Áldemokratikus érzékenységek és „parlamenti
pu(n)ccs”
Kiválasztott népek vagyunk az hétszentség,
mert nálunk minden sajátos, sőt rendkívüli. Ilyen kezdetektől fogva a
„demokráciánk”, de még a demokráciát sirató kórusunk is: szimulákrum a javából.
Jelbeszéd az életünk, mert nálunk semmi sem az, aminek mondják, ezért új
értelmező szótárra lesz szükségünk románul és magyarul is. Mert legalábbis a puccs (erőszakos hatalomátvétel, a
népakarat ellenében) és a dzsihád szavak
értelmét, oly exkluzivistán használják sajtómunkásaink, megmondóembereink, hogy
annak eredeti értelme fényévekre maradt el a manapság szárnyaló és elfogult,
„újbeszél” által e kifejezéseknek tulajdonított tartalomtól. Hazai magyar
sajtóban olvasom, hogy a PDL-elnök, egy személyben szenátus-vezető, és a
bizonyítottan csaló nomenklatúra-kisasszony, ki elnökünk preferáltja volt a
parlament élén, valamint „az elnökhöz közel álló” ombudsman, leváltása maga a „dzsihád”
(iszlám vallásháború, „Allah útján való küzdelem”), akkor én meg civilben, a
damaszkuszi főmufti vagyok.
Mi történt tegnap?
Kétezertizenkettő július 3-án, egy
tumultusos forró nyári napon, a parlament két házának elnökét, illetve a
parlament által választott és általa visszahívható ombudsman-t - hangsúlyozom a
parlamenti demokrácia szabályainak megfelelően – rövid úton leváltották, és
helyükbe az új parlamenti többséget adó pártok képviselőit ültették. Az
intézkedésekről sejteni lehet, hogy egy olyan forgatókönyv részei, melynek
célja a kormánypártok és a lakosság kilencven százalékának bizalmát nem élvező
köztársasági elnök parlament általi felfüggesztése, majd népszavazást követően,
esetleges elmozdítása. Az eljárás a parlamenti demokrácia és a jogállamiság
szabályainak betartása mellett teljesen jogos és szabályos (az elnök volt már felfüggesztve,
de a népszavazás eredménytelensége okán hivatalát visszaszerezte, majd
újraválasztották). S igen, akadt olyan politikus, ki inkompetensnek titulálta
és pokolba kívánta az inkompetens és elfogult apparatcsikok, mindközönségesen
alkotmánybíráknak mondott személyek némelyikét. Ha rajtam múlna, többségükből
raffiaszatyorral sorbanálló kisnyugdíjast kreálnék. Punktum.
Mi nem történt tegnap?
Tegnap sem volt puccs, sem „parlamenti”,
ami ugye baromi nagy újdonság lenne, sem semmilyen. Továbbá a köztársaság
„demokratikus” intézményei nem lettek megtámadva, egyet dübörgött az új
parlamenti többség, meglepő módon sikerült összehangolni a kormányt támogató
frakciók ténykedését és meglepetésszerűen jártak el némely tisztségviselő
leváltásában. Nem volt elegáns gesztus – mihez elnökünk szoktatott (bruhaha és
Lol) -, de puccs sem volt, sőt az intézmények fenyegetése is csak egy rossz
ízlésre valló, erős elnöki kommunikációs klisé, melyet a hű média felerősített
és Abszurdisztánba vitt (elképzelni is tereh, hogy mi lenne, ha valódi veszély
fenyegetné a demokratikusnak mondott intézményeket, valójában ki(k) védené(k)
meg őket?). Eljut ez a párthű üzenet (értsd néppárti) egyes „külföldi
médiákhoz” úgyszintén, ahol félretájékoztatott és a román ügyekben teljességgel
járatlan „széplelkek” alig várják a botrányt, hogy rating-et „csináljanak”, hogy végre valami címlapsztori kerüljön az
uborkaszezon frontoldalra. A populáris elkötelezettség mellett vajon nem tették
fel a kérdést (esetleg telefont ragadva illetékesnek is), hogy a PPE „színeiben
focizó” RMDSZ éppen mivel fenyegette a fennálló román rendet, amint az elnök
mondta? A meleg teheti, de ma nagyon („párt)vonalas” vagyok, olvasom, hogy Kelemen Hunor, éppen úgy, mint én
„határozottan elutasítja” az elnök vádjait, hát ilyenformán.
Ha puccsveszély
van, akkor azzal az elnök fenyeget, nehezen megjátszott komolysággal, fő
műsoridőben elmondott speech-e, nyomatékosan
elismételt felszólítása sejtet ilyesmit. Ezt, a ma hatalmon levő, no meg ebben
a felsorolásban kakukktojásnak számító RMDSZ vezető nevének kétszeres elismétlésével,
személy szerinti aposztrofálásával követte el, a magát „államfőnek” gondoló
köztársasági elnök. Mindenesetre Zeusz
(itt az elnöknek a pártnomenklatúra által adott személyikultos neve) bukása
nagy csörömpöléssel fog járni, sok kis feudum, gondosan kiépített kiskirályság,
fog bajba kerülni. De ez lenne a „nép gondja”, hogy egyesek elvesztik
befolyásukat, klientúrák bomlanak fel, és a túlhatalom kihullik Băsescu kezéből? Kétlem, és arra is
emlékszem, hogy a télen mintha éppen a Băsescu-
és embereinek távozását kérték volna a tüntetők, a nép megunta Băsescu nyegle
hahotázását (szlengesen mistó-it, ha úgy tetszik), erős „szívatástudatát”,
hozzánemértését, stb., új „kerált”
szeretne.
Ma a tegnap holnapja van
Demokráciát félteni, akkor kell, amikor az
valóban veszélyben van, a Băsescu „védnöksége alatt” számtalan példa volt
arra, hogy félteni kellett volna a megszállt intézmények önállóságát. Amikor a
házelnök-asszony duplát látott és számolt, amikor Geoana-t elmozdították, amikor botrányos éjszakai ülés keretében
manipulációval választottak Băsescu
barát alkotmánybírót, amikor sürgősségi kormányrendeletekkel szabályoztak egész
ágazatokat, ráadásul az „elnökhöz közel álló” Ab is elmeszelte azokat, amikor Băsescu elnöki hatáskörét meghaladva
maga kormányzott…., tovább is van. A hiszterizált politikai és média kórus meg
bólogatott, vagy szemérmesen hallgatott, most a Băse-világ végének kezdetével hangos óbégatásba kezdtek: süllyed a
hajó, szorul a hurok, dőlnek ki a vasszekrények féltve őrzött csontvázai.
Amúgy mindenki
plagibál (ez az új nemzeti sport errefele, foci lassan csak a „bolgártévén”),
kivéve a bíróságokat, ők eredetiek, soha két azonos mérce, soha két azonos
ítélet. Három ártatlan ember, halálra gázolása (Huidu) két és fél év felfüggesztve, államosított épület jogos
visszaszolgáltatása eredeti tulajdonosának, kétszer három év letöltendő, ja a
harmadiknak („román ember”) kettő s fél szabadlábon. Védjük meg a független és
igazságos (i)gazságszolgáltatást, éljen Zegrean
(jogtanácsosból hirtelen avanzsált Ab-elnök), éljen Zeusz! Amúgy meg csínyján bánni a sok államcsínnyel, nagyurak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése