2013/01/15

Zsizsivel soha ne...



Zsizsivel soha ne...

Minden politikai erő az átrendeződés lázában ég, bár egyesek nagyon is takaréklángon, hiszen például az RMDSz nem igazán tudja mit is kezdjen magával, illetve honnan indítsa az átalakításokat. Egyelőre csak a vásárhelyi szervezetet számolták fel, és ezzel az utolsó önkénteseket is lapátra tették, akik – tehetségük szerint – meggyőződésből végezték munkájukat, de akik éppen mert önkéntesek voltak, bírálni is merészeltek, s ezt nem tűri a mainstream, ezért most eljött a menesztésük ideje. Úgy tűnik, hogy a párt mielőtt „nyitana”, egyet még zár, vagyis már csak a legközvetlenebb klientúrában bízik meg. Hogy mit fog jelenteni a nyitás és rugalmasabb szervezet létrehozása, azt véleményem szerint, még annak hangoztatói sem tudják, majd csak jön valami ötlet menet közben, az improvizáció és az át nem gondolt intézkedések jó ideje jellemzői a szövetségnek, a vezetői voluntarizmus pedig semmi jóval nem kecsegtet a közeljövőben. Viszont korai lenne még véleményt mondani az újabb reform-igéretekről, ezért érdemesebbnek látszik a nemzeti liberálisok helyzetére figyelni. Talán Antonescu körül a legforróbb a hangulat.
            Úgy tűnik, hogy a politikai mezőny mozgásait a Băsescu-féle baloldaliból lett néppárt elbukásával keletkezett fekete lyuk készteti alig kiszámítható örvénylésre, Brown-mozgásra. Most éppen jó féltucat párt és maradék formáció igyekszik magát populárisként pozicionálni, betölteni a PDL által üresen hagyott politikai teret. A sok eltérő rangú és rendű pályázó közt – a maradék PDL-től kezdve MRU Civil Erején keresztül a volt Parasztpárt egy frakciójáig, és a csak papíron létező konzervatív párttól egészen a Becali (Zsizsi) által felhagyott Új Generáció pártjáig, vagy az ultrapopulista DáDi „friss” formációján át egészen a magát még liberálisnak mondó Nemzeti Liberális Párt legalább két frakciójáig – mindenki ide tart. Antonescu és Chiliman (Bukarest első kerületének polgármestere) párharcának mostani tétje a személyes ambíciók és tisztogatási szándékon túl éppen ennek a néppárti űrnek a kitöltéséért folyik, amint látható, mindenféle elvi vagy ideológiai megkötés és a liberális elköteleződés utolsó maradványainak a mellőzésével. Nem úgy a Tăriceaunu és a körülötte liberálisnak megmaradt kör ellen folyó ádáz háború, mely talán a leginkább megmutatja Antonescu elvtelen és álhatatlan természetét és nagyra nőtt, de tartalmatlan, sőt diktatórikus ambicióit. A volt kormányfő Tăriceanu, mára szinte az egyetlen hitelesen liberális szereplője maradt a román politikai szcénának, remény arra, hogy akár kis-pártként is de újjászülethet, a szabadság, tolerancia, esélyegyenlőség értékei mellett elkötelezett politikai keret és a művelt, körültekintő, megfontolt politikus modellje.
            Viszont, Antonescu pávatáncának csak egyik vonatkozása, hogy akár a maradék liberális szellemiség feladásával, a populista, sőt nacionalista frázisok puffogtatásával néppártá alakítsa és akként „naggyá téve”, váltópárttá szilárdítsa formációját, másik szintén nyitott front a nemsokára esedékes elnöki bársonyszék megszerzése. Nem kétséges, hogy Antonescu közvetlen célkitűzései, az első körben, mármint a párton belüli tisztogatásnak, és esetleges új pártcsírák kiválása megvalósításának nagy esélye van. Igyekezete, hogy minél előbb megszilárdítsa párton belüli egyeduralmát megvalósulni látszik. Csak az ár magas amit, ezért minden bizonnyal fizetni lesz kénytelen. Bár ő maga és szinkronhangja a mindenkit nyakló nélkül káromló és csillapíthatatlan feltűnési viszketegségében mindekit megsértő Zsizsi, ma magas lovon érzik magukat, a magas ló könnyen megbotolhat, ha a közös USL-s elnöki-, sőt akár csak az elnök-jelölti pozíció megszerzése jön szóba. Könnyen lehet, hogy Ponta és a poszt-szociáldemokrata párt lesz a vigyorgó harmadik, aki kihasználva Antonescu hiúságát és diktatórikus gesztusait, új jelölt után néz és faképnél hagyja a levendő szerepében magát túl korán beleélő liliomfit.
            Mindenesetre Antonescu ámokfutása továbbra is jól jelzi, hogy a politikai aréna szimuláció, az ideológiai elkötelezettségek csak szavak, mondott, de tartalmatlan politikai kommunikációs klisék: aki ma még liberális, szociáldemokrata vagy konzervatív keresztény-demokrata, holnapra a három ideológiai elkötelezettség bármelyik pólusán megjelenhet, ha egyéni és csoportérdekei úgy kívánják. A pénz és a hatalom előbbre való az ideológiai, eszmei elkötelezettségnél, nem a szavakat és még csak nem is a tetteket kell figyelnünk, hogy megértsük a politikai mezőny mozgásait, hanem a júdáspénzek és a kölcsönös le- és elkötelezettségek, klienteláris összefonódások útját kell feltárnunk.
            Antonescu, - háttérben, illetve nagyon is a rivaldafényben Zsizsivel és a fel-fel sejlő „Félix”-el (Dan Voiculescu, besúgói neve) – pávatánca egy antiliberális de annál „nemzetibb” pártért, mely immár néppárti elkötelezettségű lesz, a politikai szimulákrum működésének márkere. Más kérdés, hogy még ebben a mezőnyben is megeshet, hogy aki nagy mellénnyel készül az ezer kilóméteres úszóversenyre, azaz az elnöki székért való megméretkezésre, már a parti fövenyen fulladásos halált hal. Pedig Antonescunak lett volna ideje megtanulni az íratlan szabályt: Zsizsiv(k)el soha ne szövetkezz, hiszen a hídról fog az áradatba lökni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése