és visszavonulási
határidő lejárta után is – arra szólítgatni a független polgármester jelölt
vetélytársat, hogy „monnyonle”, s ja vigye magával az MPP-s dokit is? A
pofátlanság netovábbja, hogy miután a saját hamisítású közvélemény-kutatások is
azt mutatták, hogy a jogvédő asszony a magyarok szavazatával és a vásárhelyi
románok egy részének támogatásával elnyerhetné a polgármesteri széket, az
ottani magyarság előnyére, most visszalépésre szólítgatják, mint esélytelent,
pláné meg, mint olyant, ki árt a Frunda
esélyeinek. Mondom hallatlan orcátlanságnak tartom, – és tartok tőle sok
vásárhelyi magyar és nem magyar is így vélekedik – ezt az arrogáns politikai
attitűdöt, ezt az ál magabiztosságot, leereszkedő rossz modort. Mert ugyan
honnan lehetne tudni, hogy Enache-asszony
nem segíteni fogja a szövetség jelöltjét, azzal, hogy akár egy százalékponttal
is több román szavazatot nyer el, mint magyart? Én ezt valószínűsítem, és Frunda helyett elnézést kérnék az
orcátlan beszólásért, mint gentleman, akiként mutatkozik.
Meglepett a két RMDSZ(-EPP frakcióbeli) EP-képviselő
levele a szocialista és liberális EP frakció vezetőihez, nemcsak azért mert
korai a riogatás és így lényegében inkonzisztens, hanem, mert hiteltelen és
talán nem is szokásos más frakciókhoz csak úgy átszólni, s
felszólíttatni velük hazai testvérpártjaikat. Azért faramuci a helyzet,
mert „normális körülmények között”, ha a
szövetség plurális és „ernyő-szervezet” jellegét pillanatig is komolyan vették volna, annak vezérei, most
mindhárom EP-frakcióban egy-egy rommagyar képviselő ülne. A teljes palettán
képviselve lennének az itteni kisebbség érdekei. Lehet, hogy egyesek
sajnálatára (Lol) nem lenne a rommagyar EP képviselet kétharmada pap, de
mindenik frakcióban ott lenne egy-egy képviselőnk, és szót értene, hitelesen
felszólalhatna, tárgyalhatna, és felléphetne a közösség érdekében, stb. A
levelezés ebben az esetben „döglött lónak bicikli”: pótcselekvés.
Az etnikai alapú engedetlenséggel való
riogatás, a kisebbségtől jövő etnonacionalista fenyegetések és sirámok amúgy,
semmit sem segítenek a helyzeten, megoldandó problémáink nagy része, beleértve
a MOGYE-ügyet is nem etnikai, hanem a demokratikus jogok és berendezkedések,
oktatáspolitikai, nyelvpolitikai, kultúrpolitikai, stb. kérdés. Miért is nem
érvelnek, többek között, azzal a vásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti mellett,
hogy a jelenlegi magyarországi helyzetet ismerve (számításaim szerint, a
magyarországi éves tandíj az orvosin kb. 3-3,5 ezer EUR, míg itt usque hatszáz,
és alig van államilag finanszírozott hely odaát, az idei tanévtől kezdődően),
onnan csábíthatnánk át fizetéses diákokat, növelve az intézmény egészének
forrás-alapjait, és az ottani tanárokat meghívva emelhetnénk az intézmény
színvonalát és hírnevét? A kisebbségi, vagy többségi, etno-nacionalista
szólamok jottányit sem viszik előbbre a dolgot, a rációra és a demokratikus
alapjogokra, a
törvény szellemére, való hivatkozás – talán.
Tartok tőle, hogy időközben a rommagyar
sajtó és a sajtó-munkások egy részének öncenzúrája már-már a régi csúnya idők
szintjére tornázta le magát, még a vezér ki sem mondta a verdiktumot,
sajtómunkásai már – bátran előreszaladva, tervet túlteljesítve – nyomják is a
vélhetően elvárt sódert. Élen jár a maszol.ro
két cikke, mely köntörfalazás nélkül kimondja, hogy „mennyire megfontolt és hasznos volt az RMDSZ
eddigi egyensúlypolitikája, s ezért a szövetség remélhetőleg nem is
sínyli meg annyira a kormányzással járó eróziót. Nincs más utunk, ezt a múlt
hét politikai földrengése is tudatosíthatta bennünk.” Utolsó csatlósként
kitartani egy bukott politikai kurzus mellett, mely antidemokratikus eljárások
és szabályozások tucatján kívül a korrupcióban, és szakszerű “népnyúzásban”
tüntette ki magát, egyensúlypolitika lenne? Hát új és erősebb szemüveg ezen már
nem segít! De ugyanaz a szerző szerel le mindenféle lehetséges kritikát,
bokatörő, megelőző becsúszással amikor is azt írja: “Aki ilyen körülmények
között rója fel az RMDSZ „eredménytelenségét”, az hazudik, hiszen szó sincs
eredménytelenségről. Aki a „politikai
hibáiról” beszél, az erkölcstelen, mert az RMDSZ éppen hogy nemzeti
közösségünk alapvető érdekeit képviselte és érvényesítette hatékony
tehetséggel. Akik aláássák a tekintélyét, legfeljebb az esélyeit rontják, de
nem a legitimitását és legkevésbé a becsületét.” Ami azért már túl van a
seggnyalás napi parancsának követelményén, nekivadult propaganda. Románul ugyanennek
frappáns kifejezésére találták ki a jó
kommenista jelszót, miszerint: “dáj őn minye, dáj őn tinye, dáj őn fábrics si
uzinye” /Ha engem ütsz, magadat ütöd, a gyárakat és üzemeket!”/ Mentségére
legyen mondva szerzőnek, zsíros posztért
és nem ingyért, önszorgalomból nyal.
Aztán a stafétát a transindex.ro,
veszi át és fokozza, mondván, hogy a fizetések visszapótlása, illetve a
jogtalan nyugdíj-levonások visszatérítése “kedélyeit megborzongatja”
a népeknek, hát mit lehet erre mondani, ha ilyen elbórzadós az istenadta, ne
adjanak neki fizetésemelést?
A sulyok
elvetésének önfeledt sportját a Nnnéppáárti(bb) sajtó sem hagyja ki,
elfogultságban és stílustalan nyalásban sem marad alul a fentiekhez képest, ja
a megapásztor oldalán fellépve, persze.
Az agyak időnap előtti kisülése, és a
politikai realitásoktól való elrugaszkodás, a frusztráltság és az
aránytévesztés keveréke jellemzi a frissen ellenzékbe pottyant párt
kommunikációját, hasznunkra és épülésünkre lenne ez?
Tudod, mi a különbség jelen blogbejegyzésed és a csákány között?
VálaszTörlésNaszóval, a csákány is ugyanúgy egyik fülükön be, másikon ki, de legalább a fejükben is maradna belőle valami…
VálaszTörlés