Balra át?

Balra át?

Mai Rádiós-jegyzetem 

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=71456%3Amagyari-nandor-laszlo-balra-at&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

A régiónkra és országunkra jellemző későn jött, de vonásaiban “korai” kapitalizmus, na meg a szintén megkésett “új demokrácia” politikai építménye furcsa alakzatokat és még furcsább közszereplőket hozott reflektorfénybe az elmúlt két évtized során. Nálunk a  politikai mezőny leginkább egy korcsolyapályához hasonlatos, melyen az aktorok ide oda csúszkálnak, hol jobb, hol meg baloldalt ütköznek a palánknak és váltanak hirtelen kanyarulattal irányt. Az így előadott balettkorcsolya kürjét pedig – gyakran az is megesik, hogy idegen forgatókönyvírók jegyzik, mint a legutóbbi politikai és legitimaciós válság alatt –  csak fül után ismerik, illetve követik a korizók. Időről időre láthatatlan kéz billenti meg a pályát és aztán mindenki egyirányba csusszan, még akkor is, ha közben torkaszakadtából órdítja, hogy ő a másik pólus fele tart. Magyarán a politikai palettán szereplő pártoknak nincs igazi beágyazottsága, a politikusok szemében pedig „a pénz értékesebbé vált az ideológiai elkötelezettségnél”. Ezért ne legyenek illúzióink, bárki is kerüljön hatalomra, a választásokat követően: a fölös hatalomvágy – aki hatalmon van, az automatikusan vissza is él hatalmával –, a mindent fölülíró kapzsiság következtében a hatalmon levő pártok nem a közjó érdekében, hanem saját csoportjuk (klánjuk, klikkjük, klientúrájuk) érdekében használják majd a hatalmat.

Most éppen a “jobboldaliság” dívik, miközben a pártpreferenciák egész nyilvánvalóan balra húznak. Különös interregnum, ami a kormányváltást követően kialakult, hiszen a balliberális koalíció máris hatalmon van legfennebb, mintha ők sem lennének ennek tudatában: tipikusan ellenzéki pártokként viselkednek. Persze, Băsescu és az általa megszállt intézmények viselkedése pontosan ebbe a szerepbe taszítja őket, miközben a parlamenti ellenzék észlelhetetlen és tovább párolog. És közben mindenki a decemberi nagy megmérettetésre gyúr, élesednek a kardok, készülnek a revánsok. A balliberális politikai formáció győzelmére mérget vehetünk, ezért is aktuális egy tekintetet vetni erre a térfélre.

Az tehát a kérdés, hogy létezik-e a román politikai színpadon valamelyest is hiteles baloldal, akkor amikor az egyenlőséget értékelni, az elesettek pártján lenni, kommunista maradványnak cimkéződik régiónk-szerte? S továbbá, feltéve, de meg nem engedve, hogy alkalmasint létezik, akkor merre kellene azt keresnünk? Miközben tudjuk, hogy a román, baloldalinak mondott szociáldemokrata párt (PSD) minden erőfeszítése ellenére sem tud utódpártiságától megszabadulni, nem képes átlépni Iliescu és Năstase hosszú árnyékán, az ügyeskedő és korrupt politikusok tucatjának kétes ismertségén és közutálatnak örvendő negatív imidzsén. A modern baloldaliság helyett lényegében az átmenetben meggazdagodott – jellemző módon nálunk a szocialisták privatizáltak, illetve hordták szét a közvagyont - és a megelőző rendszerben szerzett pozícióit máig megőrzött poszt-nomenklatúra pártja maradt. Ezért nem sok köze van az egyenlőség és szolidaritás eszméihez, különösen nem szakpolitikai kérdések megfogalmazásakor, ahol álláspontja inkább populista, mint szocialista. Aztán az sem világos, hogy a reváns-, meg Băsescu ellenesség szellemén kívül, egyáltalán milyen politikai meggondolásból, miféle közös projekt alapján szövetkeztek a liberálisokkal. Mert például a progresszív adózásról, egyik méltán hangoztatott követelésükről, szövetkezést követően, azonmód megfeledkeztek, vajon nálunk a baloldal is jobbra húz, vagy már senki nem tudja, merre van az arra? A posztkommunista, régi vágású szociáldemokrata pártnak semmi köze az újbalos radikális mozgalmakhoz, sem kapitalizmuskritikája, sem szegényeket megsegítő-, sem kisebbségeket integráló politikája, sem militáns társadalmi egyenlőséget követelő filozófiája, sem nőpolitikája, sem, sem … és még hosszan sorolhatnám, mi mindene nincs neki.

Másik kérdés meg az, hogy az immár szitokszóvá züllesztett liberális (más kontextusban szabadság-szerető) jelző illik-e még politikai pártra mifelénk? Vajon a liberalizmus összenőhet a baloldallal, milyen filozófiai alapjai vannak tehát az új koalíciónak? Minden esetre a román nemzeti liberális párt (PNL) elsősorban nemzeti (nacionalista, sőt kisebbségellenes), másodsorban a gazdasági (neo)liberalizmus híve, illetve harmadsorban – politikai értelemben – konzervatív-liberális. Ráadásként az utóbbi időben, afféle menedékjogot ad, kétes előéletű, többé-kevésbé korrupt és elhasználódott politikusoknak. Nem sok köze van ahhoz a szabadságeszményhez, az emberi jogok mélységes tiszteletéhez, stb., melyet a hitelesen liberális pártok központi értékként tekintenek.

Egészen biztos, hogy lesz balra át a politikában, csak az nem világos, hogy hoz-e ez bármiféle pozitív változást a közelmúlthoz képest? A politikai inga nagyon kis amplitúdójú, a személyes leszámolások, kicsinyes bosszúk és dölyfösségek, piti összeférhetetlenségek, álbarátságok és apró affinitások vezérlik a politikusokat: nincs igazi politikai filozófiája egyetlen pártnak, vagy formációnak sem. Balra megyünk, mert jobboldalt voltunk, na és?