2012/11/27

Illúziók ellen



Illúziók ellen való áfium

Azt hiszem a kijózanodás ma a „korparancs”. Ne legyenek illúzióink országunkban,  -  és anyaországunkban úgyszintén - a rendszerváltás megbukott![i]  Úgy értem, hogy a jóléti állam, az erős középosztálynak és vállalkozó rétegnek a kiépítése, a liberális demokrácia szilárd intézményeinek a létrehozása, és újra meg újra a szociálisan érzékeny, a szegénység kérdését kezelni tudó állam eszménye bukott meg mifelénk, méghozzá zsenge csecsemő korában! Úgy tűnik valamit végzetesen lekéstünk, vagy félreértettünk, hiszen a mi posztszocialista csoportunkból egyesek, mint a Cseh Köztársaság, Szlovénia, Lengyelország és talán a balti államok némelyike sikeresen integrálódott az európai rendszerbe. Mi meg Bulgáriával egy csónakban evezve, lemaradtunk a késő-kapitalista virágzás minden gyümölcséről, befuccsolt társadalom lettünk. Külön említésre érdemes Magyarország esete, amely jó start után zuppant vissza a román-bolgár mezőnybe, végzetesen rossz politikai és főként gazdasági döntések következtében elveszítve a kedvező start adta lehetőségeit. És afelől se legyenek illúzióink, hogy egyhamar felzárkózhatunk, az „ötéves tervet négy és fél év alatt” csak a Cseusiszta propaganda-statisztikák szerint lehetett teljesíteni, a valóság mást mutat. És nem lehetnek illúzióink a kitörést illetően sem, elsősorban azért nem, mert a rendszerváltással megbukott az uralkodó elit is, amely - ugyan különféle háttérrel, a régi rendszerben vállalt áldatlan másod-, harmadhegedűs szerepet vállalva, a rendszert kiszolgálva, vagy az új rendszer termékeként, a korrupciót később elsajátítva – a folyamatot levezényelhette volna.
            Valamiről lemaradtunk és egyre inkább úgy tűnik a történelmi lehetőség, mely a kilencvenes évek és az azt követő kedvező konjuktúrában adva voltak elszálltak, elmúltak. Utat tévesztettünk, mert valamit nem tanultunk (nem tanulhattunk?) meg, mert türelmetlenek voltunk és meg sem értettük (mert időnk sem volt rá?) az „igazi” törzsökös kapitalizmus és plurális demokrácia értékrendjét, leglényegesebb – morális értelemben is központi – összetevőit. Azt hiszem csak akkor leszünk képesek a lassú integrálódásra, ha felismerjük, hogy az EU túl korán és csupán a legfelületesebb elvárások (acquis communautaire) teljesítését megkövetelve vett fel soraiba, és mára lett világossá: amíg a nyugati politikai kultúrát el nem sajátítjuk nincs igazi integráció. Az eddigi mellényt újra kell gombolnunk, a kályha sarkától kell elkezdeni a soron következő táncot. De hol a kályha sarka? Mi az amit félreértettünk és mire támaszkodhatnánk a jövőben? Azt hiszem a leglényegesebb dolog, amit nem értettünk meg, amit meg sem tapasztalhattunk, az a kapitalista társadalmak alapvető morális tétele, amit Max Weber fogalmaz meg a legvilágosabban: „a vagyonszerzés nem az emberi élet célja” a hivatás és annak társadalometikája, annál inkább az lehet, a gazdagság nem a harácsolás, hanem a „jó és tisztességes munka” eredménye.[ii] És ugyancsak a híres szociológus sugallja azt is (Benjamin Franklin-ra hivatkozva), hogy hol tévedtünk el, mégpedig ott, ahol a túlhajtott utilitarista képzeteink félrevezettek. Észre sem vettük, hogy „a becsületesség [azért] hasznos, mert hitelt eredményez ... [de] ott, ahol a becsületesség látszata megteszi ugyanezt a szolgálatot, ennek is elegendőnek kell lennie”.  Nos, úgy tűnik mi a “képmutatás” kapitalizmusát és demokráciáját próbáljuk felépíteni, s ez a végzetes tévedés, ez a csőd végső oka. A mi országaink “félperifériás új-kapitalizmusa”[iii] a törzsökös kapitalizmus morális elhivatottságának mellőzésétől torz. A hivatás és a demokratikus, valamint piaci szabályoknak való megfelelés csupán mímelés, a becsületesség látszata, előbbre való lett magánál a becsületességnél. Ezért a végeláthatatlan gátlástalanság és kapzsiság, az önmegtartóztatás legkisebb jelének hiánya, a közéletben, a piaci világban, a politikában, a médiában, stb.  Az érdek racionalitása tenné kiszámíthatóvá a társadalmat, az egyének és közösségek tevékenységét, a belátható és elvárható magatartásokat. A jól felfogott és racionális érdekek, kordában tarthatnák a szenvedélyeket, mértékletességre és nem korrupcióra[iv], rossz kormányzásra ösztönöznének, egy sikeresen összeálló társadalomban. A rendszerváltás, előszőr szociális vonatkozásban bukott meg, mert félreértettük az új kapitalizmus és a piac lényegét; másodszorra, nem voltunk képesek erős intézményeket kialakítani, mert eltévesztettük a demokrácia szellemét, az intézmények iránti közbizalmat nem tudtuk kialakítani; harmadszorra pedig, nem sikerült uralkodóvá tenni a plurális demokrácia politikai kultúráját. Most választás előtt állunk és kérdés, hogy mire alapozhatunk a jövőben? Meglátásom szerint csak a józan ész maradt, mint ultima instancia. [Erről viszont a következő jegyzetemben szólnék.]


[i] A rá jellemző módon Tamás Gáspár Miklós mondta ki (talán) elsőnek az ítéletet a rendszerváltás felett, de inkább csak bedobott fogalom maradt, mint kifejtett koncepció. Én megpróbálom a saját magam módján értelmezni a bukást, miközben Szalai Erzsébet hasonló véleményére és elemzésére alapozok (Szalai Erzsébet, http://rednews.hu/exkluziv/elmelet/szalai-erzsebet-a-rendszervaltastol-a-rendszervalsagig.html).
[ii] Lásd, Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Cserépfalvi, Bp. 1995, 41-44. old.  És a kapitalista forma és szellem viszonylagos elkülönülésének a lehetőségéről, de egymásnak való megfelelésének a követelményéről is ő ír: “a modern kapitalizmus szelleme kifejezést használjuk annak az érzületnek a megjelölésére, amely hivatásszerűen, rendszeresen és racionálisan törvényes nyereségre törekszik…” 56-57. old.
[iii] A kifejezést, a rendszerváltás bukásáról szóló kritikai elemzéssel együtt, Szalai Erzsébet: Az újkapitalizmus és ami utána jöhet..., ÚMK, Bp., 2006, kötetére alapozom.
[iv] A korrupció kifejezést eredetileg Machiavelli használja (corruzione) „a kormányzás romlásának” kifejezésére, később jelentése kiszélesedett és a csúszópénztől, a hivatalnokok és hivatalok megvásárlásán át, a megvesztegetés minden formájára alkalmazzák.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése