Nép-népszámlál-népfelség

Nép – népszámlál – népfelség

Mai rádiós jegyzetem 

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=67206%3Amagyari-nandor-laszlo-jegyzete&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Mire adásba kerül ez a jegyzet, meglehet a hallgatók, már ismerni fogják az Alkotmánybíróság ma esedékes döntését a népszavazással kapcsolatban. Nagyobb esélyt én mégis annak adok, hogy a döntés elnapolódik, egyik sarkalatos álláspont – érvényesnek vagy érvénytelennek tartani a referendumot – sem fogja megszerezni a bírák kétharmadának (6-3) a voksát.

Volt sejtésem a népszámlálás fontosságáról és rengeteg hibájáról, valamint hiteltelenségéről, még az előzetes ideiglenes adatok közzétételekor, amikor azt írtam egy cikkben: „nem tudjuk meg, hogy hány szavazó van, így nem állapítható meg például népszavazások érvényessége (a nyilvántartásba vett szavazók fele plusz egy arányú részvétele), …”. S, lám mára kiderült, hogy valóban fogalma sincs az “illetékeseknek” (néha az illetékesség eldöntése is problematikus) arról, hogy kik és hányan kellene hogy szerepeljenek az állandó választói jegyzékeken, akiknek számához viszonyítani kellene a népszavazás részvevőinek számát, azért, hogy eldönthessük érvényes volt vagy sem a voksolás. Az elnök menesztésének centrális politikai kérdése népszámlálási, lakosság nyilvántartási, választói névjegyzékek hitelességének, a kitelepülők számának, a halandóságnak, azaz szociológiai, társadalomstatisztikai, és demográfiai, illetve adminisztratív kérdéssé minősült át. Szociológusként mondom, hogy a politikai osztály felelősségének áttolása a társadalomtudósok térfelére, akiknek szavára, jelzéseire, racionális társadalomszervezési elveire mind ez ideig képtelen volt figyelni a dölyfös és öntelt politikum, a demokratikus rend elsilányulása, és kiürülése. Látszólag az egész kérdéskör arra szűkül le: hogyan lehetséges, hogy a népszámláláskor számba vett 19 millió állandó jelleggel az országban lakó polgár esetén 18,3 millió szavazó legyen a választói névjegyzéken, mikor azt is tudjuk, hogy a lakosság 18%-a (mintegy 3,5 millió személy) kiskorú? Miközben a reális kérdés az, hogy vajon A TÖRVÉNYEK ÉS A JOGI SZABÁLYOK A „VALÓSÁGRA” KELL, HOGY ALAPULJANAK, VAGY A VALÓSÁG MÁSODRENDŰ? a változékony politikai érdekek mentén hozott, ezért elfogult, részleges érdekeket kifejező jogi szabályozás, felülírhatja a valóságot.

Én azoknak adok igazat, akik azt mondják: a jogi szabályoknak és értelmezéseknek a VALÓS TÁRSADALMI FOLYAMATOKON, kell alapulniuk, azokra szervesen ráépülniük. Ez az elv végső soron a NÉPFELSÉG elvébe torkoll, mely kimondja „minden jog forrása a népakarat”, minden kormányzati hatalom eredete a nép, csak a polgárok közössége ruházhatja át hatalmát másokra, hozhat létre KÖZhatalmat. A rousseaui népszuverenitás, olyan elv, mely minden demokratikus – néphatalmi - rendszer alkotó eleme, sokszor kimondott, sokszor alulértett, de meg nem kérdőjelezett alappillére, végső talapzata. A jogi szimmetria elve – mely azt mondja: ugyanúgy ahogyan megválasztották, le is válthatják az elnököt – fölül kell, hogy írjon minden más „jogelvet”. Ebből esetünkben az következik, hogy akit a polgárok 5 millió szavazattal köztársasági elnökké választottak, azt 7.4 millió ellenszavazattal meg is foszthatják elnöki székétől. Minden további számháború, a politikai játszma része. Nincsenek „objektív” statisztikai adataink (a hanyagságon és sorozatos mulasztásokon túl, főként az (e)migrációs folyamatok ellenőrizhetetlensége okán), de biztosan tudjuk, hogy a Băsescut hatalomba emelő, őt felhatalmazó politikai népakarat megváltozott, sőt az ellenkezőjébe csapott át. A román politikai közösség, az állampolgárok elsöprő többsége az elnök távozását óhajtja, és ezt határozottan kifejezte július 29-én.

Aztán itt van az Alkotmánybíróság, amely szemmel láthatóan átpolitizálódott és képtelen a helyzet magaslatára emelkedni, „időhúzásra játszik”, vagy végképp megbénult. Ne feledjük, bár magasan magunk fölé emeltük az alkotmánybírákat ők mégiscsak közhivatalnokok, sőt közszolgák (public servants). Jogi és egyben politikai döntéseiket – végső soron – a népnek, a polgárok közösségének kell jóváhagynia, akármeddig csűrjük csavarjuk is a népszavazás eredményeinek értelmezését: „a nép beszélt”, az urnákhoz járult és kifejezte akaratát, szinte másfélszer annyian mondtak igent az elnök menesztésére, mint ahányan megválasztották őt, jó három éve.

Vox populi vox dei – a nép hangja az istenek hangja - tartja a régi latin mondás, csakhogy mint szinte minden, ez is a visszájára sülhet el mifelénk. Nálunk a megbukott Zeusz – köztudott, hogy Băsescut Zeuszként emlegették, talp- és egyéb testrészeinek nyalói – hangja túlharsoghatja a nép hangját. S, ha ez bekövetkezik, akkor jön csak az igazi háborúskodás, s akkor az olümposziak legyenek irgalmasak velünk.