Kommandó, végállomás?

Kommandó, végállomás?

A „Nekünk Mohács kell” örökzöld nóta szignójára

“Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.” (Ady)

Alig írtam le, illetve került adásba a múlt heti jegyzetem a menekültek kérdéséről, melynek az „És nem is kell hozzá menekült...” címet adtam, és érkezett a(z öröm)hír, hogy a Kovászna megyei Kommandón menekültesdit játszodtak, a közönség nagyobb derülésére és épülésére. Történt ugyanis, hogy a falunapok alkalmával szabadtéri színpaddá alakították a falu köpontját és eljátszodták szír menekültek „elfogását”, bevagonírozását, a turisztikai látványosságként forgalmazott kisvonatra, azután meg elküldték őket „Merkel nagymamájukhoz”. (”A szolgálatos határőrök végül sikeresen megállították az illegális fuvarozókat, előállították a határt törvénytelenül átlépő szíriaiakat. Azok spontán tüntetésbe kezdtek, eurót, Németországot és nőket követelve. A hatóságok azonban kitartottak, feltoloncolták őket a kommandói gőzös szerelvényére, és elküldték „Merkel nagymamájukhoz”). Ráadásul a cikk, melyből az épületes eseményről értesülhetünk, ezt azzal a címmel közli, hogy sikeres volt a rendezvény, mintha népszerűségét, éppen ez a gyalázatos epizód adta volna. Szóval, itt tartunk, így szórakozunk és tesszük sikeressé, meg vidámmá egy eldugott kis falu (ünnep) napjait, ez a színvonal – gondolom a népi színjátszás legjavát gazdagítja a produkció, helyi múzeumokban fogják mutogatni a kellékeit, és szenté avatni kiötlőit, várom, hogy rockopera változatát is bemutassák, mondjuk Csíksomlyón? – ahogy mondani szokták, csak rá kell nézni a sokat mondó performanszra és íme a k(ó)or, és benne az ember: ecce homo! És ember nem akadt a helyszínen, ki megálljt kiáltott volna, kinek eszébe jutott volna, hogy ez a gyalázatos közjáték, ízléstelenségén túl, merőben imorális (sok arra a kereszt(y)én, vagy mégsem?), mások, bajban levők, emberi méltóságát sérti, és ezért méltatlan azokra nézve is, akik eljátszák, akik fogyasztják, netán röhincsélve kommentálják, stb. Ott tartunk, hogy az érzéketlenség, a szolidarítás hiánya, a xenofób és rasszista gyűlölet szórakoztató, megnevettet? A bajba jutottak kigúnyolása, megalázó paródiába foglalása, giccses és ízléstelen nyilvános lealjasítása – mondanom sem kell, hogy az eljátszott menekültek „Németországot, meg nőket követeltek” (sic!), kik is? az ott hurcolászott gyermekek? – megalázása, lehet-e vicc, poénkodás alapja? Meddig sülyedhetünk, miközben valamiféle turulos-lóáldozatos, sohasemvolt székely/magyar mítologiai világban élünk? Van-e, lehet-e lennebb, a vidám erkölcsi züllésben?

Elképzelni is nehéz, hogy mi nevettethette meg a falunapi vigasságok közönségét, a szerencsétlenül járt, üldözött, megalázott, és nyomorgatott szír menekültek tragédiájának giccses és ízléstelen előadásán, és csak sejteni lehet azt is, hogy miért képzelték „fiatalok” –  közelebbit nem lehet tudni a koreográfusokról és rendezőkről, és alkalmi színészekről, csupán mintegy mellékesen, hogy a „veszélyes” és illegális migránsokat roma gyerekekkel játszodtatták –, hogy ez jó móka lehet? Alighanem az a korszellem lehet itt a mögöttes motivációt adó tényező, mely éppen a magyarországi gyülöletkampány újabb felvonásával indul útjára. Az aljas és visszataszító manipuláció és propaganda, a kábeltévék és szájberhozzáférés miatt nem ismer határokat, akárcsak a határtalanul aljas és az emberek legrosszabb félelmeire, gyűlöletre épülő helyi propagandagépezet, mely ezúttal nemcsak átvette és visszhangozta, hanem egy fokkal mélyebbre vitte az anyaországi kampány-kommandó kirekesztő és xenofób tartalmát.

És nincs, nem volt ott előljáró, ki megálljt parancsolt volna a gyalázat közjátékának, ki helyrebillentette volna a kizökkent világot, pontra tette volna annak önfeledt csápolóit, ki átérezte volna az előadás méltatlanságát és közerkölcsökre fölöttébb káros voltát, és cselekedett volna. Polgármester úr – hadd mondjam névvel, hisz bizonyára méltán büszke rá: Kocsis Béla, akit nemrég RMDSz színekben választottak újra –, alpolgármester úr, szervezők és egyéb előljárók, hát itt tartunk, ez a színvonal, ez a szórakozást nyújtó élmény, ez a büszke határvédő nép erkölcse? És napok teltek el anélkül, hogy a politikai párt, és a megyei kiskirályok félszóval is elhatárolódtak volna a performansztól, vagy egyetértenek a gyalázatos produkcióval? Netán somolyognak bajszuk alatt és még élvezik is a dolgot?

Azután meg Kommandó immáron a magyarországi sajtóba is bekerült (ahogy egy székely előljáró mondta volt:”a negatív reklám is reklám”, nem igaz?), nem mint meglátogatandó turisztikai látványosság, hanem mint a gyalázatos gyülölködés alsó határa, székely büszkeségünk vicinálisának utolsó állomása: a pokol kapujának dudvás/provinciális bejárata. Az is pikáns, hogy a helyi lapon kívül, a többi rommagyar sajtótermék nem tartja fontosnak megemlíteni a dolgot, struccpolitika, vagy eltussolási szándékból, félrenéz. Pedig a performansz méltán fölkelthetné az érdeklődését (aztán  kommentek még annál is inkább) a diszkrimináció ellenes hivatalnak is.

Végére hagytam a kommentariátus minősíthetetlen hozzászólásait. Nem szívesen lennék a jóérzésű, elítélő és elhatárolódók bőrében, megkapják, minden felületen. Nyomdafestéket, civilizált ember fülét nem érheti az a gyülöletbeszéd-özön, amit rájuk mondanak, trollkodó, echte nagy magyarrhh agyamentek, emberségükből kivetkőzött eltorzult arcú és mérgezett billentyűzetű nímandok. (Azért nem állom meg, hogy a Balázs Ambrus nevű troll, épületes hozzászólását, ide ne másoljam: ”Csak így tovább ,helyes kis paródia , ügyesen összehozták . - Ti büdös tetves hazaáruló büdös zsidóseggnyaló faszfej liberális faszkalapok ti meg megbaszhatjátok telibe a kurva anyátokat”). És nincs a 3szek.ro oldalán sincs szerkesztő, kinek a nácibeszéd föltűnne, (fél napja ott díszeleg hasonlók társaságában e bejegyzés), az uszítás, az aljas és megalázó gyülöletbeszéd. Ki tudja fiatalok, vagy kiskorúak is olvashatják, s még hasznát veszik, épülésükre szolgál, gondolhatja főszerkesztő, s ügyeletes, vajon otthon is ezt tanítja gyerekeinek?

De a kommandói happening, rögtönzött, vagy inkább kitervelt színjáték egyszerre tükör is, az elaljasodás példázata: félrenézhetünk, de ott vagyunk benne – „tükör által homályosan” – a belső sötétben, elképesztő mélységben, lent a neobarbárok között.

Turizmus a pokolban: Welcome to Kommandó!