Egy
kampány, nem kampány
Mai Rádiós-jegyzetem
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=72715%3Amagyari-nandor-laszlo-egy-kampany-nem-kampany&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=72715%3Amagyari-nandor-laszlo-egy-kampany-nem-kampany&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu
Nincs közvélemény-kutatás, vagy legalábbis
nem nyilvános, a romániai magyar polgárok választói szándékait illetően, de a
brassói dörgedelem[1], azaz Tőkés minapi nyilatkozata világossá teszi, hogy az ellenzéki
aprópártok esélyei a nullához közelítenek. Ha nem így lenne, talán emberszámba
venné hallgatóságát a potentát, és nem prédikálna össze-vissza, hetet-havat
beleordítva a nyilvánosságba, hanem annak rendje és módja szerint jelöltetné
magát valamely kerületben, és kampányra, megmérettetésre készülne. De a
nagyarcú, magaslóról elemi erővel ránk förmedő beszólás, a hegyi szöveg,
frusztráltságot leplez, sőt gyávaságot igyekszik elfedni: nincs esély, ezért
nem meri „meleg” és jó pénzt fialó europarlamenti helyét, jelölti pozícióra váltani
(legfentebb csak hát úgy pro forma,
köszörülgeti torkát, lebegteti esetleges jelölésének kérdését). A vasárnapi
méregfröcskölés, afféle nyelvújítás egyhelyben, a „plurális összefogás”, meg a
„posztkommunista kizárólagosság” DáDi-t (Dan Diaconescu) idéző ultrademagóg
szöveg és elkövetőjének „orcát pirító” tartalmatlan halandzsa. Egy szélre
sodródott, kiégett és végtelenül frusztrált széteső személyiség alig tagolt
jajveszékelése, hogy figyeljen már fel a világ az ő felesleges erőlködésére.
Attól tartok viszont, hogy a „világot” megszólítani már képtelen, az a vonat
melyre felszállni jó két évtizede készül réges-régen kigördült állomásáról,
anakronisztikus bekiabálásai a kudarc szimptómái: újabb párt – újabb bukás! Egyre
savanyúbb a szőlő. Aztán az is kiviláglik, hogy az MPP-t és részben az EMNP-t
nem az ártani vágyás, a bosszúvágy lankadása, hanem a jelölti óvadék leperkálása
tántorítja el a választásokon való indulástól.
A választások tétje nem Ő és nem az ő,
ex-püspöki, no meg az „új fejedelem” köpönyege alól előbújt aprópártok sikere
vagy kudarca, hanem a romániai magyar parlamenti képviselet, ez pedig
mozgósítás, politikai aktivizálás kérdése. Képes lesz-e a szövetség az urnákhoz
vezetni potenciális szavazóit? Ez itt a kérdés és megválaszolni nem könnyű. Mert,
amit biztosra tudni a szavazók politikai aktivitásáról és passzivitásáról, az
inkább pesszimista előjeleket valószínűsít. T.i., nem elég csupán a
kampányidőszakban mozgósítani, pontosabban médiakommunikációval erős politikai
üzeneteket küldeni, ígérgetni vagy fenyegetettség-érzetet kelteni, stb. Az
állampolgári részvétel egy átfogóbb és hosszabb demokratikus gyakorlat, kitartó
és főként HITELES és KÖVETKEZETES közéleti tevékenység eredménye. Ehhez pedig,
többek között, élénk „nyilvános (együtt)gondolkodásra”, folyamatos vitákra, az
álláspontok érthető és dialogikus-, vitán és párbeszéden, kiharcolt
kompromisszumon és egyetértésen alapuló,
érvelő-kifejtésére lenne szükség. Az ilyenfajta vitákból és a racionális
- érthető és érvelhető - diskurzusból volt a legkevesebb az elmúlt időszakban,
a mi kis médiánk háza táján, a romániai magyar közéletben. Ezért mondogatják a mainstream politikusok (csak fél szájjal,
nehogy pontosan felfogja a nép?), hogy nehéz választás elé nézünk, hiszen
érzik, hogy hegy alatt kell zabozni (ki tudja hányadára?), hogy olyan
bűvészmutatványra lesz szükség, melyre eddig soha, ha meg akarják őrizni
bársonyszékeiket.
Az
esélylatolgatás nehézsége a helyzet bonyolultságából fakad, és nincs itt tere a
hosszú kifejtésnek, ezért csak három életbevágó tényező-együttest (pontosabban kontextuális
összetevőt) említenék: a) A hitelességet a politikusok eddigi ténykedése, azaz
megbízhatósága, ismertsége, valamint politikai kínálata együttesen adja. Vannak
itt problémák, hiszen érdekes lesz majd Olosz
Gergely spárgázása[2],
a korrupt, khhmmm… akarom mondani korrupcióellenes ügyészség és a
kampányrendezvények emelvénye között. De ugyanúgy kétes azon jelöltek
hitelessége is, akik hosszú ideje, alkalmanként más-más szerepkörben sorra veszítettek
választásokat vagy kényszerültek lemondásra - de akik a hazai politikában
jellemző fordított logika folytán, egyre magasabb funkciókba kerültek - és most
újrázni akarnak. b) A következetesség a mozgósítás kulcsszava lehet, az olyan
tiltakozó megmozdulások, mint a szentgyörgyi „igazság napi” volt, azért
vonzanak tömeget, mert „beleillenek” abba a sorba, melyet két évtizeden át
következetesen képviseltek elöljáróink, a „megszokott” sérelmi politizálás egy
mozzanatát képezik. De mit kezdjünk a Băsescu
leváltására irányuló referendumon elkövetett fél-mozgósítással, vajon nem fog
passzivitást okozni december 9-én? c) A mostani kampány központi üzenete (még
mindig) a hiteltelen és közutálatnak örvendő elnök személye, az ezzel
kapcsolatos népakarat mellőzése, az elnök be nem fejezett elüldözése lesz[3].
A leváltás (impeachment) újbóli
gondolata és annak lebegtetése, pedig – minden valószínűség szerint, és amint
azt a referendumon való igen magas részvétel máris jelezte[4]
- hallatlan méretekben mobilizálja a román választóközönséget. A legnagyobb
gond éppen az, hogy „mi” (pontosabban politikusaink), ebben a vitában aligha
tudunk igazán részt venni, miután elöljáróink,
a nyáron, éppen azt fejtegették, hogy ez „nem a mi ügyünk”, hogy „ne
vegyünk részt a referendumon, mert ez román belháború”, stb[5]. Mostanra érik be politikusaink amúgy is
aszálysújtott vetése, az elnök személye, maradása vagy elkergetése, elsőrendű
romániai magyar ügy lett! Bármennyire vonakodnak politikusaink színt kell
vallani, ellenkező esetben veszélyben a képviselet, marad(hat) a nagyméretű
passzivitás. Ahogy az Orbán (legújabban
immár „fejedelem”) Kövér páros
támogatása „a halál csókja” az ellenzéki aprópártoknak (és nemcsak nálunk),
barátja Băsescu, a romániai magyar
politikai képviselet sírásója lehet. Minden esetre afféle, sem vele sem nélküle
helyzet állt elő, vajon végképp az van, hogy törököt fogtunk, s nem enged?
[1] A brassói Nyilatkozat, zavaros,
mindent összemosó és semmit sem mondó, csupán gyűlölettől fröcskölő szövege itt
olvasható: http://www.szatmari-monitor.ro/2012/10/ha-valasztas-hat-legyen-valasztas-tokes-laszlo-nyilatkozata-a-valasztas-szabadsagarol/#.UHNKB8rcGLU.facebook
[2] A háromszéki szenátor-jelöltet
a korrupció-ellenes ügyészség megvádolta, de ő ezt politikai játszmának, szappanbuboréknak nevezte: http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=67865
[3] Ha december 9-én lenne egy újabb népszavazás az
elnök menesztéséről az végképp padlóra vinné a PDL-t és csatolt részeit.
[4] Jól jelzi ezt, hogy a
bojkottra való felszólítás és a romániai magyar passzivitás mellett, a nyári
referendumra mintegy 1.3 millióval többen mentek el (8.5 millió), mint a
legutolsó parlamenti választásra (7.2 millió), s közben még a lakosság száma is
apadt.
Kérdem: nem lenne jobb az RMDSZ számára egy látványos választási bukás? - ami több dolgot is eredményezhet:
VálaszTörlés(1) kikerülnek a hatalmi poziciókból azok akik azt most már majd 20 éve bitorolják azt,
(2) lehetőséget adna egy szervezi megújúlásra - úgy elképzelésekben mint célokban,
(3) valamivel közelebb kerülnének az RMDSZ ernyőszervezet-jellegéhez, és nem pártlogika szerint politizálnának?
Természetesen fordítva is elsülhetnek a dolgok és a választási kudarcból nem fog tudni kilábalni a bagyobbik rommagyar párt. Az viszont azt jelentené hogy képtelen a megújulásra!
Gondolatkísérletnek nem rossz, de ... alkotmánymódosítás és adminisztratív átalakítás következik és mi nem fogunk számítani (megjegyzem, képviselettel is alíg számítunk), az pedig nagy gáz...
Törlés