2016/07/05

Póker és csőd

Póker és csőd

Mostanra lett világos, hogy elfogyott a levegő a brexit körül. Nigel Farage – az UKIP, a kilépést évtized óta sürgető és válogatatlan eszközökkel propagáló párt – árulással fölérő lemondásával, a leghangosabb politikai szereplő is kifarolt a felelőtlen és soha végig nem gondolt, légből kapott „projekt” mögül. Tragikus és groteszk mementója ez a felelőtlen – és ennyiben korrupt – hazugságokra és manipulációra épülő, poszt-ideológiai politikának. Dicstelen emlékműve lesz a közéleti cinizmusra épülő politizálásnak. Farage gyáva és irracionális ténykedése ugyanis, tipikus példája a KÖZÉLETI CINIZMUS politikai megjelenítésének, ő az aki évtizedek óta követ egy üres, de  hangzatos, érzelmekre ható politikai jelszavakkal összetákolt mákonyt, egy szimulákrumot. Azután, amikor  minden racionális érv és figyelmeztetés ellenére „győzelemre viszi”, elvetélt ötletét, hiszen  sikerül konjunkturális szövetségeseket találnia meg nem gondolt ötletéhez, a még éppen miniszterelnök Cameron, és főként a hatalmon levő párt úgyszintén visszalépett, szóvívőjében, akkor hirtelen bevallja: a kampányban „nem mondott igazat”, félre-, illetve megvezette a szavazókat; cinizmusának non plus ultra-ja, hogy Farage évtizede – sőt mostani pártvezetői lelépését és a brexitet követően is – az EP képviselője, aki szép havi fizetést  és vissza nem térítendő apanázst vesz föl, a kárhoztatott Brüsszelből.
A közéleti cinizmus, mint politikai magatartás, azzal jellemezhető, hogy képviselői – bár a legelkötelezettebb és lelkesebb, valamely kardinálisnak tűnő ügyért föllépő (a nemzet ügyének, vagy Magyarországon a NER-nek) aktivistáknak, elhivatottaknak tűnnek (lásd. erről Pareto-t) – valójában, magánérdekeiken túl, semmiféle hivatásuk nincs. Semmiben sem hisznek (már a saját hatalmon és a pénzen kívül, ami magán-projektjük alig rejtett végső célja), és végső soron érdektelenek az általuk hirdetett célokkal szemben is. Ők, akik, a többé-kevésbé jól álcázott „minden mindegy” elvét, a politikai zsákmányszerzést mindenek fölé helyezik, parvenűk: életelemük a politikai nihil. Politikai diskurzusaik tekintetében ők a jobb- és baloldali paranoias populisták. Paranoiajuk abban jelentkezik, hogy a nép akaratának tisztaságát (a jobboldaliak a „tradícióra” való sűrű hivatkozással, a baloldaliak az egyenlőség elvének túlhangsúlyozásával, ál antikapitalizmusból), a vox populi csalhatatlanságát hirdetik. Közben persze azt is folyton fölemlegetik, hogy a népakarat jogosan lép föl mindenfajta elittel szemben (a brexit mellett kampányoló Michael Gove igazságügy-miniszter mondta, hogy „elegünk van a szakértőkből”), annak leváltását sürgetik. De, eközben maguk alatt vágják az ágat, hiszen, mint ahogy Nagy-Britanniában történt a „nép”, ha teheti, őket is elzavarja, vagy legalábbis középső újját mutatja föl nekik.
Nos, ha valaki azt gondolná, hogy Nigel Farage, Boris Johnson, és David Cameron (meg a többiek) története csak Nagy-Britannia mostani helyzetére nézve tanulságos (és, hogy következik az esetleg Trump elnökölte USA), akkor minden bizonnyal tévedne. Nem is mondtam volna végig, a már-már hőssé kikiáltott, de jún 23.-án csupán pyrrhosi győzelmet aratók, látszólag távoli, és közismert történetét, ha nem lennék meggyőződve, hogy mint viselkedési modell, vagy politizálási stílus, nem jelenítenének meg máshol és nevezetesen éppen nálunk ténykedő politikusi viselkedési formát. Szerintem nagyon is kézenfekvő, hogy Magyarország egy ideje közel van ahhoz, és sok szempontból 2010 után máris csatlakozott, a jobboldali populizmus dívatos trendjéhez, a közéleti cinizmushoz. (Gondoljunk csak arra, hogy Orbán Viktor azzal kezdte az EU Tanácsának féléves elnökségét, hogy egy az EU közös GDP-jének, mintegy 0,7%-át adó, lakosságának mintegy 2%-át kitevő tagország vezetőjeként „kokikat és sallereket” osztogatott Brüsszelnek, a többi európai kormány- és államfőnek, meg EU-s bürokratának. És, ha ma Nagy-Britannia, még a brexit kezdeményezői szerint is válságba került a felelőtlen referendum nyomán, akkor elgondolni is nehéz mi történne, a sokkal kisebb és sebezhetőbb Magyarországgal egy hasonló felelőtlen döntést követően).
De még közelebb hozzánk, Nagy-Britannia jelenlegi helyzete – persze megőrizve az arányokat, mutatis mutandis – ahhoz hasonlít, mintha a mi folyton autonómiázó szájhőseink, kiskirályaink, hirtelen (csak úgy ukkmukkfuck) kierőszakolnák a Székelyföldi autonómiát. Szinte bizonyos, hogy gyors rezignálás jönne, valamilyen mondvacsinált ürüggyel (Nigel Farage, családi életet élni akar, hirtelen) ott hagynák a régiót, hadd boldoguljon, a „világra szóló győzelem” következményeivel, ahogy tud.
Az dobja rám az első követ, aki bölcsebbnek, és jobb, valamint pragmatikusabb politikusnak látja Izsák Balázst, a Farage-né fiánál. Vagy a nagyotmondó székelyföldi kiskirályokat (úgymint, Borboly Csaba, Ráduly „dezintegrálódott” Róbert, Tamás Sándor, Antal Árpád, stb., stb.) a brit tory-párt vezéreinél, vagy akár Kelemen Hunort, David Cameronnál.

Az IGAZI POLITIKA sokkal inkább SAKK, azaz stratégiai játszma – ahogy Arisztotelész leírja „az ítélőképesség iskolája, de nem helyettesítője” – és nem póker, nem hazárdjáték.

Nekünk, sajátos helyzetünknél fogva különösképpen, felelős politikusokra és politizálásra van szükségünk sürgősen, és nem kevesebb, hanem több Európára. Egyébként esélyünk sincs a kibontkozásra, a progresszióra, sőt a megmaradásra sincs.

6 megjegyzés:


  1. Rosszul áll a szénája a liberális demokrácia európai fellegvárának Nagy-Britániának. Cameron rossz húzása jónak bizonyult arra, hogy legalább önelhatározásból(?) leleplezte ország-világ előtt politikai vonalvezetésük hitványságát. A konzervativ vezetők lemondanak vagy köpönyeget fordítanak, a munkáspártit nem tudják lemondatni, az UKIP főnök úgymond elérte célját és lemond. Az iraki háborút több éve vizsgáló bizottság 12 kötetben hozza nyílvánosságra Tony Bleir volt miniszterelnök elkövetett gazemberségeit a háborúban való részvétel érdekében.
    Az Óceán túloldala sem jeleskedhet demokráciájuk felsőbbrendűségével például, az egyik fehér rendőr bilincseli a négert, hogy a másik zavartalanul tudja lelőnni, az ohaoi konvenció helyszínére golfütőt, bádogossört, üveget nem lehet bevinni de lőfegyvert lehet mert azt nem tíltja a törvény. Ha igaz a hír, a kiadott román Gucifert felakasztva találták cellájában miközben Clintonné emailjain nincs mit keresni mert nem árultak el államtitkokat – különös egybeesés.
    De azért még mindig Orbán a rossz mert kritizál és történetesen igaza van(nem mindenben), de azt azért elárulhatná, hogy hol olvasott Orbán kilépési szándékáról.

    VálaszTörlés
  2. Igen, Orbán a rossz, mert Magyarország egyáltalán nem kellene, és a valós állapotát tekintve nincs is abban a helyzetben, hogy éllovasa legyen a populista hazudozásnak és álságos Brüsszell-enességnek, no meg nyilván az ő ámokfutása fáj a legjobban nekem. Azután meg éppen azokat képviseli, példázza, ajnározza, stb., sőt, bizonyos értelemben azon politikusok előfutára, akiket itt ön elmarasztal. És akkor a mindenben ellentmondásos és káros, sőt csődös "keleti-nyitásról" már ne is beszéljünk.. Szívesen ajánlom figyelmébe, nemcsak azt, hogy OV már akkor arról beszélt, h. "Európán kívül is van élet", amikor még szinte senki, hanem TGM írását is, akinek ezúttal tök igaza van: http://hvg.hu/itthon/20160705_TGM_Ami_hivatalos_es_ami_nem_hivatalos_lazar_kovacs_zoltan_kvotanepszavazas_unio

    VálaszTörlés
  3. Igen egyetérterk Önnel a “keleti nyítás” politikája kívánnivalókat hagyott maga után de a konkrét számokat nem ismerem, a médiában pedig lecsengett. De ennek semmi köze a bent vagy kimaradáshoz.
    TGM-nek igaza van ami a magán véleménye csak otthon lehet egy kormánytagnak vagy szóvivőnek és még lehet lejjebb menni a listán. De ne lépjünk tovább, mert a többi egyéni következtetés ami az értékelő számára megfelel, kitaláció saját szájízem szerint.
    “Van élet az EU-n kívűl is”, igen van még Nyugat-Európában is. Sok mindent lehet mondani, állítani OV-ról de szerintem azt nem, hogy népe ellen cselekszik. A jelenlegi körülmények fényében a kilépés magyar részről csak veszteséges lehetne minden tekintetben politika, gazdaság, emberi kapcsolatok, erkölcsi stb. Ezt OV jobban tudja mint mi, ebben biztos lehet Ön is.
    Nagy-Britannia megteheti, a világ ötödik gazdasági hatalma, katonai ereje és több mint barátsága az AEÁ-al mind olyan aduk amiket bármikor letud húzni és még ott van az államközösség ami szintén nem semmi. Mindezek dacára a kivállása ha megvalósul nem lesz díszfelvonulás. Ezzel szemben Magyarország kivállása az ország összeroppantását eredményezné. Kételyek eloszlatása végett az oroszok számára pont annyít jelentene mint 56 jelentett amerika számára.
    Pont ilyen okokból kifolyólag – semi köze az eredeti témához – nem hiszek Székelyföld autonómiájának – ad absurdum – sikerében sem, mert már másnap megfojtanák. Lehet ezzel megint csak magam alatt vágtam el a fát.


    VálaszTörlés
  4. Bocsánat kifelejtettem: OV támogatta Cameront mert mindketten a belső reformokat szorgalmazták és erős partnere volt. Úgy gondolom a reformok szükségesek "házon belül", de a gond azzal van, hogy mi már átéltünk egy ilyen reformat ami lehetetlennel bizonyult.

    VálaszTörlés
  5. Örömmel olvasom, hogy a legtöbb és leglényegesebb dolgokban egyetértünk, azzal is, hogy az Eu jelenlegi formájában mélyreható reformokra szorul. Ezzel a "nép ellen", vagy a "népéért politizálni" dologgal van itt gond, mert ez biza a populizmus (és a demagógia) alaptétele és sajnos olyan dolog, ami megfoghatatlan: mást-mást jelent a népakarat egyik vagy másik politikusnak, mást a "nép" egyik vagy másik felének, sőt - horribile dictu - a népakarat nagyon is változékony, erre is példa lehet a brexit. Fontos - és ha jól olvasom önnek is az - hogy minden olyan politika, mely távolabb visz Európától (a Putyin és Erdogan, meg hozzájuk hasonlókhoz való közeledés, gyűjtőnevén "keleti-nyitás" politikája), melyet OV hirdetett meg, mely gyengíti Magyarország brüsszeli pozícióit, elszigeteli ott, stb. rossz. És nemcsak Magyarország számára hanem - talán még halmozottan is - nekünk, ezért nem érdemes pókerezni a kilépés-bennmaradás kérdéskörével, és úgy látom ebben egyetértünk.

    VálaszTörlés
  6. Nem a vita folytatása ként, de érdemes elolvasni.
    http://magyaridok.hu/velemeny/huxit-na-ilyen-nem-lesz-816169/

    VálaszTörlés