Hatástalan populizmus

Hatástalan populizmus

Ha létez(het)ne tisztességes politikai populizmus, akkor az olyan politikusi magatartást és cselekvést jelöl(het)ne, amely mindenekelőtt a „népakaratot” venné figyelembe, és ahhoz igazítaná üzeneteit, valamint politikai programját. És honnan lehet, a politikusok szempontjából, a leginkább és legbiztosabban megismerni a „népakaratot”, ha nem a népszavazás, vagy az általános szavazásokon leadott voksok rávetítésével azokra a kérdésekre és politikai programokra, melyek ilyen alkalmakkor – demokratikus társadalmakban – egymással versengenek, megméretettnek. És ideális esetben ez valóban így is lenne. Ha valóban programok versengenének, ha ügyek és tervek, s nem politikusok népszerűsége vagy a velük szembeni ellenszenv, mérettetnének meg még a referendumkor is, ahol a megfogalmazott egyszerű alternatívák mögött pártok, programok, ideológiák és személyiségek vannak, ezért nincs ideális eset. A populizmus, mint divatos ideológia, egyszerre akar jobb és baloldali lenni, úgymond „meghaladni”, a klasszikus politikai ideológiákat, de közben semmiféle tartalmas progamot nem kínál, népszerűséget csak magáért a népszerűségért vadász, hatalma konzerválásáért áll ki. Ráadásul a populizmus, olyanfajta manipuláció, mely fűt-fát ígér – anélkül, hogy forrásokat jelölne meg az ígéretek megvalósításához – és azután nem képes betartani ígéreteit, programját maga sem veszi komolyan, így miközben a választásokkor elnyert többségre utal, mint passzív drukkerek sokaságára tekint a választóira – ajánlatait folyamatosan módosítja. Tipikus képviselője a populista politikusnak a jelenlegi amerikai elnök, aki folyamatosan visszakozik, módosítja, megmásítja a kampányban tett ígéreteit. De közben úgy tesz, mintha valamiféle rejtett programon dolgozna, amit ráadásul szintén rejtett háttérhatalom (deep-state) akadályozna, aki ellen folyton hadakozik. Valójában védekezik, igyekszik megtartani hatalmát, a botrányok és az egyre valószínűbb felfüggesztését megelőzendő, akármire képes, támad és menekül, űzött és megsebbzett vadként viselkedik.

De hasonlóan populistának tekinthető a jelenleg – magát amúgy baloldalra pozicionáló – itteni hatalom is, amely képtelen hatalmi túlsúlyával, a nem létező, illetve szétforgácsolt ellenzék ellenére, egyetlen épkézláb kormányzati projektet is végigvinni. A Dragnea & Co. populizmusa ráadásul kezdettől fogva példátlanul manipulatív, hiszen szociális érzékenységet és jóléti politikai intézkedéseket mímelve, valójában korrupt politikai elitjének fölmentését szeretné elérni, élén az elítélt/megvádolt vezérrel, aki éppen ezért a háttérből próbál kormányozni, szemmel láthatón kevés sikerrel. Szerencse, hogy a PSD-n belüli, még alig látható belső törésvonalak, az elnöki ellensúly, az utca hangja, meg a fékek és ellensúlyok úgy-ahogy, de létező, intézményes rendszere, határt szab a manipulatív populista vezér hatalmi ambícióinak. Dragnea és tsai, minden eddigi kísérlet ellenére képtelenek bebetonozni/megerősíteni hatalmukat, viszont egy helyben toporognak és pótcselekvésekkel töltik ki a politikai mezőnyt, mímelnek kormányzást, ami hosszú távon károsítja az országot. Egyelőre találnak, olyan témákat, melyek megosztják az ellenzéket – a legreakciósabb tervezetekhez, mint amilyen az alkotmánymódosítás megszavazott terve volt, az RMDSz, legalábbis egy/nagy/része mindig kapható partnerként – és uralni tudják a politikai közbeszédet, reakcióra, és defenzívába szorítani az egyet nem értőket, de ez a helyzet gyorsan változhat, és válhat kormányozhatatlanná az ország.

És hiába hivatkozik a hatalom arra, hogy mint jó populista formáció a „népet” képviseli, általa lett megválasztva, és így mindenestől legitím, ha a korrupció-ellenes harcot korlátozó intézkedései kapcsán szerveződő tüntetések és ellentüntetés-kísérletek világosan megmutatták: a PSD a vidéki, alacsony iskolázottságú és jövedelmű, esetleg állami alkalmazásban levő, idősebb társadalmi szegmens szószólója. A jelenlegi hatalom képtelen megszólítani a dinamikus, városi, feltörekvő, esetleg nyugati tapasztalattal rendelkező, és fiatal rétegeket, populizmusa nem hat rájuk.

Visszatérve, ha létez(het)ne tisztességes (legalább magával a populista ideológiával, azaz önmagával őszinte) populizmus, akkor az a közvélemény-kutatásoknak hinne, arra alapozná „népakarat” fogalmát, és az ott kirajzolódó többség szája íze szerint igyekezne politizálni, és nem valamiféle általa konstruált „népkarakter” és annak prioritásai szerint. Figyelembe venné, hogy – egy új mérés szerint – a lakosság 75%-a ítéli úgy, hogy az irány, ami fele az ország halad téves. Jellemző és elgondolkodtató (és nem előszőr, hiszen a tüntetések már jelezték, hogy az emberek többsége túl lát saját közvetlen érdekén, van érzéke ahhoz, hogy belássa: vannak hosszú távú érdekei, melyek fölülírhatják a pillanatnyiakat. Nem lehet belengetett életszínvonallal, pontosabban közszférában bevezetendő fizetés-emelésekkel megvásárolni a többség jóindulatát), az is, hogy miközben a kormányzók – együtt az RMDSz-el – úgy tesznek, mintha a közéleti korrupió, és konkrétan az összeférhetelenség, mellékes dolgok lennének (az amnesztiát pl. mindunatlan brüsszeli követelséként igyekeznek föltűntetni, mintha csupán a börtönlakók sűrűségének csökkentését követnék célként), mintha nem is figyelne rá a lakosság többsége, ez egyáltalán nincs így.  A lakosság 72%-a véli úgy, hogy a rossz irányért, amelybe az ország, véleménye szerint, halad, a közéleti korrupció a fő felelős, annak minden válfajával együtt. Ez igen magas arány, összevetve például azzal, hogy az alacsony jövedelmeket csak 54% tekinti elsődleges problémának. Az összeférhetetlenséget (nem mellesleg, igen sok előljárót – köztük rommagyar képviselőket is – nemcsak megvádoltak, hanem el is ítéltek érte) a lakosság többsége (50%, szemben a 17% érdektelennel) fontosnak véli, és érdekli jelenlegi szabályozásának fönntartása. A lakosság többsége (78%) korrupcióként percipiálja azt (mint, ahogy az is), és azt nyilatkozza, hogy nem szavazna olyan polgármesterre, akit összeférhetetlenséggel vádolnak (86%).

Az a kép látszik kirajzolódni, hogy a jelenlegi hatalom (és csatolt része, az RMDSz) populizmusa, éppen mert olyan elképzelt népakarattal számol, amely nem valós, jelen pillanatban kontraproduktív. Jól mutatja ezt a kormányzati elakadás, a parlamenti többség támogatása ellenére kialakult egy helyben járás, mondjuk olyan kérdésekben is, mint a közszférabeli fizetések rendszerének a reformja, ami hatékony ellenzék nélkül is akadozik. De húzódik/halasztódik a kormányprogram véghezvitele, szinte minden területen. Vagy újragondolják és átalakítják nemcsak retorikájukat, hanem a korrupcióelleni fellépést ellenző és a megtisztulást, önös érdekből, akadályozó politikájukat Dragnea és csatolt részei, vagy választási sikerük ellenére, csúfosan elbuknak. Akár belső konfliktusok fogják elemészteni a többséget, akár az utca, a vox populi élén az elnökkel zavarja el őket, a jelenlegi állapot tarthatatlan. A kialakult patthelyzet viszont, a szélsőségeknek kedvez.