Politikai kommunikáció reloaded?

Politikai kommunikáció reloaded?

/A politizálás kereteinek újrafogalmazása/

„Jó hír”, hogy a politikai szcénán, oly nagy a káosz, a parttalan és elvtelen tülekedés és kavargás, hogy az új elnöknek lehetősége van arra, hogy új(abb) rendet teremtsen a politikai káosz színpadán, de persze csak akkor, ha maga is nem süllyed bele a pártpolitikai csatározásokba és fellépésével tovább növeli a káoszt. Az új korszak beharangozott jelszavai: az utilitarizmus, a haszonelvű politizálás, a hatékony politikai cselekvés, valamint a korrupció megfékezése – mindkét irány mérvadó, és a politikai folyamatok tekintetében helyes. Viszont, paradox módon, úgy tűnik, hogy nem azok a politikai formációk, akik jobboldalinak mondják magukat (sőt, „liberálisnak”, bár valójában nemzeti populárisok, vagy populisták), és akik – formálisan – Johannis mögött álltak vállalják fel, hanem a Ponta-féle szociáldemokraták azzal, hogy konkrét szabályozási javaslatokat és lépéseket ajánlanak a korrupciós hálózatok felszámolására, és egyre nyilvánvalóbban elhatárolódnak saját korrupció-gyanús tagjaiktól, a helyi kiskirályoktól. Semmi ilyesmit nem látni, sem a „jobboldal” kisebb-nagyobb arctalan politikai alakulatainál, sem pedig az éppen ellenzékbe kérenzkedő RMDSz háza táján. Az sem kizárt, hogy Johannis legfontosabb szövetségese a most éppen kétharmados parlamenti szavazattal beiktatott soron következő Ponta-kormány lesz, még akkor is, ha olyan pártcsökevényekkel, meghatározhatatlan identitású formációkkal (PC, UNPR) és protopártokkal (PLR), illetve kisebbségi képviselőkkel sikerül a kormányt megtartani, amelyeknek léte teljes egészében a kormányzati részvételük függvénye. A romániai politikai mezőny aktuális állása szerint az új politizálási stílus (frame, regiszter, vagy paradigma!) leglényegesebb eleme az elvi-, és egyre növekvő mértékben gyakorlati antikorrupció, és a politikai osztály, különösen pedig a megválasztott elnök hitele és legitimitása ennek a küzdelemnek, és a reális eredményeknek a függvénye. A közvélemény egyre nagyobb mértékben tekint a korrupcióra, mint a legnagyobb gondra, mely szétszabdalja, eltéríti és egymás ellen kijátsza a politikai mezőny szereplőit, és eltorzítja, pusztán formálissá teszi, a demokráciát. Egyre többen tekintik pozitív fejleménynek a korrupcióellenes ügyészség (DNA) határozott fellépését a nagyhalak ellen, paradox módon a Băsescu-éra azzal teljesedhet ki mégpedig pozitív irányba, ha végül az elnök és legszűkkörűbb klientúrája (mindenekelőtt a „szőke ciklon”) ellen is vádat emelnek, ez utólag hitelesítheti Băsescu mindeddig kétes, független igazságszolgáltatásért folyó és a korrupcióellenes politikáját! (Gyakori, hogy olyan személyek, politikai kommunikátorok is hitelesnek tűnhetnek, akik ugyan nem „jó emberek” az arisztotelészi értelemben, és nem is különösen erkölcsösek, viszont, mert nem fűzödik érdekük, ahhoz amit képviselnek, illetve maguk ellen beszélnek, hitelessé lesznek a hallgatóság szemében – Pratkanis-Aronson!)

Mindenesetre az összes színen levő politikai formáció közül az RMDSz kormányozta magát a legfaramucibb, ellentmondásosabb, és kilátástalanabb helyzetbe. Ma az úgynevezett, olyan amilyen (bár pontatlan és jószerével illegitim módon létező) „baloldal” identitását, legalábbis tájékozódásának keretét a kormányzás, illetve kormánypártiság adja, és ugyanígy az ú.n. (szedett-vedett) „jobboldal” identitása a parlamenti ellenzékiséghez kapcsolódik. A rommagyar politikai mezőny nem része ennek a politikai szcénának, sem nem kormánypárti, sem nem ellenzéki; a szövetség önként kilépett a kormányból, de rögtön megszavazta az új kormányt ez egyfajta paradox bizalmatlansági indítvány sajátmaga ellen, úgy, hogy miután kijelentik, hogy Heraus mit uns, azután ennek semmiféle személyi következméye nincs!; viszont a szövetség mai állapotában az újonnan választott elnök meghirdetett elveinek, az utilitarizmusnak és a korrupció-ellenességnek sem képes megfelelni. Ráadásul, az a tévesen kijelölt „új”, nagyon szűk politikai keret – nevezetesen az autonómiázás –, melyet a szövetség és az alig lélegző aprópárt, valamint a nagyhangú SZNT kampányba vitt, csúfos kudarcot vallott – jól tükrözte ezt az a halovány részvétel, amit az MPP szentgyörgyi „utó-autonómiázó” (rosszul sikerült after-party) december elsejei összegyűlése mutatott. Az autonómiázásnak sem gyakorlati haszna, sem hitelessége, vagy bizalomerősítő, és végül mobilizáló hatása sincsen: szűkre méretezett keret és etno-nacionalista politikai paradigma, konzervpolitika, mely frusztráltságot és kolletktív kiábrándulást hordoz, csupán ilyesmit ígér.

A szövetség saját politikai döntésmechanizmusai, és téves határozatainak a foglya, és egyáltalán nem képes a szavazói elvárásokra figyelni, azokat sem megjeleníteni, sem pedig képviselni, de még csak felfogni sem képes. A SZÁT bizalmatlansági indítványt kezdeményez saját kormányzati szerepvállalása ellen, anélkül viszont, hogy a személyes felelősségek kérdését felvetné, aztán az SZKT ezt az indítványt, ismétcsak a felelősök kérdésének megvitatása és kiderítése nélkül, szinte egyöntetűen elfogadja. Márpedig bizalmat újraépíteni, olyan elnökkel és politikai alelnökkel, aki jó féléve mióta vélt „skizofrén” helyzetére való válaszként lemondott (aztán mégsem, aztán...) miniszterelnök-helyettesi posztjáról és azóta folyamatos az ámokfutása, biztosan nem lehet. Felelősség terheli az elnököt és vezérkarát, no meg a székelyföldi kiskirályokat azért is, hogy a kampányt az elhibázott (RMDSZ-től eddig szokatlan pongyolasággal megfogalmazott, pontatlan, és ellentmondásos autonómia-tervezetre) autonómiázásra építették. Azután, egy mandátuma végéhez közeledő politikai vezér szájából a reform felemlegetése, a megújulás szükségességének hangoztatása, úgy hangzik, mintha kavicsot rágna fogai között: teljességgel hiteltelen. A hitelesség visszaszerzéséhez, a bizalom újboli felépítéséhez új politikusokra és új politikai kommunikációra van szükség, helyzetünkben pedig elengedhetetlen, hogy az új vezetők semmiféle korrupciógyanús ügyletben ne legyenek érintettek.

Most, hogy az RMDSz megszavazta az új Ponta-kormányt a parlamentben nagyon úgy néz ki, hogy úgy értették félre a szavazóik üzenetét, hogy a balhét – az igazi felelősök, az elnök, az alelnök (valamint közvetlen politikai klikkjük), és mindenekelőtt a székelyföldi kiskirályok helyett – Hegedüs Csilla és Korodi Attila (ex-)miniszterek, kell elvigyék. Ők – természetesen – ártatlanok a kialakult helyzet-, és a többszörösen rossz döntések miatt (ráadásul két szakmailag felkészült és feddhetetlen politikusról van szó). Ennek a félreértésnek és manipulációnak végzetes következményei lehetnek, és ameddig nem kerülnek meg az igazi felelősek, nem léphet tovább a szervezet, minden bizonnyal bedől, és ezzel egy szakasz lezárul a rommagyar politikatörténetben.