2012/09/18

Forgatókönyvek



Forgatókönyvek

Mai Rádiós-jegyzetem 

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=70526%3Amagyari-nandor-laszlo-forgatokoenyv&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Abból a meggondolásból ajánlom az alábbi eszmei kísérletet, hogy feltételezem, a józanésznek (common sense) és a közérdeknek, valamint a közjónak (common good) – persze, ha már minden más meggondolás csődöt mondott, mondanák a cinikusok – ott kell állnia minden ésszerű politikai latolgatás hátterében, alapjánál a politikai kompromisszumok és kommunikáció folyamatának. Nem ajánlom azoknak, akik érzelmi alapon, valamiféle elfogult nemzeti hagymázzal megkent vágyálom (wishful thinking) lelkes- vagy képmutató megszállottjai, legyenek bármilyen nagy számban is jelen a közbeszédben és a politikai kommunikációban.

Különös demokráciát „építő” ország vagyunk. Négy éve, mintegy 7.2 millió szavazó választott parlamentet (és szenátust), három éve mintegy 5.2 millió szavazó választott – nagyon gyanús körülmények között, „a külföldi szavazók voksaival” – és ültette nyakunkra az elnököt, most 7.4 millió ellenszavazat sem volt elég leváltani. Ez kétségtelen bizonytalanságot hoz a képbe. Vajon ki lesz az, aki kormányt alakíthat karácsonykor?

Ismét jönnek a választások és az azokat megelőző kampány. Ami az általános helyzetet illeti, amelyet most egy látszólag bonyolult képlet jellemez, akárcsak a teljes politikai csatateret, nagyon gyorsan leegyszerűsödhet. Mondom a jelenlegi komplexitással szemben alighanem – leszámítva a félig-meddig demokratikus és pluralista 1992-es választást - a poszt-szocialista éra legvilágosabb képlete fog előállni azzal, ha a szociál-liberális oldal (USL) elsöprő győzelmet fog aratni, sőt a „toxikus” kétharmad megvalósulása is lehetséges kimenetelnek ígérkezik.

Miről és milyen formában lett volna előnyös „megegyezni”, a romániai magyar pártoknak?

A körülmények, a jelenlegi politikai kontextus - mindenekelőtt a júniusi választási eredmények és politikai stratégiák, kommunikációs panelek és különösen az eredmények – figyelembe vétele mellett a romániai magyar politikai mezőny játéktere máris, szűkre zárult. Az egyetlen ésszerű, és a szavazatok maximalizálását szolgáló megoldás, az lett volna (ha érdemes egyáltalán feltételes módban beszélni elmúlt politikai folyamatokról), ha az RMDSZ, mint egykoron valódi ernyőszervezet, a belső politikai pluralizmus megtestesítője, reális lehetőséget teremtett volna előválasztásokra és azt a két aprópárt elfogadja, azután közös RMDSZ listán indulnak. A saját listáján való indulást, ímmel-ámmal és nem túl sok meggyőződéssel kínálgatta is a szövetség, az aprópártok néhány – a vetélytárs által kiválogatott – potenciális jelöltjének, de az arrogáns apró-vezérek hallani sem akartak erről. Megegyezési alapként a helyhatósági választásokon elért eredményeket is elfogadhatták volna, és így mondjuk két befutó parlamenti helyet és esetleg egy szenátorit „átengedhettek volna” az „ellenzékieknek”, azzal a feltétellel, hogy majd közös frakcióban dolgoznak a továbbiakban is. A többi felmerült alternatíva a pártszövetségek számára előírt 8%-os bejutási küszöb miatt, úgyszólván, előre bekódolta volna a kudarcot, a szavazatok visszaosztásáról való lemaradást.

  1. forgatókönyv: „Sikeres” RMDSz szereplés mellett nem indul az EMNP-MPP, így összejön az 5%-os küszöb

Az RMDSZ, de a romániai magyar közösség számára is a legelőnyösebb forgatókönyv, az adott helyzetben az lenne, ha a két aprópárt nem indítana jelölteket és a magyar szavazók viszonylagos részvételi aránya a demográfiai jelenlétet tükrözné. Így a szövetség elérné az 5%-os küszöböt, mindent egybevetve tehát, a képviselet a jelenlegi formában és szinten maradna.

  1. forgatókönyv: Bosszúhadjáratra indul az EMNP és MPP, az RMDSZ bejut, de csupán „vigaszágon”

Arra már láttunk példát, hogy a júniusi választásokon, az EMNP és MPP ott indított ellenjelölteket, ahol esélye nem volt győzni, de több-kevesebb sikerrel, keresztbe tett a szövetségnek. A legtöbb nem székelyföldi kerületben (de még Maros megyében is) a magyar voksok potenciális részarányánál fogva, megakadályozhatják az esélyes RMDSZ jelöltek mandátumhoz jutását, de maguk mandátumot nem szerezhetnek. Ez különösen lehetséges most, amikor egy nagy román szavazói tömb létezik, azaz a román szavazatok nagy része minden kerületben nagy valószínűség szerint, egy kalapba kerül. Az RMDSZ ez esetben is szerezhet parlamenti és szenátori helyeket és az „alternatív küszöb” teljesítésével bejuthat a központi képviseletbe. Viszont súlya, az a 3-4%, amit elérhet, határozottan megcsappan, jövőbeni kormány-szerepe pedig nagyon valószerűtlenné válik. Önálló szenátusi frakciót sem hozhatna létre a szövetség, és mivel nem lesz visszaosztás, a romániai magyarság voksainak fele (ha mindnyájan magyar pártra szavaznak) elvész, azaz nem eredményez parlamenti mandátumot.

  1. forgatókönyv: Worst case scenario: az ellenzék keresztbe tesz, nagy a választói passzivitás és nem lesz képviselet

A legrosszabb csillagzat alatt, odaveszhet a teljes romániai magyar képviselet, ha mondjuk nem sikerül három szenátori körzetben az első helyen végezni az RMDSZ-es jelöltnek. Mondjuk, mert alacsony lesz a magyarok viszonylagos részvétele, és mert a két aprópárt ellen-jelöltjei is számottevő szavazatot szereznek az egyes körzetekben.

A legvalószínűbb forgatókönyv és a várható eredmények

A legvalószínűbbnek a második forgatókönyvet tartom, ami – bár a szövetség „szakértői”, megmondó-emberei minimalizálják az előrelátható veszteségek jelentőségét – példátlan érvágást hoz a romániai magyarság képviseletében. A közösség szempontjából nemcsak az úgynevezett „szórvány-vidékek”, hanem lényeges további régiók – Közép-Erdély, és Partium – maradhatnak képviselet nélkül. Ugyanakkor a magyarok szavazatának lényeges hányada (ha csak nem lesz masszív átszavazás román pártok jelöltjeire!), elvesztődik. A költővel szólva: „Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg?”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése