Néma hold

Némán ugat a Hold

Mintha egyébként nem lett volna világos, hogy a kampány tétje az elnök nyáron elkezdett menesztésének befejezése, a népszerűtlen és sovány legitimitású elnök maga hívja fel erre a figyelmet beszólásaival, melyek nem létező, de „várhatóan negatív tartalmú”, ajrópainak mondott jelentésekről, minden bizonyíték nélkül megrágalmazott tisztségviselők menesztéséről szólnak. Szándéka szerint elterelné a figyelmet más tollakkal ékeskedő, korrupt pártjának viselt dolgairól, de ezzel magára húzza a kampányt, ellen-mozgósít és még mélyebbre ássa lieblingjeit. Száz versztányi távolságból is tisztán látszik, hogy ezúttal maga és maradék csapata alatt fűrészeli az ágat, nem is kéziszerszámmal, de a jó öreg druzsbával, nem is apránként, hanem pestiesen szólva, ezerrel.

Közeledni látszik a hurok „madame elnöki szőkéhez”, lepleződnek le miniszterként viselt dolgai, lassan de folyamatosan hullanak ki a csontvázak az ex-kormány féltve örzőtt vasszekrényeiből – szekus stílusú lehallgatások neoreneszánsza van - és ez olyan vehemens és eltúlzott reakciót vált ki elnöki oldalon, mely csak egy megsebzett hím-vad, a tökéletes macsó fellépéséhez hasonlítható. Băsescu sorsát el nem kerülheti – lelépett a politikai térképről és alternatív szemétdombról vicsorít a sovány holdra –, rossz mentális alkata, dühös, impulzív hajlama és autoriter kirohanásoktól tarkított. mélyen frusztrált neurózisai, másfél mandátumnyi, számára rossz szerepben való kényszerű vergődései, végéhez közelednek. Önkezüleg segít sorsa beteljesítésében, ahogy kezdte, úgy végzi majd. Bizonyára sokan emlékeznek még az elnöki szerepből való első kiesésére, amikor ugyancsak a mostani „szőke” rózsaszín cetliket kezdett lobogtatni az akkori liberális miniszeterelnököt leleplezendő, és az el presidente védelmébe vette a madamot? Nos, akkortól jár rossz úton, és ez lesz a végzete is. Miközben semmit nem tanult, semmit nem felejtett, egyszerű de hamis féligazságai, kiforgatott, hatalmával visszaélő szerepéből származó torz értelmezései kiürültek, elévültek.  Immár naponta elkövetett beszólásai olyanszerűek, mint elakadt patefon utolsó nyikkanásai, repedt fazék üres kongása: fülnek zavaró, értelemre nem ható csaholás.

Padlóra viszi a hajóskapitányt az állandó és egyetemes Chuck Norris-kodás. Pedig ő aztán vérbeli (és hamis kártya-)„játékos” volt, mondott már mindenről mindent és annak ellenkezőjét is, fújt hideget-meleget konjunktúra szerint, lejáratott, leleplezett, kitámadott mindent és mindenkit; felemelt és menesztett egy egész sereg „tanácstalan” és meg nem hallgatott tanácsadót; árnyékkormányt működtetett leváltott és kinevezendő miniszterekből (báb)kormány helyett; parlament által elzavart miniszterelnököt nevezett ki iscsoráz; kinevezett és felmentett, akit csak akart és ahányszor csak kedve tellett benne; bizottságot bizottságra halmozott és törvény-tervezeteket íratott velük parlament helyett, ezek közül egyet-egyet „sürgösségi” (?) kormányrendelettel áteröltetett, bár volt olyan is, amelyik megbukott kormányostól (egészségügyi). Nincs ma már a társadalomnak olyan szegmense, sőt intézménye sincs, melyet adott pillanatban ki nem tüntetett volna, hogy aztán annál vehemensebben megalázzon, tanárok, orvosok, volt katonák, nyugdíjasok, ügyészek, bírák, rendőrök, ex-király, képviselők, szenátorok, ellenzéki politikusok, kormánypárti politikusok, románok, romák, magyarok, stb. Kapott már mindenki minősíthetetlen minősítést: mind le lettünk ugatva, mégpedig magas lóról.

S most naponta áll mikrofon elé fejbúbjáig befürödve, ugat de már csak sovány holdra, maga ellen hívja az arra még korlátoltságában, elszigeteltségében fogékony „ellent”, hadd mutassa meg újfent vitézségét, a hold némán ugat: a sápadt égitest hideg közömbösséggel hallgat.

            Bizton lesz bőven ideje elgondolkodni, hogy lehet-e valaki játékos egy szabályok nélküli meccsben, egy nemtelen és meghatározhatatlan, szerephatároktól mentes játszmában? Nem tudom, mi lesz erre a válasza, de azt bizton állítom, hogy ma már alig-alig akad vevő cseleire, már senki nem azt nézi mit is mond, de mindenki rálegyint, ha látja ki is beszél. Az elnöki feladathoz felnőni képtelen öncélú játékos, aki hivatala mellett a politikai közéletet is lerombolta – no, nem mintha nélküle virágzó, tiszta, átlátható, demokratikus, stb., lenne – csak mert vég nélkül karikírozta, megmutatta pikírt és állhatatlan jellegét, „tartalom nélküli formáit”, szimulált valóságát, törékenységét, s ja, el ne feledjem, gerinctelenségét. Csakhogy helyette nem ajánlott semmit, nem volt projektje, elképzelése vagy filozófiája, nem volt semmiféle racionális és működőképes programja, de – ahogy mondani szokás - az mellett aztán körömszakadtáig kitartott! Băsescu végül is tükröt mutatott a politikai osztálynak, olyant mint dr.Jekill és mr.Hyde tette, színét és visszáját megmutató, balekségét felnagyító, féligazában is torz tükröt. Mint ahogy maga is egy folyamatos torzító-masina: az elsődleges értelmezések és jelentések szinkron ferdítője. Így maradhatott másodszori felfüggesztése után is, népszavazást szinte kilencven százalékkal elveszítve, idézőjeles és csupa kisbetűs el presidente. Addig csűrte-csavarta, hazudta és manipulálta a népszavazást, míg nyugati elvbarátainak hathatós segítségével visszatért a bársonyszékbe, nem számított, hogy milyen áron: „megnyert egy pyrrhuszi csatát a nyáron, de elveszíti pártját, a télen.” A ki nem egyenlített számlát - mint lenni szokott -  be fogják nyújtani, ha létrejön a toxikus kétharmad, az Băsescu győzelme is lesz.

A hitelét sikeresen eljátszott elnök most azt ígéri, hogy az elkövetkező választások értelmét és üzenetét is “sajátosan fogja értelmezni”, kiforgatja és kénye-kedvének megfelelően fogja alkalmazni a csak általa ilyen formán olvasott alkotmányt, mondván: “a nemzeti érdeknek megfelelő miniszterelnök-jelöltet fog kijelölni”, akár a győztes formáció jelöltjének ellenében is. És ez itt a kérdés, megteheti-e ezt még egyszer, vagy tényleg számára már rien ne va plus? A többi üres csaholás, ezért az elnök holdra-ugatását szó nélkül hagyni, nem kell félni, bölcs dolog! Egyébiránt a  Băsescu-patronálta  politikai giccset felül kell rajzolni – mégpedig a parlamenti választások, a népfölség demokratikus kifejezésének valós eredményeit érvényre  juttatva - a jó ízlésnek vissza kell térnie, és vele együtt helyet szorítani a jó érzésnek is: Ceterum censeo, Frau Merkel [nyári]„demokratájának” mennie kell!