Caritas-elv a politikában

„Caritas”-elv a politikában 

Mai rádiós-jegyzetem 

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=73595%3Amagyari-nandor-laszlo-caritas-elv-a-politikaban&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Nem szokványos kihívást okoz a jámbor politikai elemzőnek, hogy a formális logika, no meg a megszokott társadalomtudományos, mindenekelőtt a politológia fogalmi eszköztárát használva, értelmezéseivel „rendet vágjon” a politikai folyamatok kusza, ellentmondásos, és fölöttébb összekeveredett világában. Ezért, ha meg akarjuk érteni és főként, ha mások számára is megpróbáljuk megjeníteni a politikai folyamatok jellemző állapotát, újfajta logikát kell kialakítanunk, olyant, amelyik számára az ellentmondások és szimulált jelenségek mintegy természetesen értetődőek, mert alig van fogódzó és nincsenek igazi modellek, ideológiák, filozófiák, illetve igényesebben szólva értelmezési paradigmák. Nem tudni például, hogy milyen módon kell értelmezni azt a válságos világot - maradjunk most a napokban Béke Nobel-díjjal kitüntetett Európánál, a számunkra ismerős, megkívánt, olykor utánzott, de soha utol nem ért Nyugati világnál -, ahol a béke leple alatt, egyszerre alakul a szövetségi rendszer és vetül előre a kétsebességes, megosztott, más-más időben élő, gazdagokra és szegényekre széteső, új kontinentális elrendeződés, szempontunkból sanyarú képe. Nem tudni, hogy a „párhuzamos különidejűség”[i] vagy a szövetségi integráció lesz győztes. Nem tudni hogy egyáltalán marad-e valami is abból a hosszútávú koncepcióból, mely még a késő ókortól és a középkortól számítva az egységes európai gondolatot kialakította és mindezideig éltette, vagy az ön-kitüntetés egy utolsó előtti gesztus („before she die”), egyfajta utolsó kenet, Zeusz egykori szerelmének.

            A tapasztalható (kultur)pesszimizmus okai mindenfele mutatkoznak: AZ EGYETEMESSÉ VÁLT KAPZSISÁG, a „késő-kapitalista” Nyugaton, éppen ahogyan az „újkapitalista” régiónkban, MINDENT FÖLÜLÍR. A fogyasztani és birtokolni elve a létezés elve fölé kerekedik minden területen: CSAK A PÉNZ BESZÉL. Nagy kérdőjel számomra, hogy a kapzsiság szülhet-e igazi és tartós békét? s tartok tőle a logikus válasz a nem.

            A létezett szocialista országok és népek, akkor foghattak bele (most ne firtassuk, hogy mi történt ’89 körül) a pluralista liberális demokráciák és az alapjainál levő (új)kapitalista gazdasági struktúrák kiépítésébe, amikor a fejlett nyugat demokratikus intézményei éppen „kifáradtak”, maguk is elbizonytalanodtak a jövőt illetően, hiszen észre sem vették, hogy rendszerük fenntartásához, milyen nagy szükségük volt az egymással versengő, és egymással szemben álló világrendszerek, a kétpólusú világ minket sulytó felének jelenlétére. Kelet-Európában pedig, senki sem akarta végigjárni – legfennebb majmolni akarta - a nyugati útat, a demokrácia megszilárdításának és a gazdaság fellendítésének fáradságos útját. Le-, és elmaradottnak éreztük magunk, ezért még mielőtt megszilárdulhattak volna a demokratikus politikai berendezkedést garantáló intézmények, mielőtt a  nyugati politikai kultúra kialakulhatott volna, az integrálódás látszatát, formális szempontok alapján fenntartva, MÁS politikai játszmába kezdtünk.

            Politikai osztályunk idejekorán fedezte fel, hogy „a pénz előbbre való az ideológiai elköteleződésnél” – a politikai karrier valójában sajátos magán-vállalkozás, olyan javak, erőforrások és előnyök megszerzéséért, melyeket csak a hatalommal (vissza)élve lehet megszerezni, a gazdaságilag szegény Kelet-európai országainkban. Ezért a válogatott maffiozók („gengszter-politikusok”) kiéhezett falkaként vetették rá magukat mindenre, ami gazdagságukat megalapozhatta, először ott volt a privatizáció, az állami vagyon lenyúlása, vagy ahogy tetszik: szétzüllesztése, kiárusítása, magánkezekbe juttatása[ii]. Aztán működő piacgazdaság helyett – legalábbis országunkban – egy igen szellemes gazdálkodási modell terjedt el, a sajátmagunk hatványozott meglopása, egy nagyon szűk élősdi réteg jól leplezett javára: állítom, hogy a román „újkapitalizmus” alapvető modellje, ha úgy tetszik archetípusa, a „Caritas”-nevű piramis-játék[iii]! És a modell nemcsak a gazdaság, hanem a közélet minden területén hat. A szorzó, melyet a pilóta-játék profitként ígért azóta is él a pénzügyekben, és a politikában éppenúgy, mint az adminisztrációban. Felsorolni is hosszú mindazon változatos  kezdeményezéseket – (ál)privatizáció, bankok kifosztása, befektetési alapok pénzének lenyúlása, politikusok megvásárlása, adminisztráció felesleges kiterjesztése a klientúra számára, stb., stb.[iv] – melyekből a „Caritas”-elv köszön vissza.

       És akkor vessünk egy pillantást az egymástól látszólag eltérő, de lényegüket tekintve egymással összekapcsolt aktuálpolitikai botrányokra. Amikor a politikai felvilág az alúljárók és sötét sikátorok, alvilágával szoros összefüggésben ténykedik, a politikai elemzés módszerei a detektív-regény módszereivé kell válljanak! A dolog úgy áll, hogy amikor a politikai történet maga, a szó szoros értelmében a folytatásos krimi műfajához tartozik, - olykor baltával és vérrel elegyedik, máskor békésebb, de nem kevésbé káros - felesleges ideológiai, filozófiai, vagy netán morális alapot kutatni: a politika-értéshez a júdás-pénzek útjának követése szükségeltetik! És ez az az alig rejtett ráció, ami a Dzsidzsi[v] (Gigi Becali – soha gyalázatosabb politikusi megnyílvánulást nem hallottam, mint amit ő követett el nemrég – szigorúan csak felnőtt és jó idegzetű olvasóknak ajánlom!) és a Jenci[vi] (Szász Jenő – az intézet majdani programjával kapcsolatos artikulálatlan halandzsái - úgy tűnik - senkit sem hatnak meg) történetében közös, a Júdás-pénz. A  dzsidzsi kooptálása sem szervezetileg, sem imázsát tekintve nem árthat a régen nem liberális PNL-nek, mint ahogy a szászjenő fiktív intézet élére való kinevezése sem árthat a magyarországi kormánypártok fogyatkozó presztízsének. Végtére is a szociál-demokrata, a liberális, no meg a keresztény-konzervatív jelző, csupán egy-egy még mindig menő, de bármikor lecserélhető cimke – brand name -, melyeket a politikai piacon pártok (ki)használnak. Afféle szófordulatok, melyekkel a pártok PR-szakértői fölcímkézik saját szervezetüket és megbélyegeznek másokat, marketing fogások és nem igazi elköteleződést, meggyőződést és éthoszt jelző politikai védjegyek. A hatalmasok oldalán senki nem számítgatja, hogy a botrányos politikai lépések megtérülnek-e – mondom „Caritas-elv” – ők már nem valamilyen átlátható logika mentén cselekednek, csak símán visszaélnek hatalmukkal, meglépnek dolgokat, mert megtehetik és ez már elég magyarázatnak is tűnik a számukra. A szászjenőt egy hivatallal kivásárolták, dzsidzsi pedig vett magának egy befutó szenátori helyet, ... oszt jó napot!

---

[i]  Ernst Bloch találó kifejezése arra a helyzetre, melyben egymástól nagyon eltérő régi és új intézmények egyaránt jelen vannak egy társadalomban és mintegy párhuzamosan irányítják az emberi csoportok életét, akik időben egymástól távol, de ugyanazon térben élnek és tevékenykednek.

[ii] Ide, s tova egy tucat esztendeje mondta Radu Vasile, egykori miniszterelnök, hogy a közvagyon szétlopásának előbb utóbb vége lesz, megelégelik maguk a gengszterek is, mert „nagy dolog nem maradt az országban, ami ellopható”. Mint kiderült, optimizmusa és egyben peszimista megjegyzése nem állta ki az idők próbáját, a privatizáció, reprivatizáció, és a közvagyon rablása tovább folytatódik, amikor már tényleg nincs mit provatizálással ellopni, a hivatalok fölös kiterjesztésével igyekeznek ellopni  a költségvetés gyér forrásait, a klientúra részére eltéríteni a közjavakat, stb.

[iii] A Caritas-nevű piramis-játékot egy Ioan Stoica nevű szálhámos indította, a kilencvenes évek elején (1992-1994) Kolozsváron, lényege az volt, hogy a nagyszámú megtévesztett “befektetőnek” három hetente négyszeres profitot ígért és néhány esetben fizetett ki a CARITAS szervezet (a pilóta-játék elején). Mint kiderült persze, az egész szélhámosság volt és az akció során rengeteg kisember befektetett pénze került át a kiválasztottak szűk köréhez. (Lásd, pl. http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/1516/caritas.htm, vagy http://journals.cambridge.org/action/displayAbstract;jsessionid=79279BE6BFD74032B72B0E909262DC2D.journals?fromPage=online&aid=4437172).

[iv] Most éppen a szebeni bróker, Sima-botránya az aktuális, de volt itt már a Caritas mellett, Bancorex, Banca Dacia Felix, Banca Columna, Banca Religiilor, FNI, Petrom, Oltchim, stb., stb. ügy is, a sor – minden bizonnyal - még folytatódni fog

[v] Gigi Becali néhány napja bejelentkezett a PNL-be szenátor-jelöltként, otthagyva saját zsebpártját. Ami botrányos, az valójában a párt elnökének, és hozzá lojális vezérkarnak befogadó attitűdje, mely a párton belül is vitát kavar. Meglehet ezzel a gesztussal Crin Antonescu végképp lemondhat államelnöki ambicióiról?

[vi] Orbán Viktor, meglepetésre Szász Jenő-t az MPP elnökét (erdélyi magyar aprópárt, melynek fő védnöke Kövér László) egy létrehozandó “Nemzetstratégia Intézet”, egy új kormányhivatal, megalapításával és irányításával bízta meg. A dologban senki nem sejt szakmai ügyletet, csupán “felfele buktatást”, SZJ-nek az erdélyi magyar közéletből való kivonását.