2012/07/24

Kakukk fészkek


Mai Rádiós-jegyzetem 

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=63971%3Amagyari-nandor-laszlo-koelcsoenoes-kakukkfeszkek-igerete&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Kölcsönös kakukkfészkek ígérete

Hallatlan érdes és éles állandósult mocskolódás közben szinte észrevétlenül múlt el egy érdekes fejlemény, visszhangja az nélkül halkult bele az általános csatazajba, hogy reflektáltunk volna rá, vagy legalábbis kimerítő nyilvános okoskodás tárgyát képezte volna. Nemrég indult be ugyanis a „Csináljon mindenki pártot a szomszédban” – című szitkom, vagy közösségi társasjáték, a közönség részének bánatára, vagy éppen mulattatására, lássuk miről is szól?
            Az ötlet az RMDSZ legutóbbi SZKT ülésén pattant ki, elöljárók agyából. A szappanopera forgatókönyvének apaságát többen is magukra vállalták, de most nem ez a lényeges, vigyázó tekintetünket fordítsuk a lényegre, azaz a félig üres, félig tele tartalomra. Történt ugyanis, hogy Magyarországon létrehozandó erdélyi párt megalapítását ajánlották tisztségviselők, mégpedig az RMDSZ által létrehozandót, mely annak rendje és módja szerint vehetne részt az elkövetkező magyarországi parlamenti választásokon. Az egyfajta külhöni olajfa-koalíció megalakítását, mintegy ellenreakcióként ajánlották a magyar kormányzó pártok erdélyi pártalapításaival szemben. Egy olyan gesztusról van tehát szó, amely – egyelőre legalábbis – nem is valódi vagy potenciális létével, hanem figyelemfelkeltő erejével válhat politikai cselekvéssé: kimondatott, tehát van, illetve hát, helyet talál magának a politikai falvédőn, melyről, mint tudjuk, időnként lemászik ez meg az. A virtuális Erdély-párt, aztán idővel akár az összes határontúlit is megjeleníthetné, vagy legalábbis azokat, akik nem csókosai a fideszkádéempének, akikkel a kormányzó pártok egyenlő és jól elsáncolt távolságot tartanak. És miért is ne? Hiszen a politikai pártok – alapjáraton, és legjobb emlékeink szerint -, olyan civil társadalmi, önkéntes képződmények, melyek közügyek képviseletét tűzik zászlajukra, melyek azzal a szándékkal szállnak be a politikai csatába, hogy sikerre vigyenek ideológiákat, megvalósítsanak eszményeket és nem utolsó sorban – last but not least – hatalomra kerülve, konkrét terveket valósítsanak meg, az adminisztráción keresztül. Egy ilyen erdélyi, illetve határontúli párt végre hitelesen artikulálhatná és érthetővé tenné a határontúliak érdekeit, értékeit és saját jogon kialakított, önálló vízióit. Képzeljük csak el egy pillanatra, hogy Budapesten egy RMDSZ ihletésű párt része az ottani kormánynak – esetleg maga a mérleg nyelve, vagyis nélküle nincs kormány-többség - és felelőse a határontúliakat érintő mindenféle kérdésnek. Hát nem előnyünkre válna? Képzeljünk bele, hogy magyar „határonbelüliek” adóforintjait irányíthatnánk át itteni (felvidéki, vagy vajdasági, kárpátaljai) felhasználásra, hogy nem örvendene a kettős állampolgárságnak tapsikoló közönség, arra mérget vehetnénk. De még egyszer: a pártalapítási terv, mintegy tüköreffektusra kalkulál, azaz a visszájáról mutatja meg azt a paradoxális helyzetet, melyet a magyar állampolgárság gyors – kampányszerű – kiterjesztése hozott létre. Mert jól mutatja, hogy a könnyített honosítás kiagyalói nem gondolták végig a dolgokat, azoknak politikai következményeit semmi esetre sem voltak képesek modellálni, és még kevésbé azzal számolni, hogy mi is történik, ha magyar pártok „fiókszervezeteteket” nyitnak a környező országokban, illetve a határontúli közösségek többsége által támogatott pártokat el kezdik kioktatni, sőt kiutálni és ellenükben újakat (vagy meglévőket) támogatni. Mert állampolgárság politikai cselekvési jogok és lehetőségek – a szavazati jogtól és a választhatóságtól, a pártalapításon át, egészen a kormányban való részvételig – nélkül, üres aktalobogtatás, nemzeti fél téglával vert kongóan üres mell.
            Új helyzetet teremtett a belengetett párt kezdeményezés, hiszen az elmúlt jó két évtizedben először villant fel, az önálló és cselekvőképes határontúli szervezetek politikai zsaroló potenciálja, a határonbelüli politikai mezőny vonatkozásában is. Ha eddig a legtöbb magyarországi politikai párt és politikus azt gondolta, hogy amiért szegényebbé tett bennünket a kérlelhetetlen sors anyagiakban, azért már mindenestől kiszolgáltatottak és eszköztelenek is vagyunk, most nézzék meg jól magukat. Amikor a magyar polgárok kétharmada nem rendelkezik pártpreferenciával és nagyrészük, részt sem venne egy manapság tartandó választáson, egy friss Erdély-párt eséllyel pályázna, nemcsak a kettős állampolgárok és erdélyi származású, ahhoz kötődő, emberek sokasága szavazataira, hanem vonzó lehetne a kiábrándult többség igen sok polgára számára is. Kíváncsi is lennék egy olyan közvélemény-kutatás eredményeire, mely egy ilyen olafja-koalíció esélyeit is mérné: lehetne meglepődni.

Nincsenek illúzióim afelől, hogy (Köteles) Kövér László itteni kampányportyázásait egyszerre csak visszafogottabbá tenné a belengetett Erdély-párt megalapítási szándéka, nem ő továbbra is, mint elefánt a legendás kínai porcelán butikban jár kel, határon innen és túl. De ha van józan ész, klubtársai, visszafogottabban fognak kakukk-fészkeket rakni határontúl. A kölcsönösség elve alapján ugyanis, a kakukk-fészek visszajár, ha ti elkezdtétek, hát mi is tudunk politikai felfordulást okozni (ha kell külön fidezkádéempések részére, kettős – román-szlovák-szerb-ukrán-magyar - állampolgárságot is kijárhatunk. Mondom, ha igény lenne rá, hadd szavazzon bátran, ki akar „szászjenőre”, csak akkor az itt szabványos savanyú puliszkát egye ám!). Aztán lássuk, mire megyünk így kölcsönösen? Minden esetre a határontúliak most azt üzenték: hátrább az agyarakkal Nagyurak, az erdeinkben még szabadon kószáló barnamedve, nem játék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése