Szíverősítőt
Kelemennek![i]
Káoszt teremteni a politikában,
felrúgni a már-már megkövesedett viszonyokat és „új” rendet teremteni a régi
rend romjain olyan eljárás, mely az erősnek kedvez, annak, aki el tudja
hitetni, hogy ő a rendteremtő. Ezzel az eljárással viszont csak akkor lehet
és érdemes élni, ha biztosak vagyunk abban, hogy – stílusosan és képletesen szólva
– az „erő velünk van”, ha tudjuk, hogy
ellenőrzés alatt tartjuk a folyamatokat. Ebben az esetben viszont a „gyengeség jeleinek”
felmutatása azt szolgálja, hogy egy következő körben győztesként térhessen
vissza a rendet felforgató, hogy ő legyen az, aki stabilizál, aki uralja a
káoszt. Ezzel az eszközzel viszont nem lehet túl gyakran élni, és ráadásul nagy
kockázattal jár ennél az eljárásnál a minden, a hajszálpontos helyzetfelmérés
és a másodpercre pontos időzítés. Ilyen
módon járt el Băsescu többször is a közelmúltban – emlékszünk még a „Dragă
Stolo” címmel eljátszott könnyes melodrámára, mellyel elnökjelöltségét, egy
vesztettnek látszó helyzetben kierőszakolta, és végül a választást megnyerte?
Vagy amikor kormányválságokat robbantott ki, hiszen biztos volt benne, hogy az
új kormány kinevezéséig, a viszonylagos stabilitás létrejöttéig ő uralja a
mezőnyt, addig övé a hatalom, stb. – sikeresen tette. Ellenpéldaként a Crin
Antonescu ámokfutása kínálkozik, amikor ő próbált világra szóló
felfordulást okozni azzal, hogy kilép a koalíciós kormányból, viszont Ponta
percek alatt új/régi szövetségest talált. Nem volt nehéz, hiszen a választásokat
követően hagyott egy kiskaput az RMDSz fele, nem, vagy csak ímmel-ámmal,
illetve esetenként játszotta ki a „magyar kártyát” – és az álliberális vezér,
pestiesen szólva, dobott egy hátast, faképnél maradt, és magával rángatta pártját,
meg az amúgy ártatlan (NB ártatlannak lenni a politikában szinte szinonímája a
balekségnek, az ilyeneket labdába rúgni sem engedik!) Johannist is. A
kisebbség, a gyengébbek soha nem élhetnek a politikai káoszteremtés lehetőségével,
rendezhetnek felfordulást, próbálgathatják zsarolóképességüket, de a krízis nem
segíti őket sajátos céljaik elérésében. Erre a helyzetre érvényes igazán a mondás:
„Kard által vész mind, ki kardot ragad”, itt a győzelemhez nem elég erősnek
látszani, itt erősnek is kell lenni, és talán mindenek fölött türelmesnek. Úgy
is fogalmazhatnék, hogy a kisebbség számára a racionális kompromisszumok útján
kívül semmilyen más út nem járható, az acélidegzet, és az egyensúlyozás
művészetének elsajátítása, a kisebbségi politikusok számára kötelező. A most
kialakult (mini)kormány válság lehetőségének felvetésében – a fentebb vázolt,
és végső soron az erőviszonyok függvényében alakuló helyzetben – a rommagyar
szövetség újfent rosszul jelölte ki közvetlen céljait és prioritásait. Röviden
értékelve a helyzetet: ma „nincs helyzet”! A parlamenti erőviszonyok zavarosak,
könnyen meglehet, hogy Ponta uborkaszezonban új kormányt képes beiktatni a DáDi(k) és a többi
kisebbség, no meg a volt liberális átállók szavazataival – következésképpen, a
mi oldalunkon a pofáraesés. Kivonulni a miniszteri, államtitkári, stb., alig
betöltött kormányzati pozíciókból anyagi csőd nemcsak a szervezetnek, hanem
az önkormányzatoknak, és végső soron az egész közösségnek – következésképpen, a
mi oldalunkon a pofáraesés. Elnök-jelölési és választási láz forrong, a nagy
helyezkedésben aligha fogják észrevenni az RMDSz dacos és büszke kivonulását a
kormányból – következtetésképpen, a mi oldalunkon a pofáraesés.
Kormányból való kilépéssel
fenyegetni ma csak a visszájára sülhet el, és a nyomában keletkező veszteség korántsem csak presztízs-, illetve
imidzsveszteség (jó hírnév? az meg már rég nincs a hét határban), ilyesmiket
veszíteni a politizálás velejárója, előkalkulált ára a politikai karriernek.
Ezért a szövetségi elnök bejelentése, hogy „nem tudja elképzelni a kormányzati
részvételt, mert személyesen tudathasadásos állapotba került” csupán rossz
idegzetre vall, politikai szerepéből való kiesésre, pihennie kellene (esetleg
vissza is vonulni?), azt hiszem. Bedobni a törölközőt, azért mert a Minority SafePack
(Európai Kisebbségi Kezdeményezés) hosszan tartó, kétes kimenetelű és
legfennebb presztízs-nyereséggel kecsegtető perében a kormány és a szövetség
fel- és alperesi viszonyba keveredett, több mint bűn, politikai hiba lenne! A
skizofrén helyzetek, és a politikusi paranoia létrejötte, abban a romániai
politikai mezőnyben, ahol senki nem az aminek látszik, sőt, annak az ellenkezője
sem, és ahol, ahogy azt Dr. House mondaná: „Mindenki hazudik”, napi rutin.
Mint ahogy politikai hiba volt
önmagában a kormányból való kilépés lehetőségének a felvetése, olyan zsákutcába
való önkéntes behajtás, mely szűk a gondmentes visszaforduláshoz, amelyből
kihátrálni viszont energiát és idegeket von el fontosabb ügyektől. Az adott
helyzetben, a több szinten és témában alkalmatlanságát fényesen igazoló (lásd
egyéb ügyeket is, többek között az új Konzuli hivatalok megnyitásának problémája)
külügyminiszter leváltásának, vagy legalábbis egyfajta kormányon belüli felügyelet
alá helyezésének, és minden kisebbséget érintő kül- és belpolitikai ügyben, előzetes
konzultációnak a követelése, stb. igencsak kívánatos lett volna, illetve lenne.
Az elnök-választásnak – meglehet, de egyelőre nem biztos – második fordulója is
lesz, a szövetség zsarolási potenciálja ebben rejlik, ezt kellene ésszerűen
kihasználni, ellenzékből ez sem fog menni: egy komoly téttel rendelkező
politikai haborúban, a vesztes oldalára állni, sem most, sem máskor nem
kifizetődő dolog, no meg, azt követően, ki vállalja majd a felelősséget? Nagyon
beszűkült a politikai mainstream fantáziája, eluralkodni látszanak az etno-nacionalista
ködképek az agyakon, dúl-fúl a türelmetlen szimbolikus-, és presztízs-harc, és
lankad a józan ész, a gyakorlati politizálásnak (issue based politics) egyre
kevesebb a keletje. Azért maradhatott még a tibódi Csaba királyfi új szobrának
tövében némi oroszhegyi szilvórium, ajánlom a szövetségi elnöknek – így
szénacsináló időben is – szíverősítésre, félnie nem kell, mértékkel fogyasztva,
jót tesz!
[i] Személysebb hangvételű a mai jegyzet, mert
az RMDSz-elnök személyes hangulatának, tudathasadásos állapotának
tekinti a kialakult faramuci, politikai és kormányzati válsággal fenyegető
helyzetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése