Vokshála, a Tőkés-saga vége
Nincs különösebben nagy hírértéke
annak, hogy Tőkés László ex-RMDSz-es EP képviselő átigazolt
a Fidesz jelölt-listájára egy újabb (állítólag mindössze fél hosszú) mandátum
megszerzésének reményében, mégis határkő lehet a politikai folyamatokban. El
lehetne könyvelni, mint egyszerű pragmatikus gesztust, mint egy új kategória bevezetését
– hatuma képviselet az EP-ben, egy magyarországi párt színeiben – vagy, mint
(és nem kétlem máshol is van ilyen) afféle megélhetési őskövület a brüsszeli
képviseletben; a tisztes
nyugdíj, illetve egyfajta végkielégítés megszerzésére tett kísérletet. Egyfelől
ugye az éppen trükközéssel kétharmadot szerzett, amúgy euroszkeptikus párt, nem
sokat ad a listán szereplőkre, “neki nyolc”, hogy kiket juttat EP mandátumhoz, ha
a vezér úgy akarja. Vita a párton belül sincs a jelöltekről, úgy hogy jöhetnek
a hatumák, egyféle Kárpát-medencei “nemzetegyesítés” kétes ideológiájának leple
alatt. Másfelől meg ott van a volt erdélyi püspök-politikus, aki kiszorult az
itteni politikából, akinek hitele és megbízhatósága igencsak
megkérdőjeleződött, manőverei, átigazolásai, örökös nyughatatlansága és
nagyotmondó viszketegsége, no meg “magánéleti közbotrányai” okán. Aki nem a
GYED-ről, hanem az EP-ből akar nyugdíjba vonulni, aki viszont nem kap Fideszes
(valójában állami) magas stallumot, saját fantom-intézetet sem, “csak” listára
kerül. Az is látszik, hogy a fogadó párt jól sáfárkodik a helyekkel, hiszen
ezzel a különös gesztussal fizeti meg, egyenlíti ki a számlát az EMNx fele, a
szavazatgyűjtésért, a kampányért, melyet Erdélyben (más környező országokban a
többi listára vett jelölt mögött álló “fideszközeli” aprópárt – Kárpát-medencei
(E)MNx-ek – vannak
hasonló helyzetben) a parlamenti választásokat megelőzően folytattak; nem
kétséges Tőkés befutó helyét erdélyi szavazatokkal szerezte meg, majd
magyarországi szavazatokkal jut mandátumhoz, úgyhogy itt a bizonyíték, hogy a hatumák
szavazatai csereszabatosak a magyarországi voksokkal, az előbbieket át lehet
váltani az utóbbiakra; a
hatumák “tudjuk kire” leadott hálavoksai
szépen fialnak, és maradéktalanul megtérülnek a Tőkés EP mandátumában. Ehhez
csak a demokratikus felhatalmazás és képviselői megbízatás intézményének, a
választásoknak a tartalmatlanná-, csupa formalitássá tétele szükséges, abban a biztos
hitben, hogy a „balga nép” úgyis oda adja szavazatát, ahova a vezér kéri, nem
kérdez, és nem kommentál. Aztán az EP képviselet céljának, és tartalmának feladása,
értelmének eltérítése, no meg az országokra leosztott mandátumszám kijátszása
kell a dologhoz, az hogy az EP képviseletet egyfajta nemzetegyesítésként (NER) értelemezzék, és máris legitimnek tűnhet a
jelölési eljárás, a tranzakció. Mi más ez, mint újabb politikai
mutyi, mégpedig a legjavából! És az
illegitim módon kétharmados párt, illetve annak vezére játszi könnyedséggel
megteszi mindezt „elvbarátjáért”, aki egyébiránt – legalábbis formálisan,
retorika szintjén – Erdély és az európai Únió „egyesüléséért”, az itteni
magyarság érdekeiért, az itt- és megmaradásért, stb. lépett fel az elmúlt
negyed században. A politikusokban (a politikában általában) ritkán lép fel a
kognitív disszonancia, ritkán válnak belső vajudássá és dilemmává,
lelkifurdalássá a legélesebb váltások, az egymásnak akár homlokegyenest ellentmondó
kijelentések is, Tőkés átigazolása („önkéntes
száműzetése”) viszont, még ebben a következetlen és többnyire gátlástalan
mezőnyben is föltűnést kelt. Egy olyan politikus, akinek egész filozófiája,
politikusi krédója az erdélyiségre, az itteni magyarság „boldogulására”, a sok
gyerek vállalására, a helytállásra, a jogegyenlőség kivívására, az itt- és
megmaradásra, stb. alapul – legalább a gyakran elmondott speechek, a retorika
szintjén – most sutba vágja eddig hangoztatott elveit, feladja rommagyar
politikusi habitusát, és magyarországi pártpolitikussá válik (vajon nem volt
feltétele a jelölésének, hogy beálljon a Fideszbe? Vagy afféle független,
politikai kakukktojás, a pártlistán?). Nem lesz ebből menthetetlenül skizofrén
állapot? Lehet ezután szemrebbenés nélkül mondani – legelkötelezettebb hívei máris
mondják –, hogy Tőkés továbbra is a rommagyarságot képviseli, hogy azért
vállal (áldozat árán – sic!) újabb mandátumot, hogy az itteniekért tegyen, hogy
itteni ügyeket mozdítson elő az EP-ben (ezt utólsó mandátuma alatt is csak ritkán,
és szemmel láthatóan alacsony hatékonysággal tette)? Ebben a helyzetben lehet-e
hiteles a politikus, eldönthető-e egyáltalán, hogy személyes érdekein, és
pártmegbízóinak érdekein kívül, kit is képvisel? Tőkés nem először kerül összeférhetetlenségi
helyzetbe, hiszen eddig úgy képviselte az RMDSz-t az EP-ben, hogy közben ádáz
ellenfelének tekintette, „maffiapártnak” nevezte azt, tehát van gyakorlata a
kétszínű és tartalmatlan politizálásban, a zavaros, és a képviseleti elveknek
és szabályoknak meg nem felelő pozíció kihasználásában. A válaszokon viszont törheti
a fejét a Tőkés „krédóját („értékelvűségét” – sic!) és autonomista elveit”
megjeleníteni hivatott itteni aprópárt, az ezért létrehozott EMNx is, és van/lesz
ideje megválaszolni a kérdéseket, hiszen választásokon nem indul,
kampányfeladatok nem gyötrik. Nehezen tagadható viszont, hogy faramuci,
hatványozottan ellentmondásos helyzetbe került a tőkésista aprópárt Tőkés
átigazolásával. A gesztus ugyanis az (raison d’etre-jét) értelmét kérdőjelezi
meg: minek egy párt amelynek ikonikus figurája, idóluma és szellemi vezére egy
másik ország pártlistáján indul (és minden valószínűség szerint jut
mandátumhoz)? Nem szívesen lennék a 3T helyében
aki újra ki kell találja és új (coming out) kezdetet kell meghirdetnie
pártocskájának, többé nem lehet Tőkés „háttérintézménye”, szupportív, támogató
pártja, új arculatot és politikai filozófiát kell létrehozzon, és ez egyáltalán
nem kis feladat.
Minden esetre annál azért
bonyolultabb a helyzet, ami Tőkés László EP jelölését illeti, mint ahogyan azt
Kelemen Hunor lakonikus és némiképp frappáns megjegyzéséből, – hogy ti. „Tőkés László nem a Fideszt, nem Erdélyt, hanem
Tőkés Lászlót képviseli” – következtetni lehetne. És persze, jó politikushoz méltón, a szövetségi
elnök arról nem világosít fel, hogy történt-e egyeztetés a jelölésről vagy sem,
mivel az erről szóló kérdésre nem kívánt válaszolni, vagy kommentárt
hozzáfűzni, így maradt a bizonytalanság ezzel kapcsolatban is. De persze
Kelemennek ezúttal, a lényeget tekintve, igaza van, ami Tőkés mandátumának
tartalmát illeti: magamagát fogja képviselni, poshadt balkáni vizet prédikál,
miközben jófajta európai bort iszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése