Zsizsivel soha ne...
Minden politikai erő az
átrendeződés lázában ég, bár egyesek nagyon is takaréklángon, hiszen például az
RMDSz nem igazán tudja mit is kezdjen magával, illetve honnan indítsa az átalakításokat.
Egyelőre csak a vásárhelyi szervezetet számolták fel, és ezzel az utolsó
önkénteseket is lapátra tették, akik – tehetségük szerint – meggyőződésből
végezték munkájukat, de akik éppen mert önkéntesek voltak, bírálni is
merészeltek, s ezt nem tűri a mainstream, ezért most eljött a menesztésük
ideje. Úgy tűnik, hogy a párt mielőtt „nyitana”, egyet még zár, vagyis már csak
a legközvetlenebb klientúrában bízik meg. Hogy mit fog jelenteni a nyitás és
rugalmasabb szervezet létrehozása, azt véleményem szerint, még annak
hangoztatói sem tudják, majd csak jön valami ötlet menet közben, az
improvizáció és az át nem gondolt intézkedések jó ideje jellemzői a
szövetségnek, a vezetői voluntarizmus pedig semmi jóval nem kecsegtet a
közeljövőben. Viszont korai lenne még véleményt mondani az újabb
reform-igéretekről, ezért érdemesebbnek látszik a nemzeti liberálisok
helyzetére figyelni. Talán Antonescu körül a legforróbb a hangulat.
Úgy
tűnik, hogy a politikai mezőny mozgásait a Băsescu-féle baloldaliból lett
néppárt elbukásával keletkezett fekete lyuk készteti alig kiszámítható
örvénylésre, Brown-mozgásra. Most éppen jó féltucat párt és maradék formáció
igyekszik magát populárisként pozicionálni, betölteni a PDL által üresen
hagyott politikai teret. A sok eltérő rangú és rendű pályázó közt – a maradék
PDL-től kezdve MRU Civil Erején keresztül a volt Parasztpárt egy frakciójáig,
és a csak papíron létező konzervatív párttól egészen a Becali (Zsizsi) által
felhagyott Új Generáció pártjáig, vagy az ultrapopulista DáDi „friss”
formációján át egészen a magát még liberálisnak mondó Nemzeti Liberális
Párt legalább két frakciójáig – mindenki ide tart. Antonescu
és Chiliman (Bukarest első kerületének polgármestere) párharcának mostani
tétje a személyes ambíciók és tisztogatási szándékon túl éppen ennek a
néppárti űrnek a kitöltéséért folyik, amint látható, mindenféle elvi vagy
ideológiai megkötés és a liberális elköteleződés utolsó maradványainak a mellőzésével.
Nem úgy a Tăriceaunu és a körülötte liberálisnak megmaradt kör ellen folyó ádáz
háború, mely talán a leginkább megmutatja Antonescu elvtelen és álhatatlan természetét
és nagyra nőtt, de tartalmatlan, sőt diktatórikus ambicióit. A volt kormányfő Tăriceanu,
mára szinte az egyetlen hitelesen liberális szereplője maradt a román politikai
szcénának, remény arra, hogy akár kis-pártként is de újjászülethet, a
szabadság, tolerancia, esélyegyenlőség értékei mellett elkötelezett politikai
keret és a művelt, körültekintő, megfontolt politikus modellje.
Viszont,
Antonescu pávatáncának csak egyik vonatkozása, hogy akár a maradék liberális
szellemiség feladásával, a populista, sőt nacionalista frázisok puffogtatásával
néppártá alakítsa és akként „naggyá téve”, váltópárttá szilárdítsa formációját,
másik szintén nyitott front a nemsokára esedékes elnöki bársonyszék
megszerzése. Nem kétséges, hogy Antonescu közvetlen célkitűzései, az első
körben, mármint a párton belüli tisztogatásnak, és esetleges új
pártcsírák kiválása megvalósításának nagy esélye van. Igyekezete, hogy minél
előbb megszilárdítsa párton belüli egyeduralmát megvalósulni látszik. Csak az
ár magas amit, ezért minden bizonnyal fizetni lesz kénytelen. Bár ő maga és
szinkronhangja a mindenkit nyakló nélkül káromló és csillapíthatatlan feltűnési
viszketegségében mindekit megsértő Zsizsi, ma magas lovon érzik magukat, a
magas ló könnyen megbotolhat, ha a közös USL-s elnöki-, sőt akár csak az
elnök-jelölti pozíció megszerzése jön szóba. Könnyen lehet, hogy Ponta és a
poszt-szociáldemokrata párt lesz a vigyorgó harmadik, aki kihasználva Antonescu
hiúságát és diktatórikus gesztusait, új jelölt után néz és faképnél hagyja a
levendő szerepében magát túl korán beleélő liliomfit.
Mindenesetre
Antonescu ámokfutása továbbra is jól jelzi, hogy a politikai aréna szimuláció,
az ideológiai elkötelezettségek csak szavak, mondott, de tartalmatlan politikai
kommunikációs klisék: aki ma még liberális, szociáldemokrata vagy konzervatív
keresztény-demokrata, holnapra a három ideológiai elkötelezettség bármelyik
pólusán megjelenhet, ha egyéni és csoportérdekei úgy kívánják. A pénz
és a hatalom előbbre való az ideológiai, eszmei elkötelezettségnél, nem a
szavakat és még csak nem is a tetteket kell figyelnünk, hogy megértsük a
politikai mezőny mozgásait, hanem a júdáspénzek és a kölcsönös le- és
elkötelezettségek, klienteláris összefonódások útját kell feltárnunk.
Antonescu,
- háttérben, illetve nagyon is a rivaldafényben Zsizsivel és a fel-fel sejlő „Félix”-el
(Dan Voiculescu, besúgói neve) – pávatánca egy antiliberális de annál „nemzetibb”
pártért, mely immár néppárti elkötelezettségű lesz, a politikai szimulákrum
működésének márkere. Más kérdés, hogy még ebben a mezőnyben is megeshet, hogy
aki nagy mellénnyel készül az ezer kilóméteres úszóversenyre, azaz az elnöki
székért való megméretkezésre, már a parti fövenyen fulladásos halált hal. Pedig
Antonescunak lett volna ideje megtanulni az íratlan szabályt: Zsizsiv(k)el soha
ne szövetkezz, hiszen a hídról fog az áradatba lökni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése