Háttérmozgások, láthatatlan kezek

Háttérmozgások, láthatatlan kezek

Ma még nem látni az elnökválasztási kampánystratégiákat, a mezőny még forrong, a szereplők helyezkednek, illetve még válogatás és háttéralkudozás folyik a potenciális jelöltek felől. A rommagyar politikai formáció máris kilőtte összes tartalék töltényét: a szövetségi elnök nemcsak feltárta potenciális és virtuális tartalékait, még a parton megfulladt – természetesen politikai értelemben –, és szinte teljesen lenullázta esélyeit. Kelemen Hunor jelölése az adott körülmények között pótcselekvés, és mindjárt igyekszem megmagyarázni, hogy miért gondolom ezt.

A romániai politizálás általános keretének, ha úgy tetszik egymásra tevődő burkainak és tektonikus mozgásainak értelmezése nem könnyű feladat, mindenik rétegben a legkülsőbb világpolitikai/geopolitikai héjtól, a legbelsőbb pártpolitikai szcénákig, minden szinten változások és alig követhető mozgások vannak.

A maláj személyszállítógép lelövésével az ukrán válság új szakaszához érkezett, és minden jel egy új „hidegháborús” korszak beköszöntését előlegezi meg. A putyini Oroszország egyre inkább elszigetelődik, a régi kétosztatú világrendszert évtizedekig éltető politikai reflexek és ellenségképek, a veszélyes és zsarnoki Kelet, valamint a dekadens és egoista Nyugat képei újra felerősödnek, és nyomukban – minden bizonnyal – a fegyverkezési hajsza is feléled. Mintha mi sem történt volna az elmúlt negyedszázadban, csak néhány Kelet-európai országnak sikerült kiszabadulnia az orosz medve karmai közül, és átállni a Nyugati „világhoz”/katonai tömbhöz. A veszélyes, már-már katonai, vetélkedés az új Kelet-Nyugat határok kijelöléséért folyik, „a befolyási övezetek újrafelosztásáért” – ugye milyen ismerős ez a megfogalmazás, egy másik korból? Paradox, hogy ne mondjam perverz módon Románia akár nyerhet is a megváltozott geopolitikai helyzetből, hiszen jelentősége megnőhet, közelsége a konfliktus-zónához és az új limeshez, gazdasági prosperitást és odafigyelést eredményezhet, a hadászati ipar és annak horizontális iparágai újabb impulzust kaphatnak, jelentős tőkeinjekciót és ultramodern technológiákat telepíthetnek az országba. A kontextusban az sem lényegtelen, hogy közben  Magyarország, az elhibázott, de kiváltképp rosszul időzített keleti nyitással veszít jelentőségéből, sőt marginalizálódik az EU-n, és a NATO-n belül is, elszigetelődik Romániához és Lengyelországhoz képest is. A közelgő elnökválasztás egyelőre eltakarja, fölülírja a geopolitikai prioritásokat, viszont Magyarország rossz geopolitikai pozicionálása eszköztelenül hagyja a határontúli magyar szervezeteket, ami a külpolitikai témakört illeti. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy sem a magyar álláspont, sem a környező országok egyértelműen oroszellenes álláspontja nem hangoztatható konfliktus nélkül: téma lelőve.

Azután a román politikai mezőnyben – annak minden forrongása ellenére, és az esetleges meglepő fordulatokat, árulásokat, szakadásokat, stb. figyelembe véve is – Ponta győzelme egyre inkább körvonalazódik, nincs is igazi kihívója, és rövid az idő a választásokig az ellenzéki stratégiaváltásra. Ha nem az első fordulóban nyer a miniszterelnök, akkor a második fordulóban Johannissal fog megméretkezni, jön az etnikai szavazás, és biztosan nyerni fog. Meggyőződésem, hogy ez a forgatókönyv lesz a reális, hiszen a két forduló közötti időszakban kijátszandó „nemzeti kártya” perdöntő lesz a végső győzelem szempontjából, így amennyiben Ponta-Johannis mérközés lesz, a kimenetele nem lehet kétséges, és nem lesz szükség „mérleg nyelvére” – „román” győzelem fog születni, papírforma szerint.

Azok a politikai tanácsadók és legfőképp kibicek, akik azt sugallják, hogy az adott helyzetben, az első fordulóban a rommagyar jelöltre leadott szavazatok a második fordulóban – alkut követően – értékesülnek, félrevezetik a politikusokat és a közönséget. Márcsak azért is, mert az első fordulós szavazatok nem „szabadon felhasználható” és értékszabatos zsetonok, nem politikai alkuban biztosan beváltható érmék: a szövetség nem kontrollálja a voksokat (ezt két megelőző választásokkor tanúsított választói magatartás is igazolja), szinte lehetetlen lenne Pontára szavaztatni a rommagyarokat. Ami ennél is rosszabb a „mérleg nyelve” vízió azért sem működik, mert azon is túl, hogy már egyik román párt sem hisz benne, valójában a szavazási matematika sem támogatja. És itt jön a belső rommagyar politikai válság magja, Kelemen minden valószínűség szerint a potenciális magyar szavazatok felét lesz képes hozni (nota bene: kétezerkilencben is csupán 3.8%-ot szerzett!), ez pedig tovább erodálja, amúgy is minimálszinten tengő-lengő maradék autoritását, és politikusi hitelét. Miért? Elsősorban, mert üzenetei langyosak lesznek, olyan zsákutcában manőverez, mely lehetetlenné teszi az éles és ütős üzenetek megfogalmazását. Félig-meddig kormányon, félig-meddig ellenzékben, nem is lehet ez másként: skizoid helyzete nem múlt el, sőt a kampányban még fölerősödhet. Másrészt pedig a rommagyar szavazók szeretik hasznosnak és értelmesnek látni voksaikat és biztosan tudják: magyar jelöltnek nincs esélye elnöknek lenni; ezért részben távol maradnak, részben átszavaznak esélyesnek gondolt jelöltre. Nevezetesen Johannisnak van jó esélye magyar voksokat szerezni, már az első fordulóban. Harmadszorra pedig, ne feledkezzünk meg a rommagyar belső ellenzékről sem, aki, nyíltan vagy burkoltan, Kelemen ellen fog kampányolni. Most nem lennék Kelemen Hunor kampánystratégája, alaposan főhet a feje.

És ami szintén nagyon valószerűnek látszik a jelenlegi kormányfelállás csak karácsonyig tart, a politikai mezőnyt alaposan átrajzolja az elnökválasztás eredménye, ezért a miniszterelnök helyettesi és kultuszminiszteri bársonyszék körüli huzavona szintén csak időtöltés, gyakorlati jelentősége, sőt még politikai tétje sincs: nyári szórakozás.

A (még) szövetségi elnök, Kelemen Hunor, elnökjelöltsége semmi jóval nem kecsegtet, nem hoz(hat) semmiféle többletet, sem a szövetség, sem a rommagyar szavazóközönség számára, viszont további hátrányokat eredményezhet, ha rosszul kampányol, és főként, ha a gyengekezű politikus, rosszul szerepel. Vajon a háttéremberek már el is engedték a kezét, vagy csak sakkvakság áldozata? Az idei forró télen lesz válaszunk a kérdésre.