Tömeges kivonulás a politikából
Tetszik nem tetszik, a szombati tüntetés
részvevői nem valamilyen racionális, vagy nacionális programhoz adták a
beleegyezésüket, nem is valami mellett, vagy ellene foglaltak állást, hanem
alattvalói lojalitásukról biztosították a vezért. Azt üzenték, hogy elfogadják
és támogatják a paternalisztikus államot és politikai establishmentet, s
különösen bíznak a „nemzet atyuskájának”, a regnáló miniszterelnökben.
Jó
humorral és sokszor racionális módon írják le, keresik a kommentelők a
felvonulás ellentmondásosságán túli értelmét, bírálják zavaros célkitűzéseit és paradox voltát. Ha
elhisszük, hogy valamilyen artikulált politikai program mellett tettek
tanúbizonyságot a felvonulók, tévedünk. Könnyen mondhatjuk, hogy
félrevezetettek és az EU, valamint az IMF ellen tüntetnek és OV mellet,
miközben maga a vezér az EU-nál és az IMF-nél kalapol, támogatásért. De ezt a
kognitív disszonanciát a tüntetők nem élik át, ők egy vezetési stílús és egy
személy mellett léptek fel, kitöltetlen csekket nyújtottak át OV-nek. Azt
mondták, mi mint jó vazallusok feltétel nélkül alávetjük magunk a vezér
akaratának, amit ő fog képviselni – és itt mindegy is, hogy mit fog tenni – azt
támogatjuk. Nem ez a zsarnokság kezdete, nem ez ad felhatalmazást a teljhatalom
fele való meneteléshez?
A tömeg megadta
magát a vezér akaratának, nem kíván többé demokratikus kontrollt gyakorolni
tettei fölött: nem csak az utcára vonult ki, hanem kivonult a politikából is.
Megadta magát, jöjjön, aminek jönnie kell, EU-val és IMF-el vagy azok nélkül,
legyen meg a vezér akarata, mi majd követjük. Elfordultak az értelmes és
demokratikus politizálástól. Weber mondja egy helyen, hogy a politikától való
elfordulás, a visszahúzódás, nem mentesít a hatalom hatásai alól, csupán teret
nyújt másoknak a hatalom koncentrációjára, hogy önkényesen gyakorolhassák a
hatalmat. Ezt a megelőlegezett hitelt mutatta föl az utcára vonultak serege, a
kezdeményező a vezér legyen, ők csupán lojális követők.
Egy mondat a
vonuló „hatúmákról”
Többszörösen ellentmondásos helyzetben
vannak a határontúliak, akik részt vettek a tüntin. Ők olyan pályatévesztettek,
akik éppen behatolni, bevonulni szerettek volna a magyarországi politikai
mezőnybe és eltévesztették a bejáratot, hiszen azok közé keveredtek, akik éppen
kifele tartanak a politikából. Ez esetben sem kétlem, hogy tudtuk és belátásuk
nélkül vonultak (nem beszélek azokról hatúmákról és otthoiniakról, akik jó
futball-drukkerként mentek szórakozni, akik „csak ott voltak”) Bp.
központjában. Akik viszont tudták és szervezték, azok félrevezették a
határontúli magyar „zembereket”. A vezér felhartalmazása, a biankó csekk
ünnepélyes átnyújtása kívül helyez és nem integrál a magyarországi politikai
mezőnybe. Ja, hogy olcsó büszkeséget, gyors kielégülést ad, akolmeleget, hát
azt ad, de csak annyit és közben persze kirekeszt, megtart a kalapozó
„hatúma”-állapotban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése