Permanens puccs-riasztás

Permanens puccs-riasztás

Kár lexikont fölütni, vagy akár a google-t nyaggatni a puccs, illetve kísérletének elsődleges jelentését fölkutatandó, amit itt és most annak neveznek az valami egészen más: a tehetetlenség szinonímája, a rossz politikai elhelyezkedés és konstelláció kifejezője. A téves fölállást most elsősorban Johannis, és a mögötte álló megfogyatkozott és heterogén, azaz csupán alkalmanként összeverődő (vox populi) civil társadalmi formációk, az utca hangja okozza, de a problémák, amiért hangjukat hallatják az elnök és támogatói, jórészt valósak, megoldásra várnak. Lényeges az is, hogy a kormányzó pártok sem jobb lábbal kezdték mandátumukat, olyan ügyek sürgösségi kormányrendelettel való szabályozását eröltették, melyek kimondottan közvitát és azután parlamenti döntést, törvénymódosítást, igényelnének. A közkegyelem kihírdetésének aktualítása erősen kérdéses, feltételei vitathatóak, ugyanakkor a BTk szükséges módosítása – az eljárás miatt – lejáratódhat és áldatlan közvitát eredményezhet, a módosítás éppen az ellenkezőjére sülhet el, mint ami racionálisan és jogszerűen szükséges, sőt nagyon is aktuális lenne. Ugyanis a hivatali hatalommal való visszaélés, ahogyan ma a törvény meghatározza, nagyon is értelmezhető, gumifogalom, pontosítása több, mint szükségszerű, ha a reális korrupcióellenes harcot és nem a politikai leszámolásokat tekintik követendő célnak. Így nemcsak a kampányban a kormánypártokra aggatott negatív imidzs, de a visszarendeződés valós aggálya is hátszelet kapott, nem lépett át saját árnyékán sem a PSD, sem az ALDE, sem pedig az RMDSz, sunyítós, inkonzisztens és ellentmondásos politikájuk a manipuláció gyanúját, és nem egy új kormány, új mandátumának lendületét, átláthatóságát és közhasznát kommunikálják.

Dragnea és tsai elfelejtették azt a szociális érzékenységet, az utóbbi 2-3 év sikeres gazdasági teljesítményének a lakossági jövedelmek növelésére való fölhasználását, adóterhek eltörlését és méltányosabb társadalmi elosztást, stb., amit a kampányban ígértek. Belevetették magukat egyfelől az elnökellenes ádáz harcba, másfelől pedig az eddigi korrupció-ellenes föllépés eredményeinek utólagos fölhaszámolásába, az egész folyamat diszkreditálásába. Nem kell hinnünk az összeesküvés-elméletekben, hogy világosan lássuk, a Sebastian Ghița által kirobbantott „leleplezés-sorozat”, a PSD és szövetségesei ezirányú érdekeit, a korrupció fölszámolásának valós visszásságai mellett az egész folyamat feltartóztatását és a győztes politikai formáció, és csatolt részeinek, azok politikusainak meg-, illetve fölmentését, szolgálja. A manipuláció és ugyanakkor a valóságosan is gyanús és félreérthető/értelmezhető korrupcióellenes föllépés az egész jelenség zárójelbe tételét és a folyamat leállítását célozza, holott a kiterjedt és általánosult POLITIKAI és GAZDASÁGI KORRUPCIÓ LÉTEZŐ VALÓSÁG. Sőt a leleplezések éppen azt igazolják, hogy kiterjedtebb és mélyebb, mint azt gondoltuk volna. És ez a jellemző még akkor is, ha az ügyészség és a titkosszolgálatok szabálytalan összjátékának következtében, a bizonyítási eljárások jogilag aggályosak voltak. A Băsescu-rendszer központi korrupciós tényezőnek bizonyult (eddig is sejtettük), olyan láthatatlan összefonódásokat, korrupt láncolatokat és titkos paktumok alapján való együttműködéseket hozott létre és titkolt el, melyek a demokratikus rendszer lényegét kezdték ki. Ezért aztán a leleplezések kapcsán egyre nehezebb megvédeni, sőt alig lehet racionálisan, közérthetően elmagyarázni, kommunikálni is, hogy a folyamat leállítása hallatlanul visszavetné az egyébként jogos és korrekt bizonyítási eljárásokra, jogszerű ügyészi és bírói munkára épülő ügyeket is. Ma a korrupció-ellenes föllépést nemcsak a korruptak hatalma és befolyása, ténykedéseik elrejtésére irányuló elvtelen támadásaik, úgyszintén korrupt és befolyásolt médiabirodalmaik, stb., a „minden politikus szükségszerűen korrupt” jelszó sikeres elterjesztése, stb., akadályozza, hanem a valóban törvénytelen eljárások fölülvizsgálatának jogos igénye is.

Ezt nem látszik érteni az elnök, amikor – elvben helyes – korrupció-ellenes retorikájával, és mandátumának, fölhatalmazásának határmezsgyéjén (ha nem azon is túl, lásd kormány-ellenes tüntetésen való részvétel) mozgó, politikai föllépéseivel a KORRUPT KORRUPCIÓELLENESSÉGet és annak intézményeit, illetve a rendszer embereit védi; velük próbál ellensúlyt képezni, az egyébként legitim módon megválasztott, parlamenti többséggel és kormánnyal szemben. Ez az eljárás nemcsak elnöki tekintélyét erodálja, hanem tovább növeli a „paloták közötti háború” áldatlan kihatását az egész társadalomra, a kormányozhatóságra, ami azután gazdasági és társadalmi értelemben is negatív hatással jár, a maradék közbizalmat rombolja. Az elnöknek oszlatnia és nem növelnie kellene a ködöt, ami a politikai történések, sőt az (i)gazságszolgáltatást övező bizalmatlanságot illeti. Világossá tenni, hogy az olyan konteók, minthogy a Collectív-tragédia és a Ponta-kormány, utcai tüntetések nyomán való elzavarása, illetve a mostani Bamboo-beli tűzvész és az utca hangjának ismételt, politikai célokra való kihasználásában, a titkosszolgálatok láthatatlan keze segíti elnöki fölhatalmazását túllépő politikai ambícióinak követésében, csak sanda föltételezések.

Javában folyik a paloták közötti háború, melynek áldozata a közélet tisztasága, a politika átláthatóságának, kiszámíthatóságának és hitelének a visszaszerzése, a tisztességes és demokratikus kormányzás lesz, minden bizonnyal. A háború mai állása azt a gyanút erősíti, hogy mögötte, sőt az egyes táborokban elvegyülve, de módszereiben, a manipulációban, diverzióban, félrevezetésben, és gátlástalan/erkölcstelen föllépésben félelmetesen profi, RÉGI/ÚJ SZEKURITÁTÉ MUNKÁL. A román politikai mezőny, központjában az egész korrupciós problematikával, nagyon úgy föst ezidőtájt, hogy a szekú belső frakcióinak ádáz harcát viszik színre tehetséges, vagy kevésbé tehetséges politikai szereplők, akik ráadásul tudatában sincsenek annak, hogy pusztán babúk, a háttérben íródó forgatókönyvek eljátszói.

Középre és vészesen veszélyes helyre került ebben a harcban az RMDSz mainstream. Zavarodottsága, következetlen állásfoglalásai, sunyi és manipulatív kommunikációja ezt a bizonytalanságot jelzik, világosan. A mezőnyt már-már szétszakító nemtelen eszközökkel folyó harc „közepében állni” szinte biztos politikai halál. Ilyenkor alig van hely, ahova a belgák állhatnának, főként akkor, ha elvi (értékracionális) politizálás helyett (a szövetség tagjainak érintettségét körömszakadtáig tagadva nem tudott racionális korrupcióellenes politikát folytatni, sőt semmilyen hiteles, a józan ráció és tapasztalati valóság alapján álló kommunikációt folytatni a témában) hosszú ideje a szövetség is távirányított „tények és igazság utáni” politizálásba fogott, félelemre és gyülölködésre épített kampányt zárt éppen, melyen - eredményeiért - lekötelezte magát egy külső hatalmi gócnak is.