Nemzeti illiberál határontúliaknak (avagy a szomszéd kecskéje is elpusztítandó)
Az értelmes beszéd, és a
szótértés feltétele, hogy ugyanazon szövegben vagy kontextusban a használt
szavak és kifejezések megőrizzék jelentésüket egyébként semmilyen beszédről,
illetve szövegről nem dönthető el, hogy igaz vagy hamis, hogy logikus
gondolkodás, tudatos manipuláció, vagy egy zavaros elme téves megnyilvánulása. A
klasszikus logika jelzett alaptétele nem csak a tusványoson elhangzott Orbán-beszéd
csúsztatásos, utópisztikus, pontosabban negatív utópiát, azaz disztópiát[i],
vázoló szövegében lett felrúgva. Orbán egy megkeseredett és zavaros elméjű önjelölt,
autodidakta filozófus töredezett, és elsősorban kognitív manipulációra építő, „tisztességtelen”[ii]
szövegét harsogta a tusványosi napsütésbe. Mégpedig úgy, hogy diagnózisszerű
meglátásait beszéde végén teljességgel relativizálta, mondván, hogy „bármi
megtörténhet” és ezt a bármit definiálni sem lehet. Közben a – nyilvánvaló hamis
állítások és elnagyolt, ki nem fejtett féligazságok – összefércelését egy
fogalmi csúsztatással, a liberalizmus kettős jelentésével, próbálta megoldani,
s mivel lelepleződött, egyértelműen kevés sikerrel tette. A vezér liberális
demokráciát (értsd, alkotmányos-, nyugati típusú demokráciát és a fékek és ellensúlyok
kiterjedt rendszerére épülő politikai társadalom modelljét) felrúgó, annak
leépítését, visszafejlesztését, „konzervatív forradalmat” meghirdető
fantazmagórikus, ellentmondásos és vészjósló szövegének árnyékában, egy kisebb
formátúmú demagóg is előadta ellentmondásos és tartalmatlan, de mindenben
etno-nacionalista megalapozású, kétes szövegét. Az Orbán által felépítendő
illiberális állam határontúli politikai célkitűzéseit pedig egy kutatás
nélküli kutató, hozzáértés nélküli „szakpolitikus” adta elő. Szász Jenő
– és fantomintézetének – coming out-ja ugyan nem került a közbeszéd fókuszába,
hiszen amit mond, messze nem annyira lélegzetelállító, mint Orbán retrográd és
autoritér víziója. Azért érdemes megállni és röviden reflektálni a felvetett
fantom-tervezetekre (”tervdokumentumokra”) az orbáni illiberális demokrácia
határontúliakra való alkalmazásának vázolt elképzeléseire. Az elbeszélt „dokumentum”
kiindulópontja, első, sőt legfontosabb tartópillére részben (ál)teológiai,
részben pedig Trianon történelmi-politikai tényének, a fenálló rendnek, a teljes
tagadása, illetve figyelmen kívül hagyása: egy szinte tökéletesen autista
szöveg, százszázalékosan érzelmi manipulációs kísérlet[iii].
Második tartópillér az illiberális demokrácia exportja, az einstandolás, a meglévő
sokféle határontúli magyar intézmény autonómiájának hálózatosítás útján való felszámolása,
és Budapestnek való alárendelése, (pontosabban Orbán kénye-kedvének való[iv])
kiszolgáltatása, egy posztkolonialista gesztus, és cselekvési program alapján. Először
azt mondja Szász Jenő, hogy „Isten a Kárpát-medencét a magyarokra bízta”
(sic!), tehát előjogaink, szupremáciánk, stb. e régió fölött egyenesen isteni
eredetű; viszonyulásunk ehhez a kijelentéshez, nem szabad logikai, vagy kételkedő
legyen, csupán fundamentalista módon értelemezett teológiai: „higgy és ne
kutass”![v]
Aztán a hittételből következik az egyik központi nyelvújító fogalom a „Kárpát-haza”,
mely „A Kárpát-medence
történelmi-földrajzi-természeti egységének nemzeti integrációs célterülete a
koncepció alapján a Kárpát-haza, mely a magyarok által lakott területeket
jelenti.” A definíció csak alulértetten utal a területi revizionizmus
gondolatára, illetve célkitűzésére, valójában tagadja Trianont, és a fenálló geopolitikai rendet; „imperiálisan magyar” nemzeti, valamint etnikai és területi
integrációról beszél, azt állítja, hogy a Kárpát-medence magyarok által (is)
lakott területei mind egyformán „magyar föld”-nek minősülnek, szelektív („birodalmi-nemzeti”)
integrálásának nem lehetnek geopolitikai akadályai, hiszen „isteni juss” voltuk
megkérdőjelezhetetlen. A valóságtól elrugaszkodott gondolat
megvalósíthatóságának a vezető szerint, egyetlen korlátja van, mégpedig a gazdasági/etnikai/területi integrációhoz
rendelhető anyagi források hiánya. Erre viszont van egy „balkánian cseles”
megoldási javaslata, mégpedig „a magyar uniós források de jure
transznacionális, de facto magyar-magyar fejlesztési projektek támogatására
történő lehívása.” Annak vagyunk tanúi,
hogy egy nagyszabásúnak mondott nemzetstratégiai tervet egy balkáni, illetve
bukaresti típusú „smekkerségre”, szabálytalan pénzügyi manöverre, trükközésre
akar alapozni a magyar kormány felelőse! Kérdés persze, hogy a „magyar mutyi”
működhet-e a teljes Kárpát-medencei környezetben és főként exportálható-e európai
színtre? A közös infrastruktúra fejlesztésére szánt uniós forrásoknak „patrióta
fejlesztési célokra” való eltérítése valószerűtlen, sőt ennek puszta
felemlítése is az illiberális, európaellenes politika velejárója. Ahogy a kutatásban
teljességgel járatlan „nagy kutató”, még nagyobb példaképe mondaná, „bármi
megtörténhet”, én mégis valószerűtlennek ítélem egy ilyen forgatókönyv
megvalósulását, a realitásoktól elrugaszkodott azok ellenében kialakított
tervezet (ígéretének) értéke a nullához közelít, felelős emberek
megtévesztésére alkalmatlan építmény.
Azután az újonnan meghírdetett
autokratikus, illiberális állam orbáni-rendszere szerint mindenféle intézményi
autonómia nemcsak felszámolandó, hanem egyenesen vörös posztó (lásd az NGO-k „elenséges
ügynökségekké” nyilvánítása): több, mint négy éve folyik és minden területre
kiterjed a Fidesz kormány einstandolási politikája, a magánnyugdíjalapoktól a kulturális
és oktatási, stb. intézmények önállóságának, szabad döntéshozó mechanizmusainak felszámolásával. Egyenes folyománya
ennek a határontúli politikában a „Kárpát-haza” (sic!), Budapest központtal
való „behálózatosítása” („Összefüggő
Kárpát-medencei magyar hálózatokat szeretne kiépíteni Szász
Jenő, a Miniszterelnökség Nemzetstratégiai Kutatóintézetének vezetője…. /és/
Világossá tette, hogy úgy gondolja: a külhoni magyarság számára csak
Budapestről lehet őszinte jövőképet felvázolni…”), a határontúli többé-kevésbé
autonóm intézményi rendszer einstandolása. Ez a kormány valódi célja, erre
szánta a nagy kalap pénzt, ez lebeg a szeme előtt. Ezért illúziót kerget, aki
azt gondolja a Fidesz és a vezér az autonómia-harc mögé áll. Nem, Orbán és
hatalmi gépezete „hálózatosítani” akar, ami, ha sikerül mindenféle autonómiát
gyökereinél akadályozna meg! A Fidesz határontúli politikájának lényege a
posztkoloniális magatartás, a magyar államot, mint volt gyarmattartót tételezi
és ilyenként áll szándékában maga alá rendelni az összes határontúli
intézményt, de még kulturális/tudományos,
stb. megvalósítást is! A határontúliak vonatkozásában ez a NER lényege, és erre
hivatott az NSKI, ezt – Orbán árnyékában – már nem is titkolja az új intézet
vezére, az orbáni
„bármi” ezzel a határontúli politikában is be lett jelentve!
[i] Orbán tusványosi beszédét
disztópiaként felfogva sem hoz semmi újat, a nyugati világ hanyatlása
évszázados téma (Nem állítom, hogy Oswald Spengler vonatkozó fejtegetései, esetleg "cezarizmusa", közismertek
lennének, bár ismeretlenben is gyakran hivatkoznak rá), mint ahogy a „konzervatív
forradalom” (ami Nota Bene, nem a nácizmus, hanem annak kezdeti változata, mely
antiszemitizmustól és fajelmélettől mentes) közismert fogalom. Orbán ugyan nem
nevesíti előadásában, hogy milyen néven ismert az általa elkövetni készülő
projekt, de mindenki számára világos lehet, hogy „konzervatív forradalmat” akar:
„szabadság helyett a kötődéseket, az egyén helyett a közösségeket, a
szétszakítottság helyett az egységet részesíti előnyben” (Armin Mohler), és
jellemző rá a demokrácia- és liberalizmuskritika, a birodalmi nacionalizmus, az
arisztokratizmus, és egyfajta klerikális konzervativizmus.
[ii] Tellér
Gyula szövegének számos eleme fellelhető a beszédben, többek között az a tisztességtelen
álhivatkozás is, melyet a liberalizmus – mint ideológia – ostorozására
használ. A tanácsadó zavaros gondolatmenete és tartalmatlan manipulatív
kinyilatkoztatásai nem újszerűek (meglehet éppen ezekért a „megalvadt”, vagy
értelmetlen gumifogalmakért, és nyelvújító kísérletek okán lehet tanácsadó), ha
csak maga mondaná nem lennének föltűnőek, figyelemre méltóak sem. Meglepő
viszont, hogy lassan-lassan egy egész érdekelt és elkötelezett „gondolkodói
iskola” tesz úgy, mintha logika, sőt valóságismeret rejtőzne a megszállot
tanácsadó nyelvújító kísérletei mögött. Mert az tényleg nehezen emészthető,
hogy Schöpflin György ne értse a „liberális demokrácia” meghonosodott értelmét,
hogy ő is, akárcsak elvtársai (Lánczi, Mráz, Székely István, stb.), úgy
tegyenek „mintha” egy programatikus politikusi szövegben lényegtelen lenne,
hogy éppen az európai értékrend megtagadását vázolja, módszeresen beillesztve
abba a kontextusba hogy sikeres államok egytől egyig az „illiberális
demokráciák” „vagy tán nem is egészen demokráciák”, melyek ráadásul modellként
követendők.
[iii] A
kognitív manipuláció hamis
szillogizmusok által igyekszik elérni célját, az érzelmi manipuláció a kifejtett
véleményt, olyan érzelmekkel mossa össze, melyek között nincsen valós kapcsolat
(Philippe Breton).
[iv] Kiváncsi lennék, hogy egy esetleges
(persze ma még valószerűtlen) kormányváltást követően hogyan változnának az
einstandolási szándékok, és ki kiáltana elsőként autonómiáért?
[v] Az érdekesség kedvéért említem meg újra,
hogy a kijelentő maga, egy államilag finanszírozott Nemzetstratégiai Kutatóintézet
kinevezett vezetője!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése