3T magánya

Tóró T. Tibor (3T) sokatmondó magányossága

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=74485%3Amagyari-nandor-laszlotoro-tibor-sokatmondo-maganyossaga&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Startvonalnál a választási kampány. Ma az utolsó nap, amikor még jelölt-listát lehet hivatalosan letenni a megyei választási körzeteknél, és ezzel ahogy a krupié mondaná rien ne va plus, és aztán elstartol a mezőny. Az utolsó pillanatig helyezkedett mindenki, nem kevés vitát és torzsalkodást, sziszegő, gyűlölködő, fogcsikorgató jelenetet produkáltak a pártok, politikai formációk, elsősorban párton belül persze, hogy ki melyik kerületben, „ki ellenében”, és milyen eséllyel legyen képviselő-, illetve szenátor-jelölt. Leglátványosabb helyezkedés a Crin Antonescu-é volt, akinek eddig soha nem sikerült megnyerni egyéni körzetben választást, s aki most – Dzsidzsi párttárs keblére ölelésével – valóságos ámokfutást hajtott végre, minden nap más körzetet választva, míg végül egy szocdem megyébe, a vörös-Teleorman-ba, nem kergette a kétségbeesett törtetés, a feltétlen győzni akarás.

Maradt címlapsztori a romániai magyar politikai mezőny alalkulásának utolsó száz méterében is. Az MPP újfent kihátrált a „választás szabadsága” jelszó, pontosabban az újabb botrányos lebőgés ígérete mögül: nem indul. Ezzel valóban sikerül valamennyit megőrizni (?) vagy visszaszerezni (sic) alig létezett imidzséből. A kérdés csak az, hogy mindez mire való, ha a következő négy évben leginkább a dermesztő síri csend fogja körülölelni, fő akarnoka pedig – ha csak dolgavégezetlenül, vagy végeztével (?) időnap előtt vissza nem tér - nemzetstratégiai sóhivatal grundolásával lesz elfoglalva, a határ mindkét oldalán?

Közben volt egy vidám jelenete az új ellenzéki magyar pártocskának, amikor kiderült, hogy 3T egyedül tartotta kerekasztal megbeszélését, úgymond a nem is létező EMEF (Egyeztető Fórum) „keretében”.  Az RMDSZ-nek, de még a kis-testvérként kezelt MPP-nek is sikerült lóvátennie nemcsak 3T-t, hanem a fő-fő T-t is, távolmaradásával.  A magányos 3T szomorú képe, mely bejárta a sajtót, egy anakronisztikus, múltba meredt vezér grimaszával, nem jó ómen az új párt számára. Ismét jelölt-állítási versenyt veszített volna, megismétlődik a nyári bukta? Szóval az EMNP indul.

Ilyenkor az eredmények előrelátása, a latolgatás ideje van. Gondolom forró a fogadóirodák hangulata és „éjt-nappallá-téve-kampányolás” indul, égen és földön. Hadd tegyek néhány megjegyzést ezzel kapcsolatban, azzal a szándékkal is, hogy esetleg kedvet csináljak némelyeknek a politikai részvételre. Bizonyára megfigyelték, hogy más alkalmakkor a kampánynak, hogy úgy mondjam mérsékelt hatása van a választási végeredményre. Az ilyenkor – kampányt közvetlenül megelőzően – nyilvánosságra kerülő közvélemény-kutatások már nagy pontossággal képesek „megjósolni” a végeredményt. Nos, azt gondolom most nem ez a helyzet, az általános és a politikai krízis, meg a politikai folyamatok sajátos állása, minden bizonnyal, erős kampányhatással fog járni. Nem abból a szempontból, lehetnek meglepetések, hogy ne tudhatnánk országos szinten ki(k) a befutó(k), hanem a győzelem mértéke a kérdéses. Igen könnyen megtörténhet ugyanis, hogy az USL földcsúszamlás-szerű győzelmet arat, túlnyeri magát és létrejön a „toxikus kétharmad”. Sőt még az is megeshet, hogy a dicstelen „harmadik fél”, a Dádi-pépéje (PP-DD), az ultrademagóg új párt, lesz a relatív győztes és akár legerősebb ellenzéki párttá is előléphet az új parlamentben. Băsescu-pártja meg fog fizetni az elhibázott kormányzásért, az ország (ki tudja immár hányadszori) lerablásáért, és a nyári fiaskó miatt, illetve az illegitím elnök funkcióba való visszasonfordálásáért is most nyújtják be a számlát. Érzi ezt a PDL és ezért bujkál mindenféle újonnan kitalált – de népszerűségnek nem örvendő, gyanús és zavaros fejű – társaságok, sebtében összetákolt, „szövetsége” mögé, előreláthatóan kevés sikerrel. A kampány központi témája, ha úgy tetszik politikai kommunikációs értelemben vett kemény magja, „amiről a vita szólni fog”, az a múlt kormányzás elhibázottsága mellett, sőt az előtt is, Băsescu menesztésének kérdése lesz. Az USL megpróbálja mozgósítani és a maga oldalára állítani azt a 7.4 millió szavazót, aki a forró nyár közepén is hajlandó volt urnákhoz járulni az elnök menesztését követelve, de akiket az Ab döntése, meg az EU-s nyomás frusztráltá tett, és akiket most az elkezdett akció folytatásával és sikeres befejezésével kecsegtetnek. Nem lehet kétséges, hogy a mozgósítás sikerétől függ az egyszerű, illetve a minősített (kétharmados) többség megszerzése az új parlamentben. Băsescu (és Ungureanu) – a nyilvánosságra került lehallgatások átíratai sokat nyomnak a latban – védhetetlen, ezért az ellenfélnek nincs muníciója, az elnök és klientúrája kifulladt, az átállások időszaka fog következni, és a volt parasztpárt intő példája fog rémálomként felsejleni, a konvencionálisan jobboldalnak mondott táborban. Márpedig ez a felállás nagyban mozgosítjhatja, a szavazáson való részvételre ösztönözheti, a szavazókat. Sokan azt gondolhatják, hogy félbemaradt az elnök leváltása, aki ráadásul „külföldi segítséghez fordult” mandátuma megmentéséért, ideig-óráig csellel, intrikával, beavatkozással, csűrés-csavarással hivatalban maradt, de most eljött a számadás ideje. Szavazatuk nem a kormánypártok programjait, nem a politikai vezéreik teljesítményét, stb. fogja honorálni, hanem az elnök menesztését akarja kieszközölni. Parlamenti választásokat megelőzően soha ilyen világos politikai tét nem látszott, ezért gondolom, hogy egyfelől magas lesz a részvételi arány (ezt tudják, tudták a legkevésbé mérni a kövélemény-kutatások), másfelől igen nagy lesz az egyfele szavazók aránya.

(A romániai magyar esélyekre és kilátásokra a jövő heti jegyzetemben reflektálok).