Csuda demokrácia

Csuda egy demokrácia

Mai rádiós jegyzetem 

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=68116%3Amagyari-nandor-laszlo-csuda-egy-demokracia&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

A politika szereplőinek sorozatos tévedése, helyzetismeretük hiánya, a bosszú és a kaján cinizmus eluralkodása miatt, no meg nem utolsó sorban a külső, EU-s és AEÁ-s nyomásnak hála, Romániának olyan elnöke van (ha meg nem viccel és lemond, mielőtt a gall kakas háromszor kukorékol), aki nem mer szembenézni, sőt nem mer megjelenni sem „szeretett népének” színe előtt. Elnök, akit a nép (szinte kilencven százaléka) elutasít, akit egyre inkább csak az átpolitizált, zsarolható (így tehát megzsarolt) Alkotmánybíróság, és saját közvetlen maroknyi, de létében érdekelt klientúrája támogat! A mindent elöntő politikai manelizmus, a szimulált demokrácia eljutott, sajátosan hazai fejlődésvonalának új állomásához, melyet stílusosan „smekker (vagy gazember) demokráciának” nevezhetnénk, ahol a szabályok gátlástalan kijátszása maga a legfőbb szabály (az Ab elnökének kedvenc kifejezésével, a törvények értelmezhetősége, teszi érdekessé azokat).

Az utóbbi két hónapban nagy divatja lett a „verbális aggódásnak” a vezető európai és az AEÁ kormányának körében, kishazánkkal kapcsolatban. Már-már páni félelem uralkodott el a nagyhatalmak körében, a „demokratikus intézményrendszer romániai veszélyeztetettsége okán”, csak éppen nem azért aggódnak, ami valóban veszélyezteti a népfelséget és a kifejezett demokratikus akarat érvénybe lépését, hanem épp ellenkezőleg: semmibe veszik az elnök menesztésére voksoló elsöprő többség akaratát. Külföldön senkinek sincs szava az átpolitizálódott Alkotmánybíróságról, mely a parlament legfelsőbb házaként kezd törvényalkotó kezdeményezéseket tenni, vagy népakaratot cenzúrázni (ha éppen azt a politikát egyengeti, melyet a nagyhatalmak elvárnak), ellenben lassan mindenki el kezd egy fiktív, „megálmodott” román demokratikus rendszert félteni. Az sem számít, ha ez az aggodalommal körülvett ál-jogállamiság éppenséggel eltakarja a valóságot, – hányan vagyunk, illetve hányan vannak, akik szavazásra jogosultak, és hányan akik az állandó szavazói névjegyzékben kellene szerepeljenek? – vagy a demokratikus rendbe vetett bizalmat fenyegeti.

A demokratikusnak mondott – és „otthoni” körülmények között a jogállamiság legfinomabb szabályaira, még a PC beszédre is oly érzékeny – posztmodern nagyhatalmak sajátossága, hogy azokat a népszuverenitást korlátozó politikai lépéseket, amelyeket otthon meg nem mernének tenni, rendre elkövetik nemzetközi téren, a kisállamokkal szemben. A belső viszonyait tekintve egyre demokratikusabb, liberálisabb, illetve toleránsabb AEÁ, és nyomdokaiban az EU vezető hatalmai, külső kapcsolataikban, úgynevezett „nemzeti érdekeik” (legyenek azok gazdaságiak, katonaiak, vagy akár kulturálisak – lásd. Hans Morgenthau) érvényesítésében egyre kevésbé mondhatók toleránsnak, érzékenynek a jogállamiság, a demokratikus értékrend és a tolerancia fennen hirdetett értékeire. (Ez történik többek között, az Unió gazdag tagállamainak esetében a bevándorlás, és a munkavállalási jog korlátozása, a romák kiutasításakor, stb.). A nagyhatalmi „nemzeti érdekek”, még ha geopolitikainak is mondják vagy más divatos kifejezéssel is illetik azokat, fölülírják az odahaza féltve őrzött demokratikus vívmányokat. Összeszámlálni is nehéz lenne, hogy példának okáért az EÁ hányszor alkalmazott kettős mércét, „rövid” története során, belső- és külső politikájában, és külföldön támogatott, olyan politikákat és politikusokat, akik nem a demokrácia, hanem a diktatúrák irányába mozdultak el, éppen az amerikai segítséget kihasználva. A létezett szocialista rendszerek, a kétpólusú világrend megszűnte után, a népszuverenitásra oly érzékeny művelt Nyugat élen jár(t), más népek és nemzetek szuverenitásának korlátozásában, és ez történt most Romániával is. Ne legyenek illúzióink, „Barroso 11 pontja” és Gordon „intelmei” (melyeket mellesleg arra alapozott, hogy a népszavazáson „észlelhető” visszaélések – ezekről azóta kiderült, hogy még az Ab szerint is fiktív állítások  – miatt kell visszaengedni hivatalába a felfüggesztett elnököt), a népfelség és a demokratikus rend korlátozását jelentik. Világossá lett, hogy az EU vezető államainak és az AEÁ-nak nem érdeke Băsescu, törvényes és demokratikus, a népakaratot figyelembe vevő eltávolítása, ami nem világos az az, hogy mi is áll e mögött az elköteleződés mögött? Magyarán, hogy mekkora és miféle árat fogunk fizetni ezért a minden bizonnyal kölcsönös elköteleződésért, – hiszen Băsescunak, a feltétlen lojalításán túl, igérnie kellett valamit ezért cserébe – az, hogy mit: a jövő zenéje. A számlát márpedig be fogják nyújtani és kiderülhet ez fájóbb és nyomósabb lesz, mintha a jelenleg regnáló pártok úgymond szembe mentek volna a külföldi nyomással, ha például nem statuálják a népszavazáson a részvételi küszöböt (mint ahogy, „egyébiránt” azt a Velencei Bizottság egyenesen ellenzi).

Az elhibázott politikai lépések, melyek az elnök elmozdítására és a népszavazás körül történtek, de a nyugati beavatkozás is minden bizonnyal negatív következményekkel járnak majd az élet minden területén, de visszahat Európa megítélésére is. Egészen mostanig azt mérték az összehasonlító közvélemény-kutatások, hogy Románia lakosságának túlnyomó többsége megbízik Európában, sőt szinte kritikátlanul EU párti. Most meg könnyen meglehet, hogy az euroszkeptikus és amerikaellenes hangok és vélekedések kerülnek előtérbe és minden bizonnyal ez a nacionalista, protekcionista, intoleráns, stb. eszmék egyidejű megerősödésével fog járni. Mert, mint lenni szokott, ott feslett fel az „európai demokrácia szövete”, ahol a leggyengébb volt, és ez kies hazánk határaival esett egybe: a sokszereplős politikai szcénán (mezőnyben) valaki(k) átlépték a Rubikont: a háború csak most kezdődik, tökkelütött ország egy fokkal mélyebbre került a pokol tornácánál.