Önfeledt tusványozásaink korszakának vége

Önfeledt tusványozásaink korszakának vége

A Tusnádfürdőn ismétlődő nyári dzsembori, mára mindenestől a közszórakoztatási ipar (entertainment industry) műfajába sorolódott, ahol egy hoppmester évről-évre egyre blődebb és a valóságtól elrugaszkodottabb, egyre képtelenebb ötleteket ad elő. A fő-fő szórakoztató, megfellebbezhetetlen stílusban nyilatkoztat ki, hol ilyen, hol olyan közhelyeket, felturbózva persze olyan bombasztikus „bejelentésekkel”, melyek még a Hyde-park hordószónoklatokra éhes közönségét is pukkasztanák, s amelyeket magukat „konzervatív keresztyénnek” mondó „előzenekarok” és nem kevésbé jobboldali médiák felerősítenek és tovakiáltanak: hadd lásson a paraszt a pénzéért. A csápoló közönség pedig eufórikus állapotában (az alkohol is szépen fogy a sátrak alatt, és egyéb tudatmódosítók sem kizártak) hajlamos mindennek hitelt adni, mi önjelőlt és álpróféták száján kicsusszan, hiszen egy kis nackós önfényezés, az „arany-múltba” révedő kiadós és önelégült böfögés hízlalja a májat, és elborítja a fej amúgy is kétes tartalmát. A bódult közönség pedig már sem a bűvész kezére, sem mondandójára nem figyel, azt sem tudja, mi jön ki a kalapból, sőt - mint beszámolókból kiderül – mindez nem is érdekli, a buliért jön, s aztán, ha már ott van, hát úgy táncol, ahogy húzzák neki.

A könnyűnek feltüntetett nyári dumák, a „tusványosi purpárlé” aktuális témája, a hivatalos magyar politika euroszkepticizmusa, még pontosabban fokozódó Európafóbiája és -ellenessége, melyet a határontúliakra is megpróbál ráoktrojálni a magyar kormányfő, ami viszont példátlanul kontraproduktív lehet. Felülni az orbánus jelszónak, h. t.i. „Európán kívül is van élet”, egyenesen életveszélyes a kisebbségi – és mindenekelőtt – a rommagyar politikai közösség számára. Szögezzük le, Magyarország kormánya ideig-óráig elhajolhat a nemzetállami kizárólagosság, az etno-nacionalista ideológiai és propagandisztikus diskurzus[i], az Európaellenes populizmus irányába, de mi, kisebbségben élők ezt nem tehetjük meg, mert azonmód ellenünk fordítható. Számunkra nem lehet vitás, hogy Románia és a rommagyarság esélye az egyre szorosabb európai integráció, mégpedig úgy, hogy érzékennyé tesszük (lásd. Kisebbségvédelmi Kezdeményezés) az uniót sajátos problémáink iránt, miközben kövekezetesen kiállunk a progresszió mellett. Nekünk nem kevesebb, hanem több „Európára” van szükségünk, nem egy kisállam és annak identitászavarral küzdő vezére lehet garancia[ii] arra, hogy dolgaink, valóságosan és hosszú távon is, jó irányba haladnak, hanem az unió növekvő integrációja és  végső soron egy föderális európai berendezkedés. Megtapaszatalhattuk, hogy Románia az utolsó pillanatban és a lehető legalacsonyabb szinten teljesíti az EU-s elvárásokat, de ami történt az európai integráció folyamán az az ország számára is haladás, számunkra is, sőt az Európához való felzárkozás az egyetlen lehetséges forrása a progressziónak. Bármely kisebbség esélye és érdekérvényesítésének sine qua non-ja a progresszió oldalára állni, azzal haladni, nincs más út, az akár rövidtávú elhajlás is végzetes lehet: a fehérorosz, azeri modell eddig kivívott jogaink végét jelentené, elakasztaná a lassú, de mégiscsak előremutató folyamatokat. Ha percig is komolyan vennénk a tusnádfürdői dumákat, rosszul döntenénk, ismétlem: amit a kis, de szuverén Magyarország még megengedhet magának, - unortodox (valójában elzárkózó és elhibázott) gazdaságpolitikában, népnyúzó szociális politikákban, nemzetállami kizárólagosságban, kulturális regresszióban, és elzárkózásban, stb.[iii], bár ennek veszteségei ott is nagyok lesznek -, mindez számunkra már végzetes lehet. Ha, a rommagyar (establishment) politikai elit nem ismeri ezt fel, kilátásaink ugyanolyan sötétek lesznek, mint amilyenek Magyarország jövő évi sanyarú kilátásai, ahol a választások kimenetelét tekintve, már szinte nincs is pozitív forgatókönyv.

Sok reményt a józan ítélet visszatérésére és a helyes kisebbségpolitikai alternatíva kidolgozására nem látok, a Tőkés nevével fémjelzett pártocskákban sem, különösen a „kurucozó-labancozó” Tóró szállt el[iv] fidesznek megfelelési túlzott igyekezetében. De még az első sorban csápoló székelyföldi kiskirályokban sem, akik ugye egyéni döntés alapján távolmaradást hírdettek, majd szintén egyéni impulzusuknak engedve tüntetőleg az első sorból, ütemes tapsukkal zavarták meg a vezér nacionalista, Európaellenes handabandázását. Nekik a történelmi dinoszaurusz temetőben a helyük. A szövetség kétfele, illetve többfele való kommunikációja és ingadozásai[v] sem ígérnek könnyű álmot. Olyan év következik, melyben hosszú távra eldőlhet, merre tart a magyarság. A rommagyarságnak, a kettős állampolgárok szavazói jogának megadásával sincs igazi beleszólása az ottani politikai folyamatokba, ezért is ajánlatos józan eszünk megőrzése, legalább „itthoni dolgaink” tekintetében. Egyre világosabb, hogy csak magunkra hagyatkozhatunk, az eddigi eredményeket és az uniós integrációt pedig feladnunk öngyilkos cselekedet lenne, a józanság ad esélyt a modernizációra, a felzárkozásra, a haladásra: ceterum censeo, az itteni magyarság a progresszió mellett kell, hogy kitartson, ezt pedig reális énképre és identitástudatra kell alapozni, a habos-hagymázas tusványosi önfeledt szórakozás ideje lejáróban.

---

[i] Érdemes lenne románra fordítani Orbán szavait a nemzetállami szemléletmódról, talán úgy észrevennénk hasonlóságát a Funar-Vadim  nacionalista hőzöngéseivel:"az uniós intézmények alkalmatlanok arra, hogy az Európa előtt álló kihívásokra válaszokat fogalmazzanak meg. Ilyen válaszok kizárólag nemzetállami alapon születhetnek meg ..." (“instituțiile uniunii sunt inapte pentru a formula răspunsuri la provocarile care stau în fața Europei.  Astfel de răspunsuri se pot naște exclusiv pe baza statelor naționale....”)

[ii] Az EP képviselő  Tőkés „védhatalmi státuszt” (sic) követel az EU-ellenes Magyarország számára, Erdély fölött, ja és közben autonómiát, föderális Romániát, ... van aki érti ezt?

[iii] Orbán egy megkésett XIX-századi nemzetépítési folyamat kulisszáit igyekszik kialakítani, nemzeti burzsoáziával, urhatnám magyharr és keresztttyén polgársággal,  klerikális befolyással, avitt kulturális klisékkel, elzárkózással, dölyfös idegengyűlölettel, stb.

[iv] Kuruckodni, Habsburg-ellenes harcot és ellenállást szervezni, megvívni akkor kell(ett) (és ezt Rákóczi megtette), amikor azok uralmát sínylette a magyarság, ma fellépni „Bécs ellen”, lelabancozni és ezzel vegzálni egyeseket szélmalomharc, persze szélmalmok hiányában, netto eszement donquihoteskedés.

[v] Apropó, a kulisszák mögött már gondolom készül az a „politikai kommunikációs” (értsd hazug) panel, mely elfogadtatni hivatott Tőkést a közös EP-választási lista első helyén, miután az ex-püspök ismét jól „lemaffiózózta” a szövetség vezéreit. Nem gondolom, hogy ingyen adnák a helyet, cserében máris kérték, hogy a magyar kormány az RMDSz-klientúrát anyagiakban is támogassa.