Alea iacta est

A koalíció marad háttal a polgároknak

Körvonalazódni látszik ami történni fog, a „nagy játékos” csak most érzi igazán elemében magát, részéről csak most indul a játszma, csakhogy. Nincs több levegő, s a polgárok közül senki nem hajlandó többé a politikai játszadozást legitimálni, levegőhöz juttatni a lejáratott, hiteltelen, korrupt, és a polgárok igényeire érzéketlen kormány-koalíciót. S ilyenkor – bár ezt az elnök cseppet sem mutatja, gondosan takargatja mérhetetlen cinizmusával és arrogánciájával – a  „játék” (értsd. elvtelen manipuláció és zsarolás) bizony a tűzzel folyik, és ha balul sül el, Băsescunak mennie kell: oroszrulett. Bár hótakaró fedi, alul kockás a vetés.

            És most következett be a Markó-éra vége. Amióta viszont az ex-elnök nincs az első sorban, kapkodás, ellentmondó üzenetek, és persze a régi jó reflexek, miszerint először döntenek, majd utóbb azt – puszta formalitásból – elfogadtatják a vezető grémiumokkal, dívik. Naponta többszőr is módosul, sőt megfordul az álláspont, döntések elmagyarázásával nem törődik a mainstream, a választók véleménye egyáltalán nem érdekli őket: mindent tudnak és mindent megtesznek. Csak persze először választásokat akarnak összevonni, majd hallani sem akarnak előrehozott választásokról, aztán egyesek mégis, aztán az elnök is tárgyalna az előrehozásról, aztán mégsem. Ugyanígy szó sem lehet technokrata miniszeterlnök támogatásáról, miután Basescu ilyent jelöl, ennek ellenére indul a pozícióharc a miniszteri bársonyszékekért. Embert megpróbáló feladat, akárcsak nyomon követni is a sűrű változásokat, ez növelné az elillant bizalmat?

            Nem mást jelez a kapkodás, a fejetlenség, mint azt, hogy a szövetség elvesztette az önálló döntés fölötti kontrollt, képtelen visszatérni a választókhoz, képtelen azok igényei szerint alakítani politikáját: a vezetők Basescu nyúlványai lettek, belefulladtak a PDL-be és saját túlkombinált politikai kelepcéjükbe. Bukniuk kell a rezsímmel együtt, most már nincs esély sem átállásra, sem visszafordulásra, esetükben is érvényes az Alea iacta est.

Pedig a tegnap esély volt, megnyílt a váltás lehetősége, s a kijózanodásé. Az előrehozott választások elutasítása a demokrácia iránti elkötelezettség mértéke. A belső demokrácia, végül is Markó kormányból való kiszorításával, ködként szállt tova (talán az utolsó Malév-járatra válthatott jegyet), s a háttal a polgároknak! – követelménye győzött.