Elnökválasztási kampány reloaded: a Ponta-Tăriceanu tandem
„Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak valaha volt vagy valaha
lesz ..."
Marcus Aurelius
Nos, úgy tűnik a politika színpadán
zajló idő – legalábbis annak román- és kampánybeli változata – valóban körkörös,
a Băsescu-korszak leírt egy kört, és végéhez érkezve ott tartunk, mint tíz éve,
és ha minden jól megy Tăriceanu újabb lehetőséget kap a miniszterelnökségre,
csak most a Ponta-Tăriceanu tandem kezdheti az új ciklust.
A magam részéről taktikus, a
politikai kommunikáció szabályainak megfelelő – a politikai mezőny működési
módozatait tekintve „ésszerű” (ne feledjük, a racionalitásnak, Max Weber óta tudjuk,
több formája lehetséges) – és következetes, még pontosabban hiteles, ugyanakkor
jól időzített politikai akciót hajt végre, valamint a román politikai mezőny,
annak szereplői, és a közvélemény jó ismeretéről tesz tanúbizonyságot Tăriceanu,
amikor Băsescu újboli felfüggesztését javasolja, illetve tűzi napirendre. („Smart
guy”, mondanák a liberális politikusra, angolnyelvűek.) Azért jó kampánytéma a
népszerűtlen elnök felfüggesztése ebben a pillanatban mert tematizálja a
közbeszédet és polarizálja a mezőnyt, érdekes, a választókat mozgósító és
állásfoglalásra késztető szüzsé. A volt miniszterelnök gesztusa következetes,
hiszen sem ő sem Ponta nem mondta fel a szociálliberális koalíciót
(emlékezzünk, a jelenlegi kormányprogram a 2012-ben, a koalíció által elfogadott
program), mint ahogy hiteles Tăriceanu elnökellenessége is. Az Antonescu-féle
politikai ámokfutás – amivel megszüntette pártja liberális jellegét és
összeállt a „fő ellenséggel” az egykor Băsescu pártjaként ismert PDL-vel –
teszi, hogy ma Tăriceanu a következetes, és (apropó a politikai „árulás”
relativizmusa) a volt liberális elnök az áruló szerepében tűnik föl. Fölerősíti
ezt, hogy a politikai káoszban, a legelemibb következetesség, egy apró
kiszámított taktika is, olyan szalmaszál lehet melybe a választók nagy tömegei
kapaszodhatnak bele, még pontosabban az a kis csutak lehet, mely a nagy
szekeret borítja. A felfüggesztés procedúráinak beindítását követően Tăriceanu
előtt több – és pardox módon mindahány nyerő – forgatókönyv áll. Választhatja
azt, hogy tovább megy az elkezdett úton és visszalép az elnökjelöltségtől, ekkor
jó esetben ideiglenes államelnökként „vezényeli le” a kampányt, úgy, mint
szinte biztos miniszterelnök várományos. Ebben a hiposztázisban akár az is
megeshet, hogy Ponta már első fordulóban nyer, hiszen a szavazók usque
nyolcvan százaléka Băsescu ellenes. Vagy marad elnök-jelöltnek és a két forduló
között bejelentik miniszterelnök-jelöltségét (ha nem kerül második fordulóba!)
és azt, hogy szavazatait Pontára testálja, aki biztos befutó. De az is
megeshet, hogy nem viszi(k) végig a felfüggesztés összes lépését, mondjuk
húzzák-halasztják a parlamenti szavazást, viszont akkor is defenzívába szorítják
a Băsescu-párti ellenzéket (és ide sorolódik az RMDSz is!), a teljes kampány
idejére. Abba a legtöbb 15%-os népszerűségi mezőnybe száműznek mindenkit,
melyet az elnök személye határol be, és ahol Johannis arra kényszerül, hogy
Udreaval mérközzön meg a második fordulóba jutásért, mégpedig egyre fogyatkozó eséllyel, hiszen a „játékos elnök”
kiválasztottja a „szőke ciklon” és nem ő. Az elnök cinikus és gyalázkodó
diskurzusa, mellyel magát védeni kényszerül egyre végletesebben megosztja a
mezőnyt, és lehetetlenné teszi a megveszekedett pártfogó körén kívülről szerezni
szavazatokat, márpedig, a jelenlegi helyzetben, ez vesztes stratégia. A volt
miniszterelnök gesztusa nemcsak az ellenzéket osztja meg hanem ugyanakkor üzen
az Antonescu-t követő mára már populárissá lett egykori liberális tábornak, és
nemcsak a pártvezéreknek, hanem a szavazóknak is. A Băsescu-ellenesség sokat
hozhat az új reformliberális párt konyhájára, ebből a szavazókörből. Ugyanakkor
Johannis könnyen faképnél maradhat, egyszerű epizódszereplővé minősülhet, aki
legfennebb a „kampány előtti kampány”-ban szerepelt, főként miután bírósági
úton is megkérdőjelezték pártelnöki tisztségét, szemmel láthatóan, még csak nem
is érti mi történik körülötte!
A politikai mezőny struktúráját
tekintve, nem Tăriceanu gesztusa cinikus, hanem azoké, akik azért
jajveszékelnek, hogy jaj, micsoda csúnya kampányfogás az elnök újboli felfüggesztése.
Urak/hölgyek, tessenek észrevenni kampány van, ilyenkor, aki tematizál az nyer,
ráadásul a rosszul strukturált politikai mezőnyben a „böszizmus-antiböszizmus”
még mindig vízválasztó. És miért
is lenne céltalan a leköszönő elnök viselt dolgainak megvitatása/büntetése
az újabb elnökválasztási kampányban? Miért lenne, az elszámoltatás, és esetleges
pellengérre állítás illegitím? Miért nem használható arra a kampány, hogy
kimondassék: ilyen és ilyen elnököt többet nem akarunk, és ezzel azt is
jelezzük, hogy milyent akarunk?
És nem mellesleg a bejelentést
követően, és az elsietett reakció miatt, légüres térben mozog(nak) a magyar
jelölt(ek) is, hiszen a felfüggesztés téma eltereli a figyelmet a nacionalista
diskurzusokról – jöjjenek azok bármelyik oldalról. És ezáltal sem az SzNT „radikális”
(sic!) autonómia-tervezete, melyet Szilágyi Zsoltnak kölcsönöztek, sem az
álszemérmesen be nem mutatott (talán majd a kampánnyitón tervezték ütős
igehírdetésnek), de kiszivárogtatott n-edik
RMDSz autonómia-tervezet nem lesz téma. Az elnök felfüggesztése megosztja a
rommagyar szavazókat is, vagy más szóval – és az előzményeket tekintve, amikor
főként a székelyföldi kiskirályok távolmaradásra bíztatták szavazóikat az elnök
múltkori felfüggesztésekor, ezzel védve kedvenc elnöküket, ez a legvalószínűbb –
demobilizál. Következésképpen az autonómia-mantra méregfoga ki lett húzva, a
magyar jelölt(ek?) is a "böszeszkupártiak" sovány százalékain osztozik a "szőke
ciklonnal", és a "nagyromán némettel", valamint csatolt részeikkel együtt. Van
kockázat, hiszen, ha Kelemen Hunor 3,25% alatt teljesít, azaz a magyar szavazók
arányának felét sem teljesíti, az politikai bukás lesz még akkor is, ha másként
kommunikálják majd.
A bejelentett kampánystratégia
sikeresnek ígérkezik, az új Ponta-Tăriceanu kettős, nagy valószínűséggel győzni
fog, bezárul egy kör, és ha Tăriceanu újra miniszterelnök lesz, biza újra nagy tumultus
keletkezik a damaszkuszi úton!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése