2015/06/02

Anastase (Roberta) - magyarul



Anastase (Roberta) – magyarul

A választói (köz)bizalom és hitelesség visszaszerzését tűzte ki célként a legutóbbi kongresszuson az RMDSz, ezért ildomos az azt követő politikáját ehhez viszonyítani. Politikai/közéleti értelemben (köz)bizalmat építeni állandóan új, és mindenkor kőkemény kihívás szakértők és politikusok számára egyaránt, különösen nehéz a helyzet akkor, amikor régi és rossz beidegződéseket – nevezetesen, amikor üres ígérgetéseken és etnonacionalista jellegű homályos jelszavak meghatározatlan közönséghez való eljuttatása jelenti a politikai kommunikációt – kell leépíteni és új stratégiákat kialakítani a helyükön. A kommunikációs technológiák, a közvetítési rendszerek – értsd, közvetlen digitális hálózatokon keresztül történő interaktív kommunikáció – világában, új kihívást jelent a politikai kommunikáció maga, hiszen demokratizálódik a politikai osztály és a választók kapcsolata, ez utóbbiak egyre inkább interaktív módon vesznek részt a játszmában, és nem pusztán passzív szemlélői a történéseknek. A politika gyakran bizonyos nemkívánatos információk elrejtéséről, elhallgatásáról is szól, viszont az internet korában nem könnyű a közönség feledékenységére és alulinformáltságára épülő populista szövegelést eladni: a net ilyenkor (instant wikileaks) leleplez, feleleveníti a kollektív memóriát, aminek egyébként is roppant hatékonyan működő tárházává (digitális arhívum) vált. Hatékony politikai kommunikáció pedig nem jöhet létre valamiféle dinamikus, és mozgosító vízió (legyen az ideológia, utópia, átfogó cél, stb. – és nota bene az állagmegőrzés, az őrizzük meg „eddigi vívmányainkat”, amivel az RMDSz és a kelemenizmus kísérletezik, egyik felsorolt rendszer kritériumait sem meríti ki, nem vízió! Ráadásul szembemegy azzal a politikai tettel, hogy önként távoztak a kormányból, kormányon ugyanis a szintentartás nem is jelentett volna feladatot, az előrelépés módozatairól lehetett volna tovább alkudozni: tetszettek volna kormányon maradni!), által nyújtott háttér nélkül, amelyre vetítve értelmet nyerhet, ami nélkül közönséges manipuláció csupán, mégpedig olyan, mely éppen a közbizalom leépítését/elvesztését és nem annak építését szolgálja. A bizalom ugyanis kétlábon jár, egyik terminusa a terv, a vízió, a stratégia, amihez képest bemérhető, amivel összehasonlítható a másik terminus, a politikai tett (a politikai kommunikáció, ebben az értelemben tett: beszédcselekvés!), a kettő közötti interakció, a célok követésében megjelenő következetesség és felelősségvállalás minősíti a politikai stratégiát és teszi hitelessé vagy hiteltelenné a politikusokat.
A kongresszust követő ötödik 7 után ismét politikai szónoklatokkal álltak elő a szövetség vezetői, a beígért “újratervezés” ugyan még várat magára, akárcsak a bizalomépítés és a “választók felé fordulás” legkisebb jelei teszik, viszont szófordulatokban és újabb “helyzetértékelésnek” mondott üres frázisok pufogtatásában nincs hiány. (Talán az elnök beharangozott amerikai útján fog ötletet és ihletet beszerezni a szükséges, és elodázhatatlan reformok, az újratervezés elindításához!).  Az önkritikus hang viszont ezúttal sem talált utat a nagyon gyéren benépesült gyűlésterembe, talán a távolmaradók – félházzal is jól elvolt az SzKT – lehettek volna egy reálisabb politikai önkép felvázolásának szóvívői, csak hát bokros teendőik éppen távol tartották őket Marosvásárhelytől. (Tudom, ezt is elhallgatják majd illetékesek, akárcsak azt, hogy a kongresszuson miért nem szavazott a küldöttek usque egyharmada?).
A 7végi SzKT legfontosabb célja az volt, hogy ügyvezető elnököt és elnökséget nevezzen ki és ezzel – nevében legalább, ha tartalmában aligha – visszatérjen a 22 évvel ezelőtti intézményi struktúrához, amit formálisan átneveztek Kelemen regnálásának kezdetén, most meg visszakereszteltek „lyánykori nevére”. (Egyszerű formalitás a dolog, nem csak azért, mert maradt a régi főtitkárság legénysége/leánysága, kiegészítve a pénzosztó személlyel, aki majd fidesz pénzeket zudít a területi szervezetekre – persze, ha lesz amit, hanem és elsősorban azért, mert ma már nincs igazi politikai vita, az SzKT az apparátus tagjaiból áll, ideológiai alapú különbségek és platform-viták helyett csupán lojalitásfelmutatás folyik az SzKT-ban, ezért a végrehajtók is csak bábuk, az igazi vezérek a SzÁT-ban üldögélnek). Csakhogy van egy kis gond a határozattal, melynek alapján szombaton kinevezték az új testületet, ahogy azt Caragiale mondaná „éspedig a leglényegesebb ponton”, mégpedig az, hogy akárhogyan is számoljuk, az éppen elfogadott szövetségi Alapszabály szerint érvénytelen a szavazás, hiszen az 53 igen szavazat, amennyit Kovács Péter és új/régi csapata kapott nem elég a sarkalatos határozat elfogadásához, ezért a szavazás érvénytelen! A levezetés nem nehéz, és akárki elvégezheti (a számok makacs dolgok!), kis odafigyeléssel. Az SzKT küldötteinek száma változó, viszont mindig legkevesebb 160 fős a testület[i], ebből összesen 76 fő vett részt a szavazáson[ii] (volt 2 érvénytelen szavazat is), közülük 53-an igennel és 21-en nemmel szavaztak az új/régi ügyvezető elnökre és csapatára. Márpedig az ügyvezető elnök és alelnökök sulyát tekintve, elvi alapon[iii], de az alapszabályzat szerint is[iv] a döntés sarkalatos, és ilyenkor a teljes SzKT küldöttséghez viszonyított többség szavazata dönthet, ami (sacc kábé, és) legkevesebb, 80-83 szavazatot feltételez!
Megőrizve a léptéket, olyasmi történt a szombati marosvásárhelyi SzKT ülésen, mint a néhai (pédélés) parlamenti elnök Roberta Anastase alatt, amikoris duplán számolták meg a szavazatokat, és ezzel egy a nyugdíjasokra hátrányos törvényt erőltettek át a parlamenten (az RMDSz azóta sem kommentálta az esetet, illetve botrányt!), az elnök és vezetőtársai. Ráadásul (feltéve, de meg nem engedve, hogy egyáltalán létezik) a rommagyar média ingerküszöbét el sem éri a történet, nekünk minden mindegy? A saját szabályok betartása sem fontos már a szövetségnek? Akkor miért a sok kirakatvita alapszabályzat ügyben, mire való a szabályzatfelügyelő bizottság (a hangzatos és zengzetes SzSzFB)? Botrányos műhiba, megengedhetetlen szabálysértés történt, melyet egy új SzKT gyűlés összehívásával lehet korrigálni, egyébként a bizalom feléledése helyett még azt gondolhatja a nagyérdemű, hogy maga a kelemenizmus a műhiba!


[i] Az SzKT tagok  mandátumának megszerzését, az összetételt a szövetség Alapszabályzatának Melléklete tartalmazza. Ez szerint egyenlő mandátummal rendelkező SzKT tagnak számítanak: a megyei/területi szervezetek által küldött tagok – 74; a megyei/területi elnökök – 27; parlamenti képviselők – 17; szenátorok – 8; megyei tanácselnökök és alelnökök, municípiumi polgármesterek – 11; ifjúsági frakció – 11; belső platformok és nőszervezet – 12; EP képviselők – 2; elnökök – 2; főtitkár/ügyvezető elnök – 1. Ez összesen 165 fő!
[ii] Problémás már az a kérdés is, hogy határozatképes volt-e maga a szombati ülés, hiszen az Alapszabályzat 49. cikkelyének 2. Bekezdése azt mondja: ”Az SzKT tagjai többségének a jelenlétében határozatképes”, ezért lett volna fontos az összlétszám tisztázása, még az ülés legelején, és a kvórum meglétének rögzítése!
[iii] Az SzKT sarkalatos határozatairól azt mondja az Alapszabályzat, hogy „alapvető és hosszú távú, a szövetség Programjából levezetett stratégiai döntéseket hoz” 51/2/a. Ez meglehetősen zavaros fogalmazás, viszont a józan értelmezés ilyen stratégiai döntésnek kell, hogy értékelje az ügyvezető elnök(ség) kinevezését, hiszen a legfőbb végrehajtó szervről (mini-kormány) és annak fejéről (mini-miniszterelnök) és tagjairól (mini-miniszterek) van szó. 
[iv] Van egy kis trükközés az alapszabályzatok szintjén az ügyvezető elnökség SzKT általi kinevezésének ügyében (is), t.i. az SzKT SzMSz-ében, vagy az Alapszabályzatban, nincs expresis verbis kimondva az, hogy sarkalatos határozattal kell a kinevezési határozatot meghozni (ami az összes SzKT tag többségét jelenti). Viszont  az Alapszabályzat 67. Cikkelyének 2. bekezdése kimondja, hogy az ügyvezető elnök visszahívásáról „az SzKT összlétszámának több mint a fele szavazatával dönt”. A tükörszabályozás elvének megfelelően tehát, logikus, hogy a kinevezésről is az SzKT összlétszámának több mint a felével lehet érvényesen határozni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése