Ámerika, a progresszív

Ámerika, a progresszív 

Itt hallható:  
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=74965%3Amagyari-nandor-laszlo-amerika-a-progressziv&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Nem untatnám a nagybecsűt az amerikai elnök-választások újratematizálásával, tele vannak vele a sajtótermékek, ha megteszem, hát azért, mert érdemesnek látom egy olyan értelmezéssel kiegészíteni az eddigi interpretációkat – jó részük az én véleményemnél megalapozottabb és szakszerűbb -, mely talán számunkra, romániai magyarok számára is fontos lehet. Mint tudják, az aktuális elnököt, Barack Obama-t újraválasztották egy szorosnak ígérkező, de végül a vártnál könnyebb választási procedúra végén, melyet egy nagyon költséges és ellenséges érzelmeket kavaró, ellentéteket szító, kampány előzött meg. És itt mindjárt álljunk meg egy szóra. Ha megfigyelték az újraválasztott elnök legelső beszédét, az elnök mindenek előtt arra figyelt, hogy nehogy az ellentábor érzékenységeit sértse, sőt arra szólított mindenkit, hogy felejtse el a kampányban tanúsított magartását, vessen véget az ellenségeskedésnek és  közösen dolgozzanak az ország felvirágoztatásán. Ennél is fontosabb Mitt Romney hasonló gesztusa, aki miután elismerte vereségét, szó szerint azt mondta: „imádkozni fogok azért, hogy a megválasztott elnökkel együtt az ország jó irányba fejlődjék”, szóval ez az az ámerika, melyet a plurális demokrácia példaképének szoktunk tekinteni. Erről szólna, ha lenne nálunk is, a demokratikus politikai kultúra, a közjó szolgálatának való elkötelezettség.

Ahhoz, hogy jobban lássuk, milyen jelentésekkel bír az amerikai választás, érdemes felvázolnunk (1) az újraválasztott elnök szavazói arculatát (kik szavaztak rá?), valamint érdemes néhány szót ejtenünk (2) az elnök-választással párhuzamosan országonként elfogadott népszavazási javaslatokról (mit szavaztak meg?).

(1)   Obama szavazói profilját tekintve elmondhatjuk, hogy elsősorban a nők (55%), a fiatalok (60%), az afro-amerikaiak (93%), latinók (71%) és ázsiaiak (78%) kiválasztottja; ami pedig az iskolai végzettség szerinti szavazóit illeti, mindenek előtt a magasan iskolázottak (55%) szavaztak rá; ami pedig a jövedelmi kategóriákra és a mögöttes társadalmi osztály-helyzetre vonatkozik, az alacsonyabb jövedelműek (az évi ötvenezer dollár alattiak,  60%-a szavazott rá) favoritja volt a mandátumát megduplázó elnök. Érdekes az ideológiai illetve pártkötődés szerinti szavazatok megoszlása is a két jelölt között. Eszerint Obama mindenek előtt a liberálisok (86%) és a mérsékeltek (56%) jelöltje volt, míg Romney egyértelműen a konzervatívok szavazatait szerezte meg. A pártkötődés szerint természetesen a Demokrata-pártiak szavaztak az elnökre (92%), de érdekes módon a magukat függetlennek mondók körében csak 45%-ot kapott, szemben a  kihívó 50%-nyi függetlenektől jövő szavazatával. Fontos kérdés, hogy a viszonylag új Tea Party-hoz való közelség illetve távolság szerint tekintsük a két jelölt szavazói profilját. Mert meglátásom szerint nemcsak Romneynak, hanem az egész Republikánus Pártnak is egyaránt legnagyobb gondja, hogy ez a szélsőséges mozgalom a jobboldali-konzervatív oldalt „szélsőjobbra húzza”. Nos, Obama szavazóinak szinte kilencven százaléka ellenzi a szélsőjobbos mozgalom politikáját, míg ellenjelöltje szavazóinak 87%-a támogatja,  a szélsőséges nézeteket valló kezdeményezést.

A szavazói profil jól jelzi: az elnököt a fiatal, jobban képzettek és nők, valamint az alacsonyabb jövedelmekkel rendelkezők preferálták, ez utóbbi dolog azzal is összefügg, hogy Obama-ra szavazott a mindenféle (faji, etnikai, vallási, kulturális, nemi, stb.) kisebbségek túlnyomó része, akik szemmel láthatóan a progresszió hordozói a mai multikulturális és egyre kevésbé a fehér hatalmi többség által uralt Amerikában. A fiatalok elsöprő voksa a régi-új elnök mellett azt is jelzi, a progresszív (liberális) trend folytatódni fog, sőt egyre inkább teret fog nyerni a generáció-váltással is.

(2)   Az elnökválasztással egyidőben tartott helyi népszavazások eredményeként Washington és Colorado államban legalizálták a marihuana „élvezeti célú” használatát, ugyanakkor három államban engedélyezték a hasonneműek házasságát (Maine, Maryland, Washington), Massachusetts engedélyezte a „kegyes halált”, az euthanáziát,  Floridában pedig elutasították az egyházak állami támogatását. Puerto Ricoban pedig arról döntöttek, hogy ez az állam lehet az AEÁ 51-ik tagállama.

Akárhogyan is tekintjük, szeretjük vagy nem szeretjük, mindezen szabályozások a liberalizmus térnyerését jelölik, azt a szinte egyenletes és folyamatos progressziót, melyet az államok lakosai és az amerikai állam bejártak és az utat melyen, minden bizonnyal, járni fognak a következő időszakban is.

Következésképpen, az Egyesült Államok, nehéz gazdasági helyzetének ellenére, a nemzetközi, sőt globális progresszió legfőbb hordozója. És ez jó hír Európának, jó hír a haladó világnak és jó hír nekünk, hiszen Obama megválasztása azt bizonyította, hogy (szerte a világon?) csak az képes választást nyerni, aki toleráns a mindenféle mássággal szemben, aki a legkülönfélébb kisebbségeket a maga oldalára állítja, aki érdekeiket figyelembe veszi, aki tesz értük.

Az USA elnökválasztási döntőjét két kisebbségi vívta, egy afro-amerikai és egy vallási kisebbség tagja (Romney mormon). Az eredmény ismert: lehet még nem jött el az ideje annak, hogy az Egyesült Államoknak (ismét) fehér férfi elnöke legyen?