Iskola és politikai szándék
Megoldódott vagy sem a vásárhelyi
katolikus gimnázium ügye azzal, hogy a szabályosan meg sem alapított intézményt
beolvasztották, vagyis jogilag eddig sem létező önállóságát megszüntették – egy
ideje, a jelenlegi politikai konjunktúra értelmezésében már Caragiale sem
segít, Ionesco abszurdjánál tartunk: el vagyunk rinocérosodva – a dolog máris
tanulságos. Már hogyha nem elrejteni akarnák a lényegét, hanem tanulni abból.
De hát itt van az a rusnya
„politikai szándék”, ami elfedi a valóságot, álvalóságot épít a dolgok köré, másfelől
meg alibit teremt, felmenti a felelősöket, legalábbis látszólag, amolyan magán
alapon. Ez a puszta „politikai szándék” olyasféle varázsszó ebben az országban,
amit oda-vissza mindenféle problémamegoldás akadályának, vagy-, és
alulértetten, megoldást hozó csodaszernek gondolnak és mondanak, a politikusok
és holdudvaruk. A nincs rá politikai szándék kijelentéssel, (az újonnan
politikussá lett Vass
Levente él ezzel a kifejezéssel, a szándéka szerint lezárandó, a
Bolyaiba visszaterelt katolikus osztályok ügyét) a legtöbbszőr a felelősség
elhárítását, egy-egy sikertelen akció kudarcát leplezik a közéleti szereplők,
sőt ma már – az alt-right tánclépéseit követve – egyre inkább
összeesküvés-elméleteket is belemagyaráznak minden kudarcba. Afféle
gumifogalom, mely aztán nem segíti a tisztánlátást, annál inkább a maszatolást,
a dolgok okainak összezagyválását, olyan értelmezésbeli ködfelhőt okoz, melynek
leple mögött megtörténik az önfelmentés, szétterül a felelősség, és lényegében,
követhetetlenné, érthetetlenné, szimulákrummá lesznek a dolgok. A politikai
szándék kifejezés nem más, mint a megvezetés eszköze, a manipuláció politikai
technikája, amivel szemben – használói szándéka szerint – apelláta nincs, az
vagy van, vagy nincs és ez az egyetlen perdöntő vele kapcsolatban. A politikai
akaratképző folyamatok, motivációk, elképzelések és intézmények, stb., sőt a
jogállamiság sem számít, ha valamire politikai szándék van, vagy éppen
ellenkezőleg, nincs.
Hogy a misztikussá tett politikai
szándék milyen szélsőséges helyzeteket hoz arra jó példák, hogy politikai szándék híján, törvényt nem
alkalmaznak – mint, ahogy az a Tanügyi Törvénynek a MOGYE-re vonatkozó részével
megesett – , illetve az éppen aktuális vásárhelyi iskola-ügyben, amikoris, rommagyar
politikusaink szerint eléggé el nem ítélhető módon, a hatalom, (kormány, városi
tanács, tanfelügyelőség) nem hajlandó szabálytalanul eljárni, és egy kisebbségi
„politikai szándékot” utóbb legitimálni. Senkit sem érdekelnek holmi törvényes
vagy egyéb szabályozások, többségi ú.n. politikai szándék kerül közvetlenül és
brutálisan szembe kisebbségivel, és ez utóbbi, természetesen, alulmarad. És
értsük pontosan, sem a jelenlegi kormányt, sem a múltbelieket, de éppen úgy az
RMDSz-t sem érdeklik a törvényes-szabályos eljárások, a jogállamiság (hej,
pedig mennyit szajkozzák ezt mindenfele): minden fél politikai szándékot akar
érvényesíteni, minden eszközzel. Köztük olyanokkal, melyeknek a játszmába való
bevonása – szülők, diákok, magyar külügy – nemcsak ízléstelen, de
bizalomromboló, hosszabb távon is káros, mert végülis demobilizál, manipulál és
olyan ügyekben is ”farkast kiált”, melyeket saját hibából idéztek elő, és
azután politikai tőkét visz el, gyengíti a közösség érdekérvényesítő
képességét.
Rögzítsük viszont, hogy a
katolikus gimnázium ügyét kezdettől fogva politikusok – mindenekelőtt a
vásárhelyi RMDSz szervezet és tanácsi frakció, valamint az akkori államtitkár,
és a tanfelügyelőség – indította el szabálytalanul. Újra ki kell mondani Peti
András, Tamás Zsolt és az ígérgető és intézkedni „elfelejtő”, utóbb kínosan
magyarázkodó, Király András, s nyomukban a főtanfelügyelő tévedett, illetve
mulasztott és felelőtlenül viselkedett, amikor rossz (feltételes módban
fogalmazó, majd a határozatot ki nem egészítő) határozatot hozott. Amikor – még
a bírósági döntést követően – sem lépett jogi eszközökkel, új, jól dokumentált
tanácsi határozattal az ügyben, amikor utólagos informális alkú tárgyává tette
az iskolaalapítás dolgát, majd végül azonmód „meglépett a helyszínről”. Ma már
az érintettek közül senki nem viseli 3 év előtti funkcióját, de nem azért mert
beismerte tévedését és felállt a bársonyszékből, hanem, mert a titokzatos
politikai szándék ezt hozta, no meg a DNA – jogos és szabályos – érdeklődése és
eljárása „ezt dobta”.
Ezután tolták át a politikusok az
egyház, a civil szervezetek, a szülői és diákközösség, valamint, végül, a
magyar kormány térfelére. Hagyták, hogy a civil szféra és az egyház mozgosítson
és föllépjen, a maga korlátozott eszközeivel próbálja megoldani a helyzetet, és
aztán a végére jelentkeztek, de nem a felelősség felvállalásával: megmentőkként.
Fura és amorális egy politikai technika, viszont szemmel láthatóan hatékony,
amíg a tenyérből etetett média, a politikai értelemben foglyul ejtett közösség
hallgat, illetve a hivatalos álláspontot mondja föl. Azért került homok a
gépezetbe, hiszen a dolog ilyettén állását megírták, csakhogy marginális és kis
nyilvánosságban, szakszerűen el is mondták/kielemezték, nem rajtuk, nem a
civileken, a jogászokon, a józan újságírókon, stb., áll, hogy a politikailag
manipulált értelmezések a dominánsak.
Az eset tanulsága, ha máris van
ilyen, legalábbis számomra, hogy a „józan ész”, esetünkben a jogállamiság, a
törvényes és szabályos út, politikai értelemben nem kifizetődő. Miért járnának
el szabályosan, a felelősök megnevezésével, nyíltan és őszintén elmondva, hogy
mit lehet és mit nem, ha az „alternatív igazságok” (ez a hazudozás új
szinonímája, nem igaz?) hangoztatása, a tisztességtelen fellősséghárítás, stb.,
nemcsak elfedi a felelősöket, hanem még politikai hasznot is hajt? Megvezetni a
népeket, nem csak hasznot hajt a perverz politikai osztálynak, hanem még
ráadásul cinikus élvezetet is. Elképzelem, hogy a felelősek jól megérdemelt
nyári szabadságon (gyakorlatilag nem működő reptér igazgatásáért fölvett nagy
fizuval, illetve jól kiérdemelt „speciális” nyugdíjjal), mosolygósan
összekacsintanak, „hát ez bejött, mindenkit hülyére vettünk, s sikerült
kimenekülni a helyzetből, még a végén szobrot kapunk hőstetteinkért”, íme a
gátlástalan hazudozás jól fizet. És a funkcióban levőknek meg ezután lehet
trianonozni, másokra mutogatni, hogy nem demokraták és eszük ágában sincs a
jogállami szabályokat betartani, játszani a tiszta és erkölcsös, jogtisztelő,
sőt hatékony politikust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése