Megvádoltak viadala és várható diadala

Megvádoltak viadala és várható diadala

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis!

(József Attila)

Dübörög, akarom mondani nyekereg az előkampány, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a DNA-nak meg a bíróságoknak központi szerepe van a politikai folyamat alakulásában, a teljes mezőny dinamikájának megszabásában. Akár úgy, hogy újabb és újabb tisztségviselőket régi/új közszereplőket vádolnak meg, illetve ítélnek el, akár úgy, hogy mintegy dacból, ellenreakcióként egyféle rosszul értelmezett csakazértis jegyében, a pártok megvádoltakat jelölnek új mandátumra. Ha eddig a börtönirodalom foglalkoztatta a közvéleményt most majd – egyelőre a nagybányai új mandátumért versengő régi polgármester esetében, de megtörténhet még másokkal is (az álságos mártírszerep máskor is hozott már a konyhára) – a börtönből vezérelt választási kampány fölöttébb fura jelenségével is megismerkedhetünk. Nekünk biza ilyen ínyencségre is tellik, no meg a sűrű időközi helyhatósági választásokra, melyek minden bizonnyal a regulárisakat követni fogják. Az viszont csak a dolog egyik fele, hogy Cătălin Cherecheș mellett, Cristian Popescu Piedone, Olguța Vasilescu, Marean Vanghelie, hogy Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda hasonló helyzetben levő volt/lévendő polgármestereit már ne is mondjam, stb., stb., új mandátumra jelentkeznek, de ami még inkább magyarázatra szorul, az az, hogy miért indulhatnak esélyesként?  A dolog természeténél fogva bonyolult és rengeteg, alig ismert szociológiai tényező, no meg az eltorzult politikai kultúra, stb., függvénye, de érdemes a rövid elemzésre is. Hiszen végső soron a most megválasztandó polgármesterek és helyi tanácsok a helyi társadalmakat képviselik majd és ez a reprezentáció, ha úgy tetszik, tükör is a választók fele: amilyenek a választott előljárók/képviselők – legalábbis formálisan és szociológiai értelemben – olyanok a szavazópolgárok. Ez viszont a választási folyamatban dől el, és nem kocsmaasztalnál, pletykálgatáskor, utólagos morfondírozáson, ugyanakkor ezen az önképen bajusz alatt elsunnyogott apelláta nem igazán változtat. Hacsak nem az ügyészség/bíróság fog dönteni újfent a megválasztottak sorsáról, további 4 évig a most megválasztottak fognak reprezentálni, tükröt tartani elénk, választók elé – tetszik, nem tetszik. (A legitim reprezentáció és a rá épülő hatalmi/irányítási rendszerek működési módozatai a modern politika központi problémáját képezik, ami aztán a politizálás raison d’etre-jét adja, politikai berendezkedéstől függetlenül /Max Weber, Marc Abeles/. A választott hivatalnokok mandátumuk alatt azután magát az államot, annak sajátos „valóságát” képviselik, amit a szociológusok/társadalomtudósok hathatós segítségével, „társadalomként” fogunk föl, és akként viszonyulunk hozzá /Pierre Bourdieu/). A folyamat nem az urnáknál kezdődik, hanem jóval előtte a jelöltek, a „választhatók csoportjának” összeállításával és a főszereplők ebben a szakaszban nem is a szavazók – akik végül csak a listákra kerültek közül választhatnak – hanem a pártapparátusok. Azok a pártaktívák, melyek régóta klienteláris alapon (a maffia-törvényeknek megfelelően), zsákmányszerzésre szakosodtak, és ezért új, körön kívüli jelöltek szóba sem kerülhettek, már csak azért sem, mert a klikkek régi – megvádolt vagy sem – tagjai hallani sem akarnak arról, hogy másokat is a húsosfazék köré engedjenek, és legfőképpen a kölcsönös zsarolások közvetítik, illetve torzítják a kiválasztási szempontokat, és a jelöltállítási folyamat egészét. Szinte csak az számít, hogy ki kinek a kije-mije (rokonok, szeretők, kliensek előnyben!), hiszen mindenki tud terhelő és dehonesztáló titkot a klikk többi tagjáról, és alkalomadtán lebuktathatja, ezért mindenki zsarolható és ugyanakkor zsaroló is a maga során. A dolog természetéből adódóan ezt a belső kapcsolathálót és elvtelenséget hivatottak eltakarni a populista, demagóg szövegek, a kiterjedt és médiaközvetített totális manipuláció, de a cenzúra és öncenzúra is része a folyamatnak, stb. A választók csak a listára kerültekről dönthetnek, viszont a manipuláció megelőzi a választást, hiszen a klientelizmus másik hatása, hogy azt a látszatot kelti, hogy „nincs megválasztható jelölt”, nincs alternatíva, illetve működésmódjából következően senkit nem enged a hatalom közelébe, kontraszelektál és ösztrakizál, elbizonytalanítja és végül elüldözi a potenciális jelölteket. A központi erőforrások pártalapú és klienteláris szétosztása pedig azt a látszatot kelti, hogy csak a mostani potentátok képesek erőforrásokat lehívni, és ezzel a korrupt bürokraták az adminisztráció szakértőinek tűnnek föl, fejlesztőknek, akik „tudják” merre és miféle kulccsal nyílnak az ajtók a minisztériumokban, ki mivel lefizethető és/vagy zsarolható, stb. Rendelkezhetnek reális, használható adminisztratív ismeretekkel, és lehetnek integránsak/feddhetetlenek az ellenjelöltek, a korrupt állam reprezentációja folytán csak a kapcsolati tőke, a korrupciós hálózatokba való beágyazottság számít a választók képzetében gyakorlati, erőforrásokat mozgosítani képes tudásnak, és ezért hajlandók (szinte mérlegelés nélkül) megvádolt vagy büntetett előéletű jelöltekre szavazni.

Nincs ez másként a rommagyar politikában sem, ezért az elmúlt időszakban többször is szóltam a rommagyar politikai formációk jelöltállítási eljárásairól (itt, itt és itt), mely néhol választmányi döntéseken, máshol álló vagy mozgóurnás előválasztásokon történt, de az is megesett, hogy quelle horreure, a nevek ábécé sorrendje szerint (sic!) állt össze tanácsosi lista. Nem tévedett nagyot – az utóbb mégis RMDSz színekben induló és maga is megvádolt Ráduly Róbert ex-polgármester – amikor a szövetség „dezintegrálódásáról” beszélt! A kiterjedt manipuláció a rommagyar szavazók esetében az etnikai alapú mozgosítással, az ellenség képének állandó fölmutatásával, és újabban a kisebbségi etno-nacionalista diskurzusok (magyar kormánypártok által is támogatott/megerősített) hangoztatásával társul, megkönnyítve a korrupt előljárók dolgát, elleplezve fellősségüket, a dolgok – egyébiránt, úgy nagy általánosságban, gyakran kritizált – állapotával kapcsolatban.

Ha valóban a mindent elborító korrupció fölszámolását akarjuk, akkor az eltorzult „politikai alkat”, nevezetesen a jelenleg uralkodó, a korrupciót kiszolgáló, politikai kultúra átalakításába kell(ene) kezdenünk, hiszen a közélettel, a politikával, sőt az adminisztrációval kapcsolatos (állampolgári) ismeretek, a manipulált kommunikáció fölismerésével, annak átlátásával kezdődik. Az alapoktól, a neveléstől, a manipulált beszéd felismerésének és leleplezésének rendszeres oktatásával kell kezdeni az újjáépítést, ehhez persze a tanárok/szülők felvilágosodottsága, kompetenciája és nem utolsó sorban türelme szükséges, annak a hite, hogy megéri tisztességesnek lenni, hogy a morális tartásnak legalább hosszú távon, nincs alternatívája.

Manipulált közéleti/politikai diszkurzusra, megvezetett választópolgárok torz képzeteire, nem lehet bizalmat fölépíteni. Márpedig a közbizalom meg, illetve visszaszerzése nélkül a demokratikus választási játszma csupa formális eljárás, üresjárat, éppen a dolgok lényegén nem változtat. Ilyesmi a jelenlegi helyhatósági választások előestéjén szinte abszurdumként, megnevetni való naivságnak tűnik, (ráérünk arra még?), majd talán 2020-ban, ha még esedékesek lesznek választások. És persze a korrupciós játszmák magasából tekintve 2024 sincs messze, és egy-egy emberöltő is oly rövidnek tűnik, csak maradjon addig még állam, szétlopni való közvagyon, és legalább importból származó formálisan demokratikus játékszabályok. Így indul a kampány és aligha kockázatos megjósolni: nyomában semmit sem fog tisztulni a közélet, és a DNA-nak jövőre talán még több dolga lesz, persze, ha el nem hallgattatják.