A krízis neve: Băsescu

A politikai krízis neve: Băsescu

http://www.bukarestiradio.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=65671%3Amagyari-nandor-laszlo-a-politikai-krizis-neve-bsescu&catid=43%3Aa-nap-jegyzete&Itemid=72&lang=hu

Mai rádiós-jegyzetem

A folyó politikai válság, és a totális háború mindenestől megmutatja a román politikai rendszer és az állam intézményeinek minden gyengeségét, és sebezhetőségét, az állam disszolúciójának drámai mértékét, annak minden következményével és várható hátrányával. Paradox módon viszont, azt is kiderítheti, hogy mi a teendő, illetve honnan kellene elinduljon, a minden területre kötelező, elodázhatatlan  reform.

A modern világban a politikai harc a legitimitásért folyik, ezért a politikai osztály nemcsak uralomra törekszik, hanem arra is, hogy elfogadtassa a hatalom fennálló megosztásának, legitimitását. Ha nem képes erre, akkor krízis, illetve anarchia áll(hat) fenn és maga a politikai osztály válik legitimitás nélkülivé, azaz hiteltelenné. Max Weber óta tudjuk, hogy a racionális és/vagy demokratikus politikai berendezkedésen kívül, más legitimációs eszközökkel – tradicionálist és karizmatikust emleget Weber - is meg lehet valósítani azt a politikai konszenzust, mely az alattvalókkal elfogadtatja a fennálló rendet. (Ha hinni lehet szavainak a magyar miniszterelnök, most éppen egy a demokratikus berendezkedéshez alternatív legitimációs keret kialakításán fáradozik, „félázsiai” népség számára, „ha ne adj Isten!”[i]). Amikor a legitimitás hiánya nemcsak egyik vagy másik politikai szereplőre lesz jellemző, hanem a legtöbb, netán az összes politikai szereplő elveszti hitelét, vagy legalábbis a médiák és a közvélemény így értékeli, akkor a krízis totálissá, a politika pedig giccsé, mondvacsináltá, vagy szimulákrummá, lesz. Magyarországon a hallatlan nagy mértékű elfordulás a politikától - a legtöbb szavazónak nincs opciója, illetve nem vallja be azt - ilyesmit sugall, nálunk még egy lépéssel "hátrébb" vagyunk. A lebukott, ellehetetlenült és hitelét vesztett hivatalából felfüggesztett elnök és pártja - más eszköz hiányában – azzal kísérletezik, hogy saját hitelvesztését a propaganda legaljasabb eszközeivel, a teljes politikai osztály hiteltelenségeként tűntesse fel. Hajlandók mindent és mindenkit kikezdeni és lejáratni, megrágalmazni, megfenyegetni és megzsarolni, az egész ország rossz hírnevét kelteni, csak-csak bebizonyíthassák, hogy „mindenki hazudik”, mindenki korrupt, mindenki „sáros”, mindenki csak egy percember a politikai mezőny szereplői közül, ezért hadd maradjanak ők hatalmon. Ha a parlamenti menesztési indítvány pillanatában még sokan azt mondhatták, hogy az elnök menesztése politikai ellenfeleinek hívságos, és csupán „személyes” törekvése (bár az Ab megállapította a régebbi alkotmánysértést), Băsescu mostani viselkedése, egyértelműen bizonyítja menesztésének jogosságát. Aki ma puccsot reklamál, aki a demokrácia megvédéséért kiált, maga a demokratikus intézményrendszer megrontója. Letartóztatásokkal és kirúgásokkal fenyegetni intézményvezetőket, beavatkozni az Ab és az ügyészség munkájába, hazudni és ferdíteni vélt demokratikus rendszer megvédése érdekében, több mint farizeizmus, egy közveszélyes ámokfutó álságos ténykedése, EZ a puccskísérlet.

A manipuláció és galád propaganda ellenére a hitelesség elvesztése csak az eddig hatalmon levőkre jellemző, és a leváltandó elnök sajátja, a volt ellenzék, az USL hitelessége nem kérdéses (ezt nemcsak a referendum, hanem, és főként a helyhatósági választások eredményei igazolták, hogy később ők is hitelüket veszíthetik  – hát könnyen elképzelhető). Aztán a legnagyobb gazemberség, amit eltakarni akar a politikai elit egy „törpe kisebbsége”, amiért a hazudozás, fenyegetőzés, zsarolás, stb. a leginkább folyik az a népszavazás hitelességének és egyértelmű eredményének eltussolása. Észre kell vennünk, hogy, amit Băsescu and Company művel az arra irányul, hogy mindenről beszéljünk, sőt ízléstelenül üvöltsünk valami rosszat, hogy az így keltett zaj elfedje a 87%-os kudarcot. Azt, hogy miközben alig több, mint 5 millió szavazattal – egyébként is gyanús körülmények között (emlékszünk még arra, hogy csak a külföldi szavazatokkal nyert?)– választották elnökké Băsescut, most 7.4 millió polgár ellenszavazatával is maradhasson a magas polcon.

Az alapvető csúsztatás, melynek a romániai magyar szavazók jó része is bedőlt, a valós viszonyok és politikai opciók elfedésére kitalált agresszív és gátlástalan propaganda által terjesztett politikai cirkusz, pontosabban a mindent ellepő politikai giccs. Mert igaza van Milan Kunderának abban, hogy: „A giccs minden politikus, minden politikai párt és mozgalom esztétikai eszményképe. Olyan társadalomban, ahol politikai irányzatok élnek egymás mellett, melyek kölcsönösen kioltják, vagy korlátozzák a másik befolyását, még úgy-ahogy megmenekülhetünk a giccs inkvizíciójától”[ii].  De ehhez arra van szükség, hogy először is a giccset leleplezzük, hogy belássuk a giccs – a politikai is - csak paraván, a könnyed és kényelmes, szájbarágott áligazságok hamis képét festi meg.

A politikai giccset fölül kell rajzolni – mégpedig a referendum (a népfölség legfőbb eszközének és kifejezőjének) valós eredményének érvényre juttatásával -, a jó ízlésnek vissza kell térnie, és vele együtt helyet szorítani a jó érzésnek is: Ceterum censeo, Frau Merkel „demokratájának” mennie kell!

---

[i] "Reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni." http://www.168ora.hu/itthon/felazsiai-nepseg-a-magyar-orban-szavai-kivertek-a-biztositekot-100032.html 

[ii] Lásd. Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Európa, Bp.2000, 324 p.