2012/08/14

Vic(k)torok


Hogyan és miért lett a Victorból, ... Viktor?

Mai rádiós-jegyzetem 

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=66521%3Amagyari-nandor-laszlo-jegyzete&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

A politikai válság és a sorozatos botrányok kitörése óta egyre több olyan publicisztika és elemzés született, nemcsak nálunk, hanem Európa szerte, melyek a két Vic(k)tort, Orbánt és Pontát összehasonlítva, arra a következtetésre jutnak, hogy ami Magyarországnak Orbán, az Romániának Ponta. Én a magam részéről nagyon kétlem, hogy ez az egyenlet fennállna, illetve, hogy a hazai és nemzetközi kommentek, melyek ezt az analógiát feszegetik, hogy úgy mondjam „racionális alapon állnának”, illetve helyesek lennének. Sokkal pontosabb összehasonlítás – bár, mint tudjuk, minden analógia többé-kevésbé sántít – és sokkal több hasonlóság mutatható ki Traian Băsescu és Orbán Viktor politikai habitusa, stílusa (horribile dictu stílustalansága) között.

Az analógia, a minősítés és a megbélyegzés (stigmatizáció), olyan retorikai és politikai kommunikációs eljárás, mely a maga leegyszerűsítő és elnagyolt módján nagy befolyást gyakorolhat politikusok és tevékenységeik megítélésére. Ennek sulykolása, a köznép számára sikeresen, „(be)azonosít”-hat egymástól egyébként lényegileg különböző személyiségeket és politikai ténykedéseket. Az azonosításra épített diskurzus előnye, hogy viszonylag könnyen eljut a célközönséghez és tartósan elhelyezheti a politikai aktorokat és politikájukat egy nem érdekelt vagy politikailag inaktív ember mentális térképén. Ugyanakkor számolni kell azzal a veszéllyel, hogy adott esetben az analógia nem „ül”, hogy pontatlan, illetve lényeges összetevőkben sántít, és ez nagyon könnyen bebizonyítható.

Nézzük meg, miért lenne Ponta Orbánhoz hasonló? Ami a lényeges hasonlóságokat illeti nagyon kevés analógiát tudunk felmutatni, mind a személyiségek vonatkozásában, mind pedig politikai alapállasukat, betagozódásukat és ténykedéseiket illetően. Ponta jó fejjel magasabb, fiatalabb és sokkal kevésbé tapasztalt a magas politikában, mint Orbán. Ponta nem igazi „vezér-típus”, politikai karrierje sokáig mások árnyékában fejlődött, messze nincs Orbánhoz fogható karizmája, autoritása, no meg „csapatjátékos”, hiszen „hatalma” leginkább Antonescu társaságában, a tandemben mutatkozik meg. Mondanom sem kell, hogy Orbán éppen az ellentettje, ami személyiség vonásait illeti. A legfontosabb eltérés az, hogy egyik mindvégig baloldali politikusként szocializálódott és tevékenykedett, a másik pedig liberálisból másfél évtizede lett jobboldali, konzervatív-néppárti. Az egyik, mint Magyarország miniszterelnöke az elmúlt két esztendőben, szinte minden addig fennálló jogi (beleértve az Alkotmány, az ügyészség-bíróság, és a médiák szabályozását, stb. is) és adminisztratív intézményt a gyökereiből forgatott ki, kiépítve személyes hatalmát, autoriter vezetési platformját, melyről kétharmados többség mellett gyakorolja fél-diktatórikus vezérszerepét. Ezzel szemben a másik csak néhány hónapja miniszterelnök, és sem az intézmények vezetésének „átvételét”, sem Alkotmánymódosítást, stb., stb. nem volt képes végrehajtani, nemhogy kénye-kedve szerint átalakítani a „fennálló rendet”. Ráadásul a plágium-botrány miatt helyzete meglehetősen ingatag és a mostani „csatazaj” elcsitulásával könnyen lehet, hogy miniszterelnöki székét másnak kell, átengednie. A két politikus és politikai stílus hasonlóként való feltűntetése cinikus politikai kommunikáció, mellyel a nyugati és nem nyugati jobboldali, néppárti politikusok eltakarni akarják azt a másik, szembetűnő hasonlóságot, ami Băsescu és Orbán között fennáll! Többször számba vették már a két Vic(k)tor közötti analógiát, melyet a retorika szintjén egyféle anti-demokratikus, illetve az EU ajánlásait semmibe vevő és a demokratikus intézményeket veszélyeztető, önfejű magatartásban véltek felfedezni. Most vessünk egy pillantást a Băsescu és Orbán közötti hasonlóságokra, azon is túl, hogy köztudottan „baráti” kapcsolatokat ápolnak egymás iránt. Affinitásaik egyfelől személyiség jegyeikből származnak, mindketten kolerikus, autoriter hajlamú, alacsony termetű (és ezért biztosan komplexált: egyiket talpnyalói Zeusznak mondják, másikat pedig „vezérlő-tábornoknak” címkézik), energikus, „nagyotmondó” azaz harsány és bosszúálló személyiségek. Másfelől pedig politikai stílusuk sok vonatkozásban nagyon hasonló, csillapíthatatlan hatalomvágyukból és neofita néppárti elkötelezettségükből egyaránt származnak „reform”-diskurzusaik, unortodox, nem szokványos (és nem egyszer botrányos) intézkedéseik. Mindketten igen gyakran táncolnak a demokratikus rend és a jogállamiság szabályainak határán, vagy azon is túl. A lényegi különbség, ami eltakarhatja a többi analógiát, hogy Băsescunak, uralkodása alatt soha nem volt még „igazi”, legitim módon választott többsége, nemhogy kétharmados parlamenti többsége lett volna. Orbán kétharmados többség mellett, Alkotmány és sarkalatos törvények önkényes megváltoztatásával, a teljes kormányzati rendszer átalakítása mellett kormányoz.

A demokrácia veszélyeztetése álérvének ürügyén kezdték Brüsszelben Pontát és Orbánt azonosítani, csakhogy az analógia olyannyira sántít, hogy minden bizonnyal – gazdasági és láthatatlan személyes elkötelezettségeken túl – alapvetően PÁRTPOLITIKAI MEGGONDOLÁSOKON ALAPUL. Azért azonosították őket jobboldali politikusok és kommentátorok, elemzők és fizetett prókátorok Brüsszelben és mindenfele, mert KELLETT EGY BŰNBAK A BALOLDALRÓL IS, akire rá lehet fogni, hogy amint Orbán a jobboldalon, akképpen Ponta a baloldalon „veszélyezteti” az EU és a demokrácia rendjét. Az erőltetett analógiával a jobboldal valójában azt akarja besulykolni, hogy ami az európai jobboldalon Orbán, az a baloldalon Ponta, így egyféle egyensúly teremthető, legalábbis a naivak és elkötelezettek szintjén, a baloldali és liberális Európa pedig ezáltal, lemaradt egy „életfontos” válaszlépéssel.

4 megjegyzés:

  1. Csak egyetlen kérdés: Ponta mitől baloldali? Sőt, mitől baloldaliBB, mint Orbán?

    Továbblépve: egyáltalán Romániában, ahol gyakorlatilag minden számításba jövő politikai formáció (sok szempontból az RMDSZ-t is beleértve) nacionalista, klerikális, tekintély-és hagyománytisztelő, homofób (s úgy általában mereven elzárkózó, ha liberális értékekről van szó), lehet egyáltalán baloldaliságról beszélni?

    VálaszTörlés
  2. Jó kérdés. De most mégis arra hívom fel a figyelmet, hogy legalábbis formálisan a politikai palettán Ponta bal-, Orbán jobboldali (EU pártkötődések, ebben a lokuszban rögzítik őket). És azt hiszem ebben van is valami, bár hosszú loenne kifejteni. Pobntát azért azonosítják a másik Viktorral, mert a "baloldalon" is akarnak egy kilógót, egy renitenst, hogy akárhányszor Orbán disznóságai kerülnek szóba, rögtön lehessen "balra" is mutogatni. Számomra ez evidencia.

    VálaszTörlés
  3. Ha ez így lenne, akkor Martin Schulz nem nyilatkozta volna azt Pontával folyatott találkozása után, hogy a jelenlegi román kormány "nagyon sajátosan értelmezi az alkotmánybíróság döntéseit". Továbbá azt is mondta, hogy Victor Pontával - barátjával - nem éppen barátságos hangnemben tárgyalt. Szerintem itt egyáltalán nem bal-jobb konfliktus van, hanem a hatalommegosztás, az alkotmányozás körüli lényegi vita. Geoanănak abban igaza van, hogy régóta akuttá váló problémák jönnek most felszínre. Orbán is azt hitte, kétharmaddal kénye kedve szerint módosíthatja az alkotmányt.

    VálaszTörlés