Kötéltánc következik
Mai rádiós jegyzet
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=61831%3Amagyari-nandor-laszlo-koeteltanc-koevetkezik&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=61831%3Amagyari-nandor-laszlo-koeteltanc-koevetkezik&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
Az Alkotmánybíróság elmeszelte az új szociál-liberális
hatalom által „áterőltetett” választási Törvényt, mégpedig mindenestől. Marad
tehát – minden valószínűség szerint – a 2008-as választási rendszer, és puszta ujjgyakorlat,
illetve wishful thinking kifejezése
volt „tudós” politológusok elemzése, „a mi lenne ha” típusú nyilvános
okoskodás, az új – most alkotmányellenesnek nyilvánított - törvény margóján.
Általánosságban tekintve, az arányos
képviselet elvét úgy-ahogy megőrző választási rendszer, mely az utolsó
parlamenti választásokat szabályozta előnyösebb, mint a tisztán westminszteri,
a győztes mindent visz, típusú rendszer, mely drasztikus aránytalanságokat
hoz(hat). Gond marad a mandátumok elosztásának látszólag kiszámíthatatlan és
esetleges jellege, mely azt eredményezte, hogy egy képviselőnk 34 szavazattal
jutott mandátumhoz, míg volt olyan szenátor-jelöltünk, aki 10.500
szavazattal sem lett tagja a szenátusnak.
Aztán marad az öt (illetve, szövetségek
esetén progresszíven több) százalékos küszöb, bár van alternatív bejutási
lehetőség is, afféle vigaszág. Ez viszont éppen az arányosság elvével megy
szembe, hiszen ez esetben nincs sem országos, sem megyei visszaosztás, a nem
első helyen végző jelöltre leadott szavazatok elvésznek. No meg, erről a
lehetőségről nem tudni, milyen parlamenti következményekkel jár, mennyiben
szűkíti az így bejutott képviselők és szenátorok mozgásterét a házszabály,
lehet-e saját frakciót alapítani mondjuk 4 szenátornak? Ha pedig nem, akkor
van-e bármilyen közösségi hatása az így előállt „csonka-képviseletnek”? Minden
esetre az alternatív küszöb egészen biztosan nem előnyöket, hanem hátrányokat
jelent a jelenlegi „teljes jogú” képviselethez képest, ezért erre építeni
választási stratégiát egy fél vereséggel ér fel: vigaszág, vigaszképviselet,
ráadásul a szövetségek esetén az alternatív küszöb érvényessége, (jog)értelmezés
kérdése.
És akkor hadd tegyek pár megjegyzést a
választási rendszer ismeretében a romániai magyar politikai mezőnnyel és az
őszi választási esélyekkel kapcsolatban. A lehetséges forgatókönyvek, melyek
mentén a háromra szaporodott politikai alakulatok megtervezhetik választási
stratégiájukat – és itt kimondottan választástechnikai értelemben beszélek –
keskeny mezsgyét jelölnek ki mindenik pártnak, szervezetnek. Én a hármas- vagy
kettes szövetségben indulás lehetőségét kizártnak tekintem, a megemelt bejutási
küszöb, illetve az alternatív (6+3) küszöb, bizonytalan szabályozása miatt. Miközben a romániai magyar
képviselet számbeli csökkenést fog hozni: egyre kevesebb a fóka, az elérhető
képviselői hely és egyre több az eszkimó, a képviseletre ácsingózó, jelölő párt,
további kényszerek is meghatározzák a pártstratégák lehetőségeit. Kezdjük a
küszöb elérésére legesélyesebb RMDSZ-el. Elindulhat anélkül, hogy akár
egyeztetne is a két apró néppárttal és teljesítve az 5%-os küszöböt, szinte a
jelenlegi súlyra tenne szert az új parlamentben-szenátusban. Csakhogy ez az
eredmény egyáltalán nem biztos, egyfelől, mert az egymás ellenében induló romániai
magyar formációk – és ez nemcsak mérésekben, de a helyhatósági választáson is
kiderült – nem mozgósít, és a magyar szavazók alacsonyabb részvétele
kockáztatja a küszöb elérését. Másfelől a néppártocskák mostani rossz
stratégiája és a helyhatósági választásoknak az országostól eltérő tétjei
miatt, akármeddig is „elemeznék” a mostani eredményeket, ezek nem jelzik előre
az őszi választások kimenetelét. A két ellenzéki pártocska jobb eredményt is
produkálhat késő ősszel, és bár nem jut képviselethez, a további negatív
kampány és obstruktív stratégia öt százalék alá süllyesztheti az RMDSZ
szavazat-arányát. Az alternatív küszöb mellett bejuttatott „néhány képviselő és
szenátor”, csonka-képviseletet eredményezne, mely nagy visszalépés az eddigi
parlamenti jelenléthez képest, magyarán bukás.
A
két néppártocska helyzete még kényszeresebb és kilátásaik is rosszabbak. Azt
hiszem önállóan sem az öt százalékos, sem pedig az alternatív küszöböt nem
tudják teljesíteni, és nehéz elképzelnem azt is, hogy ne indulnának (az MPP-nek
ez törvényileg kötelező) az országos választásokon. És akkor hadd említsem meg
újra, hogy a helyhatósági választások elhibázott stratégiája miatt, tárgyalási
potenciáljuk szinte a nullára csökkent. Ha vállalták volna a nyílt, és
demokratikus megmérettetést és nem az RMDSZ megakadályozását tűzik ki célként,
most sokkal jobb helyzetből indulnának. Ha folytatják a negatív stratégiát,
nagy valószínűséggel végképp kiiratkoznak a politikai mezőnyből: s óh, mily
unalmas is lenne nélkülük. Ezért nem marad más, mint S.O.S.-t kiáltani és „felkérezkedni” - egy esetlegesen jól
átgondolt területi, jelölési elv alapján -, a Nagytestvér bárkájára, annak
színeiben szerezni néhány képviselői és esetleg egy vékonyka szenátori helyet.
Ezzel viszont odavész a nagy garral hirdetett „új brand”, a kihívó pártok identitásának nagy arccal való fitogtatása,
és szinte minden marad a régiben. Mindenesetre kötéltánc biztosan lesz, hogy
kötélhúzás lesz-e, az még döntés kérdése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése