Szép új magyar glóbusz

Szép új magyar glóbusz

Még visszafogott az itteni kvótaellenes kampány, még ezután jön a harsánya, de azért már most lehangoló, már most kiábrándító, és mindenestől elhibázott, félrevezető, és indokolatlan.  Lehangoló és kiábrándító, mert egy mondvacsinált „magyar-ügy”; kötelező betelepítés nincs, és valószínűen nem is lesz, a referendum eredménye nem számít kötelező érvényű döntésnek, tehát csak belpolitikai használatra szavaztatnak, a kormánypártok önfényezését szolgálja a népszavazás, a lojalitás bizonygatását. Elhibázott és félrevezető, mert ehhez a magyarországi belügyhöz kérik a határontúliak szavazatát, a hálavoksokat a kettős állampolgárságért, olyan személyektől, akik mindenikének családjában van legalább egy „emigráns”, mégpedig valóban gazdasági el-, vagy kivándorló, és nem menekült. Olyanok voksát kérni egy gyülöletkampányt követően, akik maguk is érintettek a dologban több mint politikai cinizmus, ez már-már a személyes megalázkodás, a föltétel nélküli behódolás, az alattvalómentalitás nyílt követelése, akármilyen patetikus szövegek, és „kontextusokban” hangzódjék is el a felszólítás. Kevés lehangolóbb dolgot láttam, mint az Omega koncert előtt Kolozsváron – igaz politikustársaihoz mérten visszafogottan – de, gondolom „kormánykötelességből”, mégiscsak „migráncsozó” gazdasági miniszter oda nem illő fölszólamlását. Tessék szépen és méltósággal ünnepelni a várossá avatás hétszázadik évfordulóját és közben hangosan gyűlölködni, ja és ugyanakkor kikérni a több tiszteletet a magyaroknak ugye, mindenki mástól. Hát, biza sok-sok tízezer lépés választ el minket, akármennyire is ismerjük, sőt együtt énekeljük, a régi dalt. Ennél már csak Nagy Feró nyilatkozata volt kiábrándítóbb, aki itt gondolta elmondani ocsmány szavait: „megkérnhetnénk /t.i. a menekülteket/, hogy ne tessék minket lefejezni, jó?”, meg, hogy nehogy má’ „Szajna menti szajhák”, vagy „balga belga banda” mondaná meg „hogyan kéne élni”. Oh, az egykori alternatív/underground énekes, a valamikori lázadó, mára siralmassá lett alteregoja, mennyire ért a ripacskodáshoz a pökhendi, megalapozatlan és hányaveti politikai propagandához, a gyülöletszítás csínyjához-bínjához: gyomorforgató.

És az ehhez hasonló haknik, határontúli, hol lenézett, hol magyarságteljesítményükért földícsért vidékieknek, hatuma talpasoknak szánt eligazító kisexpozék szezonja, csak most kezdődik. Jönnek a további roadshow-k, kérjük, nem kérjük és folyik a gyülöletexport, amelybe helyi hangadóink – legelől az itteni kommentariátus, az „elektronikus csőcselék”, a trollkodó, de fröcsögve fertőző nímandok hada, akik máris harsognak – lassan-lassan bekapcsolódnak: itt állnak (mármint a színpadokon/emelvényeken), másként nem tehetnek?

A magyar vezér éppen Tusnádon „leplezte le” a demokrácia-export áldatlan következményeit, amit – legalábbis szerinte – azonmód le is kell állítani és helyette a gyülöletet, az illiberalizmust kell propagálni, határok nélkül. Ez lenne a párhuzamos magyar glóbusz, az a groteszk világ, mely szemünk előtt bontakozik ki, mely az EU-ellenes EU-s tagországból, a keresztény és humanista értékeket megtagadó „mély-keresztyének” hadából, a pápaellenes csőcselékből épül, amelyben a józan ész, a meggondoltság, a felelősségteljes beszéd az elítélendő. Az ország és a jó kis matyharr-világ, melyben a szájánfosó ellenhőst, a gyáva és agyament gyülöletkeltőt lovagkereszt illeti meg, hogy szégyent hozzon a tisztességes kitüntetettekre, hogy erodálja, hogy semmissé tegye a kitüntetés intézményét magát. Ahol az értelmiség értelmiségellenes, ha lenne proletariátus, maga ellen lázadna, a prekariátus meg csak hallgat birkamód. Ahol félanalfabéták és egyéb szellemi csőcselékek judáspénzért „gyártják” a kultúrát, s igazgatják a humán erőforrás egzecérozását (– ugye mennyire áthallásos egy világ?), vak vezet, világtalant, miközben a süketnémák kórusa zengi a dalt, s „migráncsoz” naphosszat. Hovatovább Hieronymus Bosch tollára/ecsetjére kívánkozó ez a szép új matyharr világ, már nem Európa, még nem Ázsia, vagy Afrika, leginkább persze, csak hallszagú Pirézia, maga az antivilág. Alantas tudatunk felszínre hozott másolata, egyelőre vértelen szimulákrum, de ki tudja meddig az, mert mint a vezér mondja „bármi megtörténhet”.

Mint várható volt Tőkés és az EMNx-ek teljes mellszéleséggel vállalják a ránk nem tartozó „ügyet”, s voksra buzdítanak. Az egyházak meg, legalábbis a „Királyhágómellékiek” úgyszintén: "Felelősségteljes szavazásra és részvételre buzdítja a magyar állampolgársággal is rendelkező híveiket a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség vezetői az október 2-i népszavazáson"..., ebben a felszólításban a rossz fogalmazáson túl, illetve abban magában,  benne is van a magyar glóbusz minden nyomorúsága, az egyházak szereptévesztésétől, egészen a rossz politizálásig, minden. Politikusok nyilatkoznak gyülöletplakátok alatt és még csak fél-szájjal, s sokatmondó elhallgatással, de kampányra kész a rommagyar politikai mainstream is, lépni fognak, ha egy jelre majd lépni kell. Ki meggyőződésből, ki pedig oportunizmusból, jóforintokért és az nagyobb dícsőségért, emigráns családtagjaik ellen, de a szép új matyharr világ normái szerint, ahhoz igazodva.

Pedig, ha-, és amennyiben, illetve föltéve de meg nem engedve, hogy Magyarországon nincs is ellenzék és ki tagadhatná, hogy a gyülöletkampány a létező halovány ellenzéket is megosztotta, lehetnénk mi, határontúli, erdélyi magyarok az ellensúly az esztelen politikához és kampányhoz. Csakhát rég elfelejtettük, hogy a politika nem csak a gyávák, a megalkuvók, a gerinctelenek, és erkölcstelenek játszmáit jelenti, hanem a bátrak és gerincesek, a kitartók és újítók játéktere is.